Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 39. szám
SZÜLETÉSNAPOK 1980. február 22.: új lap született. Az egykori Fradi Híradót, majd műsorfüzetet felváltotta a jogutód; a Fradi műsorlap, vagy ahogyan magamban nevezem: meccslap. Régi álmom vált valóra, hiszen ezek a lapok is „színesítik" találkozásainkat. Mérkőzésről-mér- kőzésre lapot adni a kedves szurkolók kezébe — mind nyomdai, mind anyagi szempontok alapján — nem tartozik az egyszerű feladatok közé. Az első számok sikere után talán nem hangzik elhamarkodottnak a kijelentés, érdemes volt új dologgal próbálkozni, és rendkívül jói esett a sikernek rám eső részét „elkönyvelni'. Ne vegyék ezt személyes érzelgésnek, de tény, hogy ugyanúgy örültem az első Fradi műsorlap megjelenésének, mint az első FTC Naplónak... Igen, érdemes volt új dologgal próbálkozni, érdemes volt Orbán Laci barátomnak — a Képes Sport munkatársának — lapunk tördelési és grafikai munkáival féi éjszakákat eltölteni. Ugyanis műsorlapunk elkészültéig, illetve a szurkolóink által való kézhezvételéig jó néhány ember munkakészségének alapos kifejtésére van szükség. Tudom, ez Önöket túlságosan nem érdekli, de így igaz. . . És ami igaz ebben a lapban írjuk meg! Mert ez a lap Önökhöz szól, a lelátók soha nem csüggedő embereihez, az FTC-vel szimpatizálókhoz, akik velem együtt bíznak abban, hogy a Ferencváros ismét győzni fog, a mi szeretett csapatunk újból versenyben lesz a bajnoki címért. Nem tudom, hogy e sorok olvasásakor igaz lehet-e egyáltalán, ami minden Fradi szurkoló vágya. Hogy mégis „írásba adom"? — Miért ne!? Mi valamennyien együtt bízunk, együtt reménykedünk. Azt a kedves szurkolót, akit az V. szektor 17. sorában látom, ugyanúgy láthatom Tatabányán, Győrött vagy a többi vidéki stadionban. Mi együtt, a csapatért, az FTC-ért — mindenhová és mindig elmegyünk! Ez a mi csapatunk! Megesik, hogy többször rosszul játszik, bizony sokszor úgy érezzük, hogy ők nem méltóak a klub színeit képviselni... De legyünk őszinték! Ahányan vagyunk, any- nyian másokra bíznánk a zöld-fehér színek becsületét Bízzunk tehát azokban, akik — nem csak érzelmileg, hanem szakmailag is! — lehetőséget kapnak az FTC dicsőségének ápolására! Nem biztos, hogy ma ők a legjobbak, de Ok tizenegyen — ma a Ferencváros, és Önök - velem együtt - a Ferencvárosnak szurkolnak. Mikor is lehetett először az FTC-nek szurkolni? Bizony már nyolc évtizede . . . Amikor sárgult újságlapokban nézegetem, hogy mi történt 80 évvel ezelőtt, csak dátumok, e- redmények és szinte érzéketlen sorok tűnnek elő a múltból. Megtudhatjuk, hogy 80 évvel ezelőtt — 1900. március 25-én — játszotta az FTC első nyilvános mérkőzését, továbbá, hogy kik alkották az első zöld-fehér tizenegyet és. . és nem tudhatunk meg mást! A többit szépítésül, vagy „okosan" hozzátehetjük: ,jz első csapat mindent megtett a győzelemért." Nem - kedves olvasó! - ez az első csapat lehet, hogy mindent megtett a győzelemért - de kikapott ... (OTE-FTC 1:0) Minek szépítsünk akármit, ha nem úgy van? Önmagunkat csapjuk be? — azokat, akik hétről-hétre ma is kitartanak a sikeres, és mégis oly sokszor megtépázott zöld-fehér gárda mellett! Illetlenség lenne, hiszen Önök közül sokan azoknak a régi fradisták- nak az unokái, akiknek „ősük" a régi FTC-t látta.. Szép a múlt dicsősége — de bízzunk napjaink Ferencvárosában! Bízzunk a mi fiainkban, akik minden mérkőzésre a győzelem reményében futnak ki a pályára... Ugye fiúk nem hagyjátok cserben ezt a lelkes szurkolótábort? Méltóak lesztek a régi neves elődök emlékéhez, az FTC dicső múltjához, hírnevéhez. Mert ma Ti vagytok a Ferencváros, Ti írjátok napjaink ferencvárosi történelmét. .. írjatok sokat zöld tintával, arassatok „egyszeriT győzelmeket, de gondolom tudjátok: az utókor az aranybetűs dátumokat és eseményeket szereti igazán ... Nagy Béla Ne Egy tervet túlteljesíteni mindig elismerésre méltó eredmény. S ha annak aránya tetemes, akkor fokozott örömet, elégedettséget válthat ki a teljesítők körében. Ez a megállapítás jelen esetben az FTC birkózó szakosztályára is vonatkozhat, a múl évben ugyanis az előirányzott 205 olimpiai pont helyett 253-at értek el, s az országban a sportág legeredményesebb szakosztályának bizonyultak. Giczy Jenő, a szakosztály technikai vezetője és munkatársai, többek között az edzők, mégsem mondják azt, hogy most már náluk minden jó, nincs semmi gond, baj, csakis rózsásnak láthatják a jövőt. Többek között erről beszélgettünk a több mint két évtizede f rád ista Giczy Jenővel, aki itt volt versenyző, ed- ziá és most a szakosztály technikai vezetője.- Kicsit felemás képet mutat a tavalyi mérlegünk, - mondja önkritikusan. - Igaz, hogy itthon jó eredményeket értünk el, de a nemzetközi porondon elmaradtunk a várakozástól. Sem a világ, sem az Európa-bajnokságon nem sikerült felhívnunk a figyelmet a zöld-fehér színekre, pedig az olimpia előtti évben versenyzőinknek le kellett volna valamit tenni az asztalra... Kétségtelenül balszerencse volt, hogy a szakosztály legnagyobb „ásza", az olimpia ezüstérmes Bállá József sérüléssel bajlódott, de nem sikerült a 74 kilós Fehér Istvánnak sem helyezéshez jutni, mivel a versenyre ki sem utazhattak. Ezzel szemben az idei rajt bíztató, hiszen Bállá csaknem féltucatnyi szovjet riválist megelőzve nagy nemzetközi versenyt nyert a Medve- gyev emlékversenyen és Gáspár Tamás is súlycsoportjában kitűnőre vizsgázott Vesteras- ban. És a többiek? — Ami létszámunkat és hazai eredményességünket illeti, valóban nem panaszkodhatunk, - folytatta a technikai vezető. A múlt esztendő6
