Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 67. szám
Az FTC vezetői . ***** ÉRY JÓZSEF, a labdarúgó szakosztály vezetőségi tagja a Magyar Rádió elnöki titkárságának vezetője: Tizennyolc esztendővel ezelőtt, 1963-ban mint társadalmi aktíva, a labdarúgó szakosztály vezetőségi tagja, már átéltem azt a nagyszerű érzést, amit a bajnokság köszöntésének felejthetetlen percei jelenthetnének. Most ismét meghatóban ugrottunk egymás nyakába a PMSC elleni Üllői úti mérkőzés után, játékosok és vezetők. Ekkor jutott eszembe, hogy a 18 évvel ezelőtti diadal és az idei bajnokság között mennyi a hasonlóság, a rokon vonás. Azonos forrásból táplálkozott mindkettő. Ott is, és a mai csapatnál is nagyszerű, egymást becsülő kollektíva alakult ki. Olyan egység, ahol jó értelembe vett baráti szónak mindig foganatja volt. Tanúm erre a sikerek mostani kovácsa, a vezetőedző, Novák Dezső, aki abban az időben játékosként, központi figurája volt ennek a baráti közösségnek. Úgy látszik, a mai fiatalokba is át tudta plántálni ezt a szellemet, az igazi Fradi szívet. Most, a mérlegkészítéskor talán nem tűnik túlzásnak, ha azt állítom, hogy a mi bajnokságunk jó alapot teremthet a magyar labdarúgás további felemelkedéséhez. Egyúttal elősegítheti azt a megújulást, amiről oly régen álmodoznak a sportág hívei. A Ferencváros ebből úgy vállalhatja a legtöbbet, ha minél több válogatott szintű játékost nevel, olyan sportolókat, akik tovább öregbíthetik a labdarúgás hírnevét a nagyvilágban. Ha bajnokságról beszélek, és a játékosokat méltatom, semmiképpen sem feledkezhetek el az edzői trióról, akiknek munkáját, felkészültségét dicséri ez az aranyérem. Nem mehetünk el amellett a fontos tény mellett sem, hogy a szakosztályvezetés munkáját milyen nagy- métékben segítette az FTC új egyesületi vezetése. Ők nemcsak szavakban, de tettekben is megbecsülik a klub társadalmi aktíváit, az olyan embereket, akik szívvel lélekkel mindent megtesznek a zöld—fehérek sikereiért, a klub érdekeiért. Ilyen légkörben pedig örömmel dolgozunk. HARGITAI KÁROLY, a Ferencvárosi Torna Club elnökhelyettese: Határtalanul boldog, szívbemarkoló érzés sportvezetőként immár másodszor átélni ezt a túláradó örömöt, labdarúgóink jóvoltából. 1976-ban, azon a felejthetetlen napon már egyszer módomban állt belépni egy olyan öltözőbe, ahol játékosok hosszú percekig örömtáncot lejtettek, ahol pukkantak a pezsgők, s ahol a falakat majd szétvetette az öröm. Most szabadságomat megszakítva robogtam fel az Üllői útra, mert bizton éreztem, hogy a pécsiek elleni találkozó sorsdöntő lesz. Bevált a jóslat, és nem maradt el a szurkolók mámomos ünneplése, amely átlengte nemcsak a Fradi pályát, de szinte az egész IX. kerületet. Olyan hangulat lett úrrá, amelyet hosszú évek óta várunk, amelyre régen volt már példa. Felejthetetlen marad a nap hőseinek, a játékosoknak köszöntése, az a pillanat, amikor egymás nyakába borultak és könnyek között tettek tanúbizonyságot arról, hogy mit is jelent a Fradi szív. Mostanában régi ismerőseim, barátaim arról faggatnak, hogy minek köszönheti csapatunk a bajnokságot? Szerintem mindenekelőtt az összetartó játékosgárdának, a nagyszerű szakmai vezetésnek, az edzői megszállottságnak, hozzáértésnek. Na és természetesen annak a szakosztály vezetésnek, aki időt, fáradságot nem ismerve dolgozik a csapatért. Aztán ne feledkezzünk meg a szurkolóról, akinek bíztatása, tapsa nélkül aligha születhetett volna meg ez a bajnokság. Ennyi a recept és nem több. Most csak egy teendőnk lesz. Átmenteni ezt a szellemet a következő évre, hogy ne okozzunk csalódást mindazoknak, akik rajonganak kedvenceikért, egyesületünkért. HAVASI MIHÁLY, technikai vezető: Életem talán legboldogabb napja volt, amikor véglegessé vált, hogy mi lettünk a bajnokok. Végtelenül örülök, hogy a fiúknak sikerült az, amiről oly régen áhítoznak. S nem veszett kárba az a rengeteg munka, az a becsületes felkészülés, amelyet egész évben végeztek. Novák Dezső és segítőtársai: Monostori Tivadar és Szűcs Lajos nemcsak kiváló szakmai munkát végzett, hanem emberileg is ösz- szehozta, összekovácsolta a társaságot. Ritkán tapasztalhattuk azt az elszántságot, ami fűtötte játékosainkat. Ez a lelkesedés átragadt olyan fiúkra is, akiket korábban pontosan azért bíráltunk, mert nem adtak eleget a klubért, a Ferencvárosért. Játékosaink ebben a szezonban hétről-hétre a maximumot nyújtották, mindig volt minimum öt-hat olyan a csapatban, aki átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Ez a bajnokság a küzdőszellem és az akarat diadala. Nem feledkezhetünk el most, az öröm óráiban azokról a sportbarátainkról, szurkolóinkról, akik egész év alatt becsülettel kitartottak mellettünk, olyankor sem hagytak cserben minket, amikor nehezebb időszakokat éltünk át. Köszönet illeti őket a bíztatásért, a jó szóért, a sokszor bizony nem köny- nyű kilencven percekért. Végezetül: boldog vagyok azért, hogy munkámmal segíthettem azt, hogy a labdarúgó csapatunk révbe ért. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen legénység technikai vezetője lehetek. 32
