Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 55. szám
Vastaps a klubház- ban mmm tnhwrKellemes emléket felidézni mindig jóleső érzés, s különösen akkor, ha arra baráti társaságban kerül sor. Erre gondoltam, amikor résztvet- tem a Fradi Baráti Körének októberi összejövetelén, amelynek vendégei olimpikonok voltak. Az Üllői úti klubház tanácstermében a meghívottakat KÖSZÖNTJÜK OLIMPIKONJAINKAT felírat fogadta, természetesen a hófehér papírra zöld betűkkel írva ... A „nézőtéren" csaknem százan gyülekeztek, és az ismeretlen szurkolók között ott ültek a klub egykori hírességei közül Csikós Gyula, Furmann Károly, Kemény Tibor, Wiener II. Jenő, meghívottként Sebes Gusztáv és a betegségéből lábadozó Mészáros József is. A kis emelvény melletti asztalon pedig a szurkolók sok szép ajándéka, amely a meghívott vendégeket várta. Dr. Papácsy Ervin, a Baráti Kör vezetője és Pető Zoltán vezetőségi tag köszöntötte Dr. Csanádi Árpád válaszadása a szurkolók kérdéseire. dr. Csanádi Árpádot, az OTSH elnökhelyettesét, a NOB tagját, az egykori ferencvárosi labdarúgót és edzőt. Köszöntötték Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tornászt és ragyogó edzőjét Vígh Lászlót, Bállá Jószef kétszeres olimpiai ezüstérmes birkózót, Gáspár Tamást nagyszerű birkózónkat és Kruj Ivánt a sportág híres mesterét. A meghívottak között volt dr. Keresztényi József a NOB és a Nemzeti Olimpiai Akadémia tagja is. „Ezt az ünnepélyes alkalmat akartuk felhasználni arra, hogy meghívtuk körünkbe egyesületünk három igen tehetséges kajakozó reménységét — Horváth Erikát, Polgár Annát, Kőbán Ritát —mondta Pető Zoltán. — Úgy érezzük, nem árt ha betekintést kapnak: milyen is a mi közösségünk, hogyan becsüli meg törzsgárdánk a régi és a mai ferencvárosi sportolókat, szakvezetőket. Kedvesek, csinosak voltak a lányok, s amikor ők is ajándékot kaptak, látszott arcukon, boldogok, hogy az olimpikonok társaságában emlékeztek meg róluk. Aztán ajándékot adtak át Krausz Sándornak, az egykori Fradi B- közép utolsó zászlótartójának, aki több évtizedet töltött el a klub leghűségesebb szurkolói között. Bizony elég sokáig eltartottak az összejövetelt bevezető percek, majd elsőnek dr. Csanádi Árpád kért szót. — Meghatottan léptem be a klubházba, ebbe a terembe, amelyben sok régi ismerőssel, baráttal találkozhattam — mondta bevezetőjében. — Számomra nagy öröm volt az FTC sportolójának lenni, olyan klubnak, amelynek dr. Sárosi, Lázár, Kispéter és még számtalan neves labdarúgó, sportoló volt a tagja; nem felejtem el a Mesterek közül Tóth-Potyát, Schaffert, Lykát és a többieket sem. Köszönöm, hogy meghívtak a mai összejövetelre. Ezután a baráti kör tagjai, vezetői tettek fel kérdéseket a nagy megbecsülésnek örvendő magyar sportdiplomatának és a jelen levő ferencvárosi olimpikonoknak. A magyarok helytállásáról Csanádi elmondta, hogy az egész sportvilág évtizedek óta csodálattal figyeli a szereplésünket. „A sikereknek több az összetevője: a hagyományok, a sportszeretet, a fiatalok korai bekapcsolódása, s nem utolsó sorban, hogy hazánkban biztosítva van a sportolás, a gondtalan felkészülés, az olimpiákon az arra érdemesek részvétele." Több felszólaló dicsérte a Fradi edzőket és sportolókat, hogy a nagy versengésben helyt tudnak állni. Vígh Lászlótól azt kérdezték, hogy a visszavonuló Magyar Zoltánnak lehetnek-e majd méltó utódai? Az edző nem szépített a való helyzeten: az FTC-ben ügyes, tehetséges, rátermett fiatalokból áll az utánpótlás — beleértve a serdülőket is, — „új Magyarra" azonban nem lehet gondolni. Óriási sikere volt Zolinak, aki a moszkvai olimpiai győzelmére visszaemlékezve többek között ezt mondta: — Soha olyan örömet, boldogságot és megkönnyebbülést nem éreztem, mint a győzelem után. A tét számomra óriási volt, nemcsak az újabb arany megszerzése, hanem, hogy miként fejezem be a versenyzői pályafutásomat. A csúcson, vagy egy nagy sorozat megtörésével. Ezért voltam a bajnokság előtt és Moszkvában is roppant ideges, versenylázam percről-percre fokozódott. De sikerült legyőznöm önmagamat is, újból olimpiai bajnok lettem! És akárcsak a Luzsnyiki sportcsarnokban, a székház tanácstermében is vastapsot kapott mindenidők egyik legkiválóbb tornásza. Új sportág következett, a birkózás, amelyben Bállá Jóska reprezentálta a legeredményesebben a klubot. Fiatal sportolónk visszaemlékezett a montreali és moszkvai olimpia közötti évekre, amikor sérülés és betegség hosszú hónapokra visszavetette, s talán ezért maradt el az annyira óhajtott első hely. „De nem adom fel, Los Angelesben megpróbálok még előbbre lépni!" — ígérte, s ő is nagy-nagy tapsot kapott. Kruj Iván a szakosztály helyzetéről, a bíztató utánpótlásról adott számot, s az országos kötöttfogású csapatbajnokságban az összejövetelt megelőző napon kiharcolt ezüstéremről. Arról, amelyet a fradisták az első osztályba visszakerült újoncként vívtak ki! Újabb és újabb karok emelkedtek a magasba, mind többen és többen akarták felhasználni az alkalmat, hogy kérdéseket tegyenek fel a vendégeknek, tájékozódjanak, érdekes beszámolókat halljanak. Az idő alaposan elszaladt, későre járt, mire a Baráti Kör vezetői elmondták a „zárszót". A széksorokban helyet foglalók pedig egy kellemes este emlékével indultak haza. Kozák Mihály 6
