Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 65. szám
„Büszkék vagyunk a Fradira...” Május 3. A klub születésnapja. Idén már a nyolcvankettediket ünnepelhettük. Ügy ünnepeltük, ahogy történetünk során még sohasem. Egy kis szolnokmegyei faluban, Alattyán- ban játszott labdarúgócsapatunk. A cél pedig amely idevezényelte a gárdát igencsak nemesnek mondható. A történet röviden a következő. 1976. június 2-án négy alattyáni fradista — Fazekas András és felesége, Tóth László és Szabó Béla — elindult Budapestre, az FTC— Honvéd rangadóra. Ketten soha többé nem tértek vissza falujukba ... A mérkőzés után hazafelé menet történt a tragédia. Fazekas Andrásné aki a baleset következtében az egyik szemének látását veszítette el, így emlékezett a történtekre. — A fővárosból kifelé haladva a Jászberényi úton jártunk. Éppen szalámit szeleteltem, amikor . . . Máig sem értem, hogy történt — mintha egy film elszakadt volna. Még annyira sem emlékszem, hogy „jajl". Egy hét múlva az eset után tértem magamhoz a Péterffy utcai kórházban. Kezem gipszben, lábam gipszben, a fejem bekötve. „Hogy kerülök ide? Miért van rajtam ennyi minden? " Mikor megmondták, akkor derengett, hogy a Laci kocsijával nem értünk haza . .. — Igen — folytatja a férj —, egy hét után tértünk magunkhoz mindketten. Szabó Bélát és Tóth Lacit éppen azon a napon temették . .. Öt év telt el azóta. Fazekas András két bottal tud csak járni — de ez sem akadályozza abban, hogy felutazzon sok-sok mérkőzésre. Egy alkalommal azonban más mérkőzés miatt jött az FTC klubházba. — Arra kértem Novák Dezsőt, hogy egy alkalommal jöjjenek le hozzánk Alattyánba, hiszen ott még soha nem játszott a Fradi. A falu apraja-nagyja a zöld—fehéreknek szúr- kol, így biztosan nagy sikere lenne egy vendégjátéknak. Novák, miután megtudta szomorú történetünket, határozottan kijelentette, hogy a tavaszi hónapokban, ha válogatottak nélkül is, de leutazik a Fradi egy alattyáni vendég- szereplésre. Nagyon boldoggá tett a kedvező válasz, és a faluban örömmel újságoltam. Bizony senki nem akarta elhinni, hogy „leszerződtettem" a Fradit egy meccsre. Hát még amikor azt is elmeséltem, hogy a mérkőzés bevételét az FTC felajánlotta jótékony célra! Na, mondták — hisszük ha látjuk ... És egy napon megjött a várvavárt távirat: az FTC május 3-án vasárnap délután Alattyánban mérkőzik! Elérkezett május 3.-a. Az előző délutáni győztes rangadó hangulata még ott ült az arcokon, amikor a társaság beszállt a buszba. Novák Dezsőt Monostori Tivadar helyettesítette, így az intézőnkkel — Monostori Károlyival — együtt a két Monostori ült elől a buszban. Havasi Mihály technikai vezetőnk még egy-két Fradi zászlót hozott és indult is a busz. Alattyán határában már vártak bennünket .. . Elkalauzoltak a pályára, rövid kis köszöntő a meccs előtt és a fiúk már indultak is öltözni. A szép tölgyfákkal övezett pályán az em- berek pedig egyre gyülekeztek. Egyszercsak szemembe villan, hogy a túloldalon két fiatal ember FTC zászlót lobogtat. Na, ezekhez a fiúkhoz már csak odamegyek. . — Mondjátok srácok, itt Alattyár.ba laktok és van FTC zászlótok? — Mi nem idevalósiak vagyunk. Engem Túri Zoltánnak hívnak Jánoshidán lakom, Jászberényben dolgozom — és az Üllői úton szoktam hétvégeken szúrkolni. Természetes hát, hogy