Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 65. szám
Albert Magdi, a kép jobb szélén, az állósorban. céljai, egy tehetséggel több a süllyesztőben. Hát ezt fájlalom, ezt, hogy a nagy átszervezésben kimaradt egy lépcsőfok s ezért sok-sok gyereket elveszítünk a labdarúgásnak. — Mi lenne a megoldás? — Tizennyolc és huszonegy év között egy bajnokság. Szerződés nélkül, amatőr alapon. A régi tartalék bajnokság helyetteseként. Az a három év nagyon sokat jelentene, az idő alatt eldőlne kiben van több, ki az ígéret. Más volt a mi időnk, akkor korábban értek a fiatalok ebben a játékban. A tizennyolc éves határ ma eltolódott. Nem csupán nálunk, máshol is. Szinte az egész világon. Mert hol vannak a húsz év körüli klasz- szisok? Alig van belőlük mutatóban. Maradona, meg a nyugatnémet Schuszter . . . aztán hirtelen nem is tudok többet mondani. S ez a világ termése. Tudomásul kell venni, hogy több időre, nagyobb türelemre van szükség ma a nevelőmunkában. De mivel tizennyolc év után csak egy-egy játékost tart meg minden élvonalbeli klub, így aztán lassan vége a saját nevelésnek. A kölcsönadás sem megoldás, más kezekbe kerül a gyerek, más miliőbe, más “hatások érik, más munkára fogják. Megtörik a legtöbbször a fejlődése, mert csalódik, kevésbé hisz saját képességeibe s nem is vágyik túlságosan vissza oda, ahonnan annak idején elküldték. Kár ezekért az ifistákért, nem vagyunk mi annyira gazdagok, hogy évente ennyi fiatalt az utcára tegyünk, mielőtt istenigazából meggyőződnénk arról, hogy nem kótyavetyéltünk el közben számos ígéretes tehetséget. Még egy darabig „fociztunk" aztán rátértem a családra. — A papa szemlátomást alaposan „megfertőzte" klub és sportszeretettel gyermekeit. Albert szeme nevetett. — Nem kellett őket különösebben kapacitálni. Én legfeljebb csak a példát adtam, a többi csakis egyedül rajtuk múlott. — Tehát egyiket sem hoztad le a pályára? Rázta a fejét. — Nem. Hozni nem kellett őket. A kis Flóri pici korában még csatlakozott hozzám, szinte a pályán élte minden szabad idejét. Aztán egyszer csak igazolt labdarúgó lett belőle. Magdi eleinte úszott, teniszezett, aztán kikötött a kézilabdánál. Amikor bejelentette, örültem. Örültem, hogy van igénye a sportra, a testmozgásra, hogy szereti amit csinál. Hogy végülis lesz belőle majd jeles versenyző, az más kérdés. Ha tehetsége s szorgalma elég ehhez, ám legyen, de ha nem az sem baj. A fő, hogy ott van a sportpályán. Es ha a kis Flóriból nem lesz világhírű labdarúgó, akkor sem esem kétségbe. Tanuljon, dolgozzon becsülettel, legyen hasznos tagja a társadalomnak. Amit esetleg a sporttól kap az legyen a plusz. Az ajándék ... — Milyen futballista a kis Flóri? Mennyit örökölt apja kivételes tehetségéből? — Erről mint elfogult apa azt nyilatkozhatom, hogy nem ügyetlen. És ami a fő, imádja a labdát. — És az edzésmunkát? Az egykori kiváló labdarúgó szeme sarkában ismét összeszaladtak a ráncok, ahogy nevetett. — Azt az edzőjétől kellene inkább megkérdezni. De való igaz, ő nincs oda ha sokat kell futni az edzésen, mi több tudja, hogy szükség van a kemény munkára. Az anyja szerint többet fut egy mécsesén, mint én a válogatottban. Persze egy dologban azért hasonlít rám. Ő is csípőre teszi a kezét a pályán. De hát ez minálunk már családi vonás. Flóri középpályás, szeret cselezni, szereti a labdát is, de nem önző. Sőt, kifejezetten boldog, ha az ő átadásából szerez valamelyik társ gólt. — 0 látott még téged futballozni? — A szép időkben nem. Filmről ha lát, akkor rendes, mondja, hogy nem is olyan rossz, amit csinálok. Én meg neki, hogy: „Ha csak ennyit tudsz ebből a játékból, mint én tudtam, jobb ha abbahagyod . . — És Magdi? Ő hogy csinálja a pályán? — Nincs nála pardon. Beviszi az ellenfelet is a kapuba. Sőt, a lelátót is. Nem ijed meg a saját árnyékától s ő is nagyon szereti amit csinál. — Megnézed őket hétvégeken? — Természetesen. Erre megy el a vasárnapom. Meg a feleséqemé is. — És a gyerekek? Ők egymás meccseit látogatják? — Persze. És utána megy a nagy kiértékelés s nem is mindig a legbékésebb hangnemben. Mert egymás „zri- kálása" is hozzátartozik a műsorhoz. — A papa is értékel? — Elmondom a véleményemet. De nem adok csalhatatlan szakmai tanácsot egyiknek sem. Arra ott van az edzőjük. Nem lenne helyes esetlegesen keresztezni az ő szakmai elképzeléseiket. — Mit tanul, mire készül az életben a két Albert gyerek? — Magdika angol tagozatos gimnáziumba jár, egyenlőre még nem döntött milyen területen helyezkedik el. A kis Flóri elképzelései is gyakran változnak, most pillanatnyilag a Testnevelési Főiskolát tűzte ki célul. Mindketten rendesen tanulnak s olyanok mint a többi mai srác. Szeretik a zenét, ott ülnek egészen közel a zenegéphez s áhítattal csüggnek a masinán, nekem meg a konyhában majd megreped a dobhártyám. Amikor kérdem tőlük nem hangos egy kicsit, csodálkozva néznek rám. — Sok szó esik otthon is a sportról?-7 Meglehetősen. Mert ez egy sportcsalád. V.S. 17
