Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 67. szám

Murai Sándor m Az FTC 1980/81-es bajnok- csapatának a tagja. Az idei bajnokságban 28 mérkőzésen szerepelt és 5 gólt szerzett — A csapat megtette a magá­ét, tőlem viszont tudom, lé­nyegesen többet vártak veze­tők, társak, szurkolók. És joggal. Pusztai Laci után enyém lett a „pálya", meg­kaptam a lehetőséget, sajnos mindezzel nem sikerült úgy élnem, mint kellett volna. Az első 5—6 meccsen még elég jól ment ősszel, aztán jött a „kút" . . . sérülések, gyenge produkciók. Sok volt a kiha­gyásom, erőnlétem megcsap­pant, anélkül pedig nem fu­totta sokra. Ha egy-két hétig kiadósabban edzettem s kezd­tem volna belelendülni, jött egy sérülés s kezdhettem elöl­ről, hogy megint feltöltsem az „akkumulátort". így aztán nem csupán a csapat számá­ra nem tudtam elég hasznot hozni, de az utánpótlás válo­gatottban sem remekeltem. Tavaszra nagyon visszaestem, bárhogy is akartam, nem tud­tam egyenesbe kerülni. Ha jó erőbe tudok kerülni más lett volna a helyzet, így maradt egy felemás helyzet. A baj­nokságért járó elismerés bol­dogító, saját „mérlegem" vi­szont ugyancsak negatív. Sok került a tartozik rovatba . .. — A Dunaújváros elleni 8 : 0-ás győzelem még ma is élénken él emlékezetemben. Már csak azért is, mert itt még úgy tűnt, jó meccsek­nek nézek elébe. Bejött min­den, volt erő, lendület, játék­kedv, minden ... És volt nyolc gól, köztük egyik-má­sikban én is benne voltam. Kár, hogy később elapadt ez a „forrás". Pogány László Az FTC 1980/81-es bajnok- csapatának tagja. Az idei baj­nokságban 34 mérkőzésen szerepelt és 13 gólt szerzett — Ez az év hozta meg szá­momra az első bajnoki arany­érmet, melyik lehet hát szebb ennél? . . . Bajnokok lettünk, megküzdöttünk a címért, van tehát miért örülnünk. Én sze­mély szerint igyekeztem hasz­nos csapattag lenni, nem la­zsáltam, nem húztam ki ma­gam a munkából, készültem, ahogy kell s tízegynéhány góllal járultam a közös cél­hoz. Hogy ez elég vagy ke­vés? Hát nem valami sok, ennél többre is futhatta vol­na. Sajnos a csatárjátékunk nem mindig volt igazán haté­kony, gólerős s ha Nyilasi Tibi nem segít be olyan ered­ményesen a középpályáról a góllövésbe, bizony szegényes lenne az összkép s restelked­hetnénk mi támadók. Szeren­csére volt egy ilyen „bedolgo­zónk" s így minden csodála­tosan alakult. Most lett egy bajnoki címünk s egy nagy feladatunk. A ranghoz méltó­an futballozni az elkövetke­zendő bajnoki esztendőben is, mert mint azt a példák is bi­zonyítják, megvédeni az első helyet talán még nehezebb, mint egyszer megszerezni. — A Honvéd elleni tavaszi meccs volt a legfontosabb és a legnehezebb, a sok fontos és nehéz összecsapás között. A kispestieknek is volt akkor még „sanszuk" az első helyre, nem beszélve arról, hogy négy és fél éve veretlenek voltak otthonukban. Nekünk pedig ott nyerni kellett. És nyer­tünk! a

Next

/
Thumbnails
Contents