Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 58. szám
1981. február 9. 10 óra 5 perc. Az FTC ajándékbolt ajtaján belép Kulák János, a Fradi régi pártoló tagja és ezúttal hangzik először el a ,,hivatalos'" kérés: — Az FTC sporttörténeti stúdió tagja szeretnék lenni. A néhány mondatos „villáminterjú" tartalmából: — Évtizedek óta minden ehhez a pályához köt. Tulajdonképp én ajándékba kaptam a Fradit. Amikor 9 éves voltam, a papámtól azt kértem, hogy vegyen nekem egy igazi futball labdát. Elérkezett a születésnapom és az ajándékból nem lett semmi. Három nap múlva édesapám csak ennyit mondott: — Öltözz fiam, most kapod a születésnapi ajándékot. Azzal kézenfogott és kihozott az Üllői úti pályára. A 100%-os bajnokság utolsó mérkőzése volt ekkor és édesapámtól azt kaptam ajándékul, hogy életemben először igazi meccsre - ünnepi eseményre hozott. Emlékszem a mérkőzés végén a felnőttek meghatódva énekelték a Himnuszt, és utána sokáig éltették a Fradit. Nos, én azóta ettől a pályától, az FTC-től soha nem tudtam elszakadni. Az elsők között jelentkeztem pártolótagnak is, majd a hetvenes évek elején a klubtanács által rendezett összejöveteleket szintén látogattam. Most is az elsők között akartam lenni. . . — Ez oly annyira sikerült, hogy az Ön igazolványába került az 1-es sorszám. Mit vár a stúdió rendezvényeitől? — Elsősorban a régi fradistákkal való kellemes találkozókat, az egykori emlékek felidézését. Gyermekként Toldi Géza játéka ragadott meg a legjobban, így az „estjére" különös izgalommal készülök. Felnőttkori kedvencem Albert Flóri volt. Talán nem veszik túlzásnak, ha azt mondom: az igazi futballművészetet az ő játéka jelentette. Érdeklődéssel várom, hogy a „Császár", hogyan eleveníti fel az „aranylabdás éveket". .. Az ajándékbolt ajtaja ismét nyílik. Magdics László, a szurkolók által „művész úrnak" becézett fotós (összetévesz- tésig hasonlít kiváló művészünkre, Horváth Gyulára. A szerk.) — nos, ő is stúdió ügyben lépett be. Elek Gyuláné, az ajándékbolt vezetője, pillanatok alatt elintézi a formaságokat és Magdics László is megkapja a kérdést: mióta fradista és miért lép a stúdióba? — Talán sokan tudják, hogy édesapám a húszas években futóbajnokként ezen a pályán aratta győzelmeit. Ö hozott ki később sikerei színhelyére, és így az atlétika mellett „rászoktam" a futballra is. Könnyű volt engem rajongóvá tenni, hiszen a negyvenes évek végén nagyszerű csapata volt a Fradinak. Képzeljék az első Fradi-meccs, amit életemben láttam 13 : O-ás ferencvárosi sikerrel zárult! Nagy tisztelettel figyeltem a hajdani B-közép harsány szurkolását, és ma is emlékszem, hogy a zászlótartót Krau sznak, vagy ahogy becézték „Krampusznak" hívták. A hetvenes évektől már fényképezőgéppel járok meccsre. A sportfotózás a szenvedélyem — egyébként a Kőbányai Porcelángyárban anyagbeszerző kén t dolgozom. Volt már néhány jó felvételem — és külön örültem, hogy a Fradi nagyhírű „profi fotósa", Pozsonyi Lajos is megdicsérte képeimet. A legnagyobb öröm pedig az, ha a Fradi kiadványokba is bekerül egy-egy felvételem. Különösen a kedvenceimet, Rab Tibit, Pogány Lacit és Nyilasi Tibit szeretem lencsevégre kapni. Természetesen minden eseményen igyekszem „rajta lenni". Az ETO elleni mérkőzésre különösen készülök, hiszen ahogy gyűjteményem rendezgettem kiderült: ekkor fényképezem majd két- századszor a Fradi akcióit bajnoki mérkőzésen! Jó lenne néhány nagyszerű képpel „jubilálnom." Egyébként kedvelem a jubileumokat, a megemlékezéseket. Ezért is léptem a stúdió tagjai közé. Bizonyosra veszem, hogy jó kis társaság jön össze és az előzetes programok is sokatígérőek. Bízom a stúdió jövőjében és azokban akik ezt számunkra — úgy érzem nem kis fáradtsággal — szervezik és a lehetőségeket megteremtik. Nem szeretnék az elmondottakhoz semmi kommentárt fűzni. Kérem figyeljék a stúdióval kapcsolatos eseményeket, rendezvényeket. Munkánkat rendezvényeink, szolgáltatásaink minősíthetik a legjobban. Nagy Béla I I
