Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 67. szám
Mörtel Béla Az FTC 1980/81-es bajnok- csapatának a tagja. Az idei bajnokságban 12 mérkőzésen szerepelt és 3 gólt szerzett — Több volt mint nagyszerű számomra ez a bajnoki esztendő. Jobban illik ide a csodálatos jelző, mert hát pár hónappal ezelőtt még egy NB II- es csapatban játszottam, ma pedig tagja vagyok a legeredményesebb élvonalbeli gárdának, bajnoki aranyérmet kaptam s azt is elmondhatom magamról, hogy utánpótlás válogatott voltam. Ha mondjuk egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy rövid idő alatt ennyi mindent „begyűjt- hetek", bizony furcsán néztem volna az illetőre. Azt mondanom sem kell, hogy mennyire örültem, amikor eljöttek értem Budafokra a Fradiból. Jöttem, persze, hogy jöttem azon nyomban a hívó szóra, pedig akkor még aligha hihettem, hogy helyem is lesz a csapatban. Gondoltam, ha a kispadra kerülök, az már jó dolog lesz, hisz onnan már csak egy lépés . . . Először a Videoton elleni mérkőzésen kaptam bizalmat. Óriási élmény volt NB l-ben játszani ... és persze nagyon nehéz. Eleinte bizony nehezen tartottam a lépést, hamar elfáradtam egy-egy hajtós meccs után. Szerencsére fokozatosan gázoltam a „mély vízbe", mígnem először játszottam végig 90 percet. Számomra sokat adott az első év az NB l-ben. Talán többet is a kelletténél. Mindenesetre igyekszem nagyon megbecsülni s elsősorban ajándéknak tekinteni, amiért még ezután kell csak igazán megdolgozni. — Amennyire emlékezetes volt az első NB l-es meccs, olyannyira az az első élvonalbeli gólom. A' Csepel elleni, ez nagy „történelmi" dátumom. Tepszics Ignác Az FTC 1980/81-es bajnok- csapatának a tagja. Az idei bajnokságban 2 mérkőzésen szerepelt. A magyar válogatottban 1 alkalommal játszott — Ez a bajnoki esztendő lényegében véve kimaradt az életemből. Katona voltam. így aztán csak a tavaszi idény kezdetére jöttem vissza. Míg a csapat túrázott, addig mint „magántanuló" készültem, edzettem egyedül, az ifik között s bizony nehezen értem utói magam. Pedig még azt sem mondhatom, hogy nem dolgoztam keményen. Aztán a gárda összeállt, játszott hétről hétre, én pedig jobbára csak szemlélője voltam játékuknak. Ha néha-néha szóhoz is jutottam, az bizony csak nyúlfarknyi epizódszerep volt, pár soros „szöveg" pár percnyi játék. így aztán vagy kintről vagy a kispadról szorítottam a fiúknak, izgultam, hogy sikerüljön a nagy tett, a bajnoki cím kivívása. Mondhatom ez sokkal nehezebb dolog, mint ott bent játszani, ugyanis az ember tétlenségre van kárhoztatva, csak ül, idegeskedik, szeretne valahogy segíteni, de nem tud. Aztán jöttek hétről hétre az eredmények, nehezebb és nehezebb meccseket tudott maga mögött a gárda s egyre jobban körvonalazódott a nagy siker. Mondhatom derekasan harcoltak a fiúk s őszszel is, tavasszal is nem egy bravúros győzelmet arattak. Nagyon örülök annak, hogy sikerült megnyerni a bajnokságot, itt még az lett volna igazán jó dolog, ha én is többet tudtam volna érte tenni. — Számomra a legemlékezetesebb és legizgalmasabb mérkőzést a Videoton ellen vívta a csapat.-
