Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 61. szám
Beszélgetés Felkai László vezetőedzővel „Róka” hazatalált Bizony, rohan az idő! Erre az örök bölcsességre akkor jöttem rá, amikor Felkai Lászlótól megtudtam, hogy már 40 éves. A vízipóló szakosztály új vezetőedzőjével először a gyermekkort elevenítettük fel, azokat az éveket, amikor megszületett a nagy szerelem a Ferencváros és közte. — Bátyám, Imre nagyszerű kis játékos volt. Az ötvenes évek derekán játszott abban a Bp. Kinizsiben — akkor így hívták a Ferencvárost —, amely nagy riválisai előtt bajnokságot tudott nyerni. Ő „fertőzött meg" a vízilabda imádatával. Azonban ez nem volt olyan egyszerű és magától értetődő. • Flogyhogy? — Mit minden gyerek, én is először úszó voltam. Tízéves koromban Gerendás Laci bácsi próbált gyötörni. Borzalmas monotonnak tartottam, képtelen volt lekötni a faltól-falig való krallózás. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is vol tam valamiféle istenadta tehetség. Egy valamiért azonban szívesen jártam le a Mar gitszigetre: a labdázásért. Akkor még olyan divat volt, hogy az úszókat nem tiltot ták a pólótól, nagyon sokan a versenyek után még beszáll tak a serdülők vagy ifik közé meccset játszani. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy az úszók közül kitűnő vízilabdázók kerültek ki, gondoljunk csak Kárpáti Gyurira, Dömötörre, az 1500 mé teres Európa bajnok Katona Jóskára, vagy Kanizsa Tivadarra. így lettem én is pólós és végre szakíthattam a versenyszerű úszással. • Gyorsan „futott be"? — Feltétlenül 1957-ben mindössze 16 évesen már a Ferencváros nagycsapatában játszottam. A 18. születés napom után néhány nappal pedig tagja lettem a váló gatott keretnek. • Ki akasztotta Önre a „Róka" becenevet? — Az uszodában ragadt rám, fogalmam sincs mikor. Talán a raff inált, fifikás játékom miatt. Szerettem a trükkös megoldásokat, a látványos vízilabdát. • Mit ért el, mint Fradi játékos? — Százhúszszor játszottam a magyar válogatottban, 1964-ben Tokióban olimpiai bajnok lettem. 1960-ban, Rómában harmadik, 1968-ban Mexikóban ismét bronzérmes csapat tagja voltam. A Ferencvárossal négy bajnokságot és öt MNK győzelmet értem el. 1959-től olyan tíz évünk volt itt a klubban, hogy utcahosszal előztük meg az egész magyar mezőnyt. • Mikor volt a legjobb csapat? — 1964 és 1966 között, amikor Ambrus, Gyarmati, Bolvári, Kárpáti Gyuri, Kiss Egon, Laukó és én alkottuk a kezdő hetest. Később ebbe a gárdába került be a „kis' Szívós Pisti. Ekkor még erő sebbek lettünk. Ez ténylei verhetetlen, klasszis csapai volt. • Gólkirályságai! — Kétszer kerültem a kép zeletbeli trónra és ugyancsal< két ízben engem választottak az év vízilabdajátékosának. • Egyik napról a másikra érthetetlen módon megvált £ Ferencvárostól. Milyen okok miatt? — Ne keressen benne sem miféle szenzációt. 1969 végén végleg kikerültem a váloga tottból, jött a szokásos fiatalítási kampány. Úgy éreztem elég volt a hajtásból, s jobb, ha egy kisebb csapatban vészelem át az úgynevezett „levezető éveket", nem pedig a Fradiban, ahol mindenkor magas volt a követelmény. • De nem adták ki, egy évig várnia kellett. A hatvanas évek kitűnő ferencvárosi vízilabdacsapata: Felkai, Kulcsár, Ambrus, Laukó, Kiss, Dr. Potyondi, Gyarmati, Vörös, Dr. Kárpáti, Rázga.