ide is eljöttem, amikor a mi megyénkben játszik a csapat. — Téged, hogy hívnak? Te sem vagy helybéli lakos? — Nagy Attila a nevem, Szászberekén lakom. A barátommal az Üllői úton ismerkedtem meg, azóta sokat járunk együtt meccsre. A zászlót is együtt készítettük. Egyébként büszkék vagyunk a Fradira, hogy egy ilyen kis csapathoz eljött - és ráadásul milyen szép felajánlást tettek. A nézőtéren egyre sűrűsödnek a sorok. Egyszercsak dr. Fenyvesi Máté, a Fradi régi kiválósága bukkan fel. ő is átjött Jászberényből — ott városi főállatorvos —, hogy az utódokkal találkozzon. Bemutatja Andrássy Józsefet, a Jászberényi Járási Testnevelési Hivatal vezetőjét, aki két dologról is híres. Az egyik, hogy 30 éve egyhelyen sportvezető, a másik, hogy Jászberény legnagyobb Fradi szúrkolója. — Diákköri szerelem a Fradi, még a Sáro- siak idejétől számítható. Régebben is, most is évenként több alkalommal felutazom Pestre egy-egy jónak ígérkező mérkőzésre. A mai meccs itt a környéken nagy eseménynek számít. Azért, hogy minél többen legyenek a mérkőzésen, a Jászságban a bajnoki fordulót egy nappal előrehoztuk! Nagyon szép a Fraditól, hogy felajánlotta ezt a mérkőzést, biztosra veszem, hogy alaposan növeli ezzel a megyében a szimpatizánsok számát. Bár ami azt illeti rengeteg van a környéken. Jászberényben például a labdarúgórajongók nagyobbik fele ferencvárosi érzelmű. A következő beszélgetőpartner végre tősgyökeres alattyáni. Fekete Zakariás bácsi már évtizedek óta tagja a helyi klubnak. Sokáig játékosa és edzője is volt az alattyáni csapatnak. A Fradi szép Ikarus autóbuszára tekintve mondja: — Micsoda nagyszerű jármű! Akár hiszik, akár nem mi régen lovaskocsikkal mentünk egyik faluból a másikba. Soha nem felejtem el, 1949-ben Jászalsószentgyörgyről jöttünk és a ló, amelyik a kocsit húzta — útközben megdöglött! Na, volt nagy kapkodás, de egy kölcsönlóval jó darabig elhúzattuk magunkat. Utána meg mi húztuk a kocsit. Nem elég, hogy kikaptunk 8—0-ra, még gyalogosan éjféltájban értünk halálfáradtan haza . . . Közben már a csapatokat köszöntik, a ferencvárosiakat külön is név és számszerint bemutatják. íme ez a ferencvárosi csapat játszott a klub 82. születésnapján Alattyánban: Kakas — Jancsika, Judik, Rab, Tepszlcs — Mészöly, Ebedli, Major — Szepesi, Szokolai, A kezdőrúgást Fazekas András két botjára támaszkodva végezte el . . . A nézőtéren zúgott a taps. Az első gól a 10. percben Major szép beadásából született, az egyik hazai hátvéd fejjel továbbította hálóba a labdát. A legszebb gól a nyolcadik volt, ezt Mészöly úgy szerezte, hogy káprázatos cselek után szinte minden védőt elfektetett, majd a kapuba helyezte a labdöt. Ez Is nagy tapsot kapott. Mondanom sem kell, hogy a helyiek két góljánál, milyen nagy volt az ováció. Különösen akkor, amikor az ifjú házas Tóth László talált a ferencvárosi kapuba. Hajnalig az esküvőjén volt, de a Fradi meccset nem hagyta ki . . . A 10 : 2-es eredmény egyetlen évkönyvbe sem kerül be, de az alattyáni 2100 néző (3000 a falu lakosainak a száma!) bizonyára sokáig emlékezik majd rá. Mint ahogy mi fradisták sem felejtjük el azt a kedves, szívélyes vendéglátást, amely a mérkőzést követte. Koczkás István az alattyáni sportkör elnöke néhány kedves szó kíséretében egy szép herendi vázát adott át 13
