Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 55. szám

1 és Hévízi Géza a propaganda bizottság tagja helyezte a sírra. Két évvel ezelőtt levelet kaptunk Kirchner Béla sporttársunktól, aki kérte az egyesület vezetőit, hogy Malaky Mi­hály sírját nyilvánítassuk védetté. Ellen­kező esetben ugyanis a Kerepesi úti sír­kert kialakítása miatt a sírhelyet meg­szüntetik. Malaky Mihály az FTC egyik alapító­ja, majd évtizedeken át kiemelkedő ve­zetője volt. Érdemei alapján indokolt­nak tartottuk, hogy az egyik ősfradista sírja „védett" legyen. A Fővárosi Temet­kezési Intézet méltányolta is az FTC kérését, így Malaky Mihály sírja eredeti helyén maradt. Ezúttal még két egykori fradistáról szeretnénk megemlékezni. Az ő sírjuk is a Kerepesi temetőben van. Az egyik Bé­rén Józsefé, az FTC tragikus körülmé­nyek között elhunyt játékosáé. Berán 1905 nyarán önkéntes katonai szolgála­tot teljesített és közben hastífuszt ka­pott, majd napok alatt elhunyt az atléta termetű sportember. Ő volt az FTC első halottja, az ő gyászkeretes képe a fra- disták közül elsőnek jelent meg az újsá­gokban. A családi kripta a Kerepesi te­mető Salgótarján úti szakaszán van. Ezt koszorúzták meg a hajdani játékostár­sak, barátok minden évben november elsején. Tóth Potya István a II. világháború­ban mártírhalált halt játékosunk sírját is sokszor borítják az emlékezés koszorúi. A stadion falán elhelyezett emléktáblát is majd mindig koszorú díszíti. A leg­utolsó alkalommal Z. Horváth Gyula Tóth Potya emlékére írt versét is felol­vasta a koszorúzás alkalmából. Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy az FTC Baráti Köre sok régi fradista sírjára helyezte el az emlékezés koszorúját... Ezzel a verssel zárjuk emlékezésün­ket, s úgy gondoljuk, hogy évenként egyszer ily módon is illik nagy halotta- ink emlékének tisztelettel adózni. Nagy Béla AKKOR IS NAP VOLT . . . (Tóth Potya István emlékére) Z. Horváth Gyula verse Akkor is nap volt fagyos, csikorgó rút haláltáncát járta a világ egy pince mélyén csattant a zár s az ajtó dühvei vigyázta hallgatag fiát. Ki volt, ki tudta?! számon nem kérte senki ott jeltelennek lenni volt a jó, az életednek ára volt, ezernyi s mert nem fizettél, eltakart a hó. Ki úgy szeretted hazádat és a házat hol születtél és visszavágytad azt, a szökés csábító ördögét leráztad pedig az út. Te tudtad merre tart. Itt állsz előttem szemedben tiszta fények, tükrét nem törte össze semmi kin. Így csak a másokért élők remélnek s hogy nem vagy többé, szörnyű volt a hír. Emlékszem, '26 víg nyarára utolsó meccs, első edzői gond. Te „nyolc-ház" szülötte zöld—fehér álmok kovácsa csak hazát féltő érzésed volt nagyobb. S ha most az új híd, új kövére lépek mit menteni jöttél Te és társaid, a vastraverzek közt a szél, mint furcsa ének súgja, ha úgy adódna itt lennél, megint. Nem voltál hős, csak jobbat, mást akartál s tettél is érte, úgy ahogy akadt a szenvedőkhöz mindig lehajoltál s a rosszakhoz is volt még jó szavad. így kellett tenned?! jobb lett-e volna másképp' Te válaszolsz hallom, becsület — ember egy lehet, csak egy. S egy rossz ötvözetből készített harangból a legszebb hang is, mindig féirecseng. Akkor is nap volt kékfényű tiszta hajnal már béke bújt a Gellért-hegy mögött most állok a hídon, reám köszönt a nappal, s Te ott vagy látom milliónyi arcban az emléked őrző túlélők között. z új klubház már állt, a régit még nem bontották le, hanem zenés vendéglőként működött egy ideig. Itt játszott zongorán Solymosi Nor­bert, a híres Slózi fia. Kű Lajos, mivel a klubházban lakott, rendsze­resen ott vacsorázott és majd min­dig kérte Norbertét, hogy a Fradi induló és az öregfiúk nótája kísérje a vacsorái „szertartást". Természe­tesen Kű Lajos a honoráriumról sem feledkezett meg — szerintem ő volt Norbert egyik legjobb vendége. Egy alkalommal szintén megszó­lalt a vacsora közbeni induló, majd az öreg fradisták dala, amit Norbert nagy-nagy átéléssel, majdhogy nem könnyes szemmel énekelt. Távozás­kor Kű, szokott hányaveti nagylel­kűséggel odaszólt Norbertnak: — Öreg, a főúrnál kifizettem a szokásos italod! — mondta és indul­ni készült. — Lajos! Ma nem fogadom el kedvességed — ugyanis ma nem ne­ked játszottam. Ma van édesapám halálának az évfordulója, ezért az ő emlékére énekeltem a Fradi dalo­kat .. . Mondta és könnyeit nyelve gondolt édesapjára, az öreg Slózira. A közelmúltban már Norbert ha­lálhíréről tudósítottak az újságok. Ahogy a gyászhírt olvastam, képze­letemben felcsendültek azok a régi Fradi nóták, amiket ő, ott a régi klubházban oly gyönyörűen ját­szott. Az öreg Slózi után a fia sem játszik többé ... N. B. 5

Next

/
Thumbnails
Contents