Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 67. szám
mondták KISS LÁSZLÓ, a labdarúgó szakosztály megbízott elnöke, a Hungarovin igazgatója: A klub nyolcvankét esztendős történetében labdarúgóink mindig meghatározó szerepet játszottak a hazai futball-életben. Az évtizedek múlásával, ahogy mondani szokták, sok víz lefolyt a Dunán, új és új generációk szerették meg a focit, az Üllői úti pálya, a zöld—fehér kedvencek jóvoltából. A Fradit mindig a töretlen küzdőszellem, magasfokú technikai és taktikai felkészültség jellemezte. Ettől alakult ki az a hatalmas szurkolótábora, népszerűsége, amely mindig erőt és biztatást jelentett a csapat számára. Most, amikor a huszon- harmadik bajnoki aranyérem került a Ferencváros tarsolyába, úgy érzem, hogy a hagyományokhoz méltó, a nagy elődök nyomdokain járó labdarúgók vívták ki ezt a sikert. Még riválisaink, ellenfeleink is elismerik, hogy a zöld—fehér fiúk idén megérdemelten lettek elsők, mert az egész szezonban a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtották az IMB l-ben. Ennél nagyobb elismerést és rangot, azt hiszem, nem is vívhattunk volna ki. Ebben az esztendőben Nyilasi Tibor igazi vezéregyénisége lett együttesünknek, aki játékával, s emberi magatartásával is példát mutatott társainak. Véleményem szerint ez a bajnokság és az Ezüstcipő tovább növelheti önbizalmát és nemzetközi rangja, amely az elmúlt fél esztendő során nagymértékben növekedett. Egy bajnokság azonban nem személyek sikere, hanem egy csapaté, ahol kisebb és nagyobb tudású játéksok egyaránt hozzájárulnak a végső diadalhoz. Mint szakosztályvezetőségi tagnak, örömet jelentett ezekért a fiúkért dolgozni, és baráti segítséget nyújtani egy olyan edzői kollektívának, mint a Novák Dezső, Monostori Tivadar, Szűcs Lajos hármas. Nem az öröm percei, a mostani, mámoros hangulat diktálja, amikor azt mondom, hogy ilyen korrekt partnerekkel öröm a munka, velük szívesen osztja meg az ember minden maradék percét és energiáját. Ugyanez vonatkozik a Ferencváros új egyesületi vezetésére. Mi már most a BEK-re gondolunk, az újabb helytállásra, hiszen ezt elvárja tőlünk szurkolótáborunk és a sportszerető közvélemény. DR. KOVÁCS IMRE, a Ferencvárosi Torna, Club elnöke, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszterhelyettese: A klub nagy létszámú szurkolótáborát, mindenkit, aki a Ferencvárost közel érzi magához, azt hiszem, jogos büszkeséggel és örömmel tölti el a labdarúgóink sikere, nagyszerű helytállása. Az egyesület méltán legnépszerűbb szakosztálya immár a magyar bajnokságok sorában huszonharmadszor bizonyult legjobbnak. Győzni, bajnoknak lenni nagy dolog, ez még inkább nagy tetté válik, ha olyan nemes vetélkedésben bizonyul valaki jobbnak, mint a magunk mögött hagyott 1980—81 -es labdarúgó szezon, amely előrelépést hozott ebben a sportágban. A magam részéről játékosaink küzdeni tudását összecsengeni érzem klubunk jelmondatával, amely így hangzik: erkölcs, erő, egyetértés. E három szó, amely első pillanatra talán túlzottan patetikusnak, fennköltnek tűnik, igazi tartalmában jellemezte labdarúgóinkat. Gondoljunk csak bele, erkölcsi, azaz belső hajtóerő nélkül képes-e az ember nagy tettekre? Az erő pedig elválaszthatatlan a sportolótól, nem nélkülözheti egyetlen versenyző sem, aki kilép a küzdőtérre. Egyetértés nélkül viszont nincs csapatsport, a közös gondolkodás, egymás segítése elengedhetetlen kelléke a sikernek. Ezek együttesen segíthetik át a stadionok arénájában a nehéz helyzeteken, a problémákon a küzdő tizenegyet, megsokszorozva annak erejét, tudását. Nagyon örülök, hogy a Ferencváros mai labdarúgóit ilyen tulajdonságok jellemzik. Azt hiszem ezzel sikerült nagy riválisaikat a bajLOSONCI TIBOR, a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke: A sportvezető számára nincs jobb érzés, mint amikor emelt fővel járhat, büszkén lépheti át munkahelye, a sporttelep kapuját. Nem kell lesütnie szemét, amikor ismerős, vagy ismeretlen szurkolók megállítják, kérdéseket tesznek fel neki. Ezekben a napokban ilyen derűs hangulatban, boldogan lépek be az Üllői úti pályára. A bajnokság felett érzett örömömet meghatványozza az a tudat, hogy milyen tisztességes, jó közösség harcolta ki az elsőséget. Nehéz helyzetekben is olyan erényeit mutatta meg ez a csapat, amely a jövő szempontjából sok széppel, biztatóval kecsegtethet. Közös akarattal, elszántsággal léptek pályára fordulóról fordulóra, olyan légkör lengte körül ezt az együttest, ami méltó a Ferencváros dicső hagyományaihoz. A korábbi évekkel ellentétben a széthúzásnak nyoma sem volt. A kiemelkedő teljesítmények után sem a kivagyiság, az önteltség lett úrrá, hanem a közös boldogság. Itt a szó igazi értelmében mindenki egyért, és egy mindenkiért harcolt. Ebben döntő szerepe volt a szakvezetésnek: Novák Dezsőnek, Monostori Tivadarnak és Szűcs Lajosnak. Nélkülük aligha tudtuk volna végigjárni ezt a dia- dalutat. Jó velük dolgozni, mert szakmailag és emberileg önmaguktól és másoktól is a maximumot kívánják. Ez a mostani összegezés nem lenne teljes, ha nem említeném meg a szakosztály vezetőségét, akiknek áldozatos, fáradtságot nem ismerő munkája jó alapot teremtett edzőink szakmai tevékenységéhez. A betegségében is aktív Mészáros József a kórházi betegágyon is lélekben mindig velünk volt. Éry József és Kiss László pedig felelősségteljes vezetői munkaköre mellett is annyit tett, annyit dolgozott, hogy szinte szégyenkezve kell kiejtenem, hogy valójában ők csak társadalmi munkások. Végül engedjenek meg egy személyes vallomást a több mint negyvenöt esztendeje a klubért, a Ferencvárosért lelkesedő embernek. Külön köszönöm valamennyi játékosnak és vezetőnek ezt a bajnokságot! Hosszú évek után úgy térhettem vissza a Ferencvároshoz, hogy alig több mint félévi tevékenységem után módot adtak nekem az ünneplésre. 33
