Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 54. szám
Érdekes mérkőzések voltak A bajnoki és a nemzetközi mérkőzéseken kívül általában a hazai serleg és díjmérkőzések azok, amelyeket a szurkolók figyelemmel kisérnek. Vannak azonban olyan találkozók is, amelyek egyik kategóriába sem sorolhatók. Az FTC történetében is voltak ilyen találkozók. Barátságos, vagy bemutató mérkőzéseknek nevezték, de bizonyára sok-sok érdekességgel örvendeztették meg a korabeli szurkolókat. Összeállításunkban felidézünk néhányat. 1907. július 1. Pozony: FTC— Pozsonyi TE 4:2. Góllövők: Ecker 2, Koródy, Schlosser. FTC: Med- gyessy-Rumbold, Jancsarek-Csiz- madia, Gorszky, Weinber-lványi, Koródy, Ecker, Schlosser, Weisz. Az FTC az 1906/7-es bajnoki idény után a Sertésvágóhíd vendéglőjében ünnepelte a kitűnő szereplést. Itt a játékosok elhatározták, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a nyári hónapokban is együttmaradnak, edzést tartanak és egy-két előkészületi mérkőzést is játszanak a bajnoki nyitányig. Ilyen módon került sor a pozsonyi vendégszereplésre a nyári hónapokban. Az összeállítás érdekessége: Medgyessy személyében mezőnyjátékos védte az FTC kapuját! 1912. augusztus 25. Üllői út: FTC—Tatabánya 4:3. Góllövők: Schlosser 2, Koródy, Pataki. FTC: Fritz-Manglitz, Payer-Weinber, Bródy, Blum-Weisz, Pataki, Koródy, Schlosser, Tóth. Eredetileg ez a találkozó lett volna az országos bajnokság döntője, a budapesti és a vidéki bajnok között. Az MLSZ azonban az országos döntőt nem írta ki, így az FTC automatikusan országos bajnok volt. A Tatabánya kérésére azonban mégis létrejött a találkozó, természetesen csak barátságos alapon. A mérkőzést megelőzően rendezték az FTC házi atlétikai versenyét, amelyen résztvettek a labdarúgók is, így a játékosok elég fáradtan álltak ki a mérkőzésre. A tatabányaiak alaposan megszorították az FTC-t. Különösen az akkor Tatabányában futballozó Schaffer Alfréd, a Spéci volt elemében, egymaga három gólt szerzett. Az FTC-ben ekkor mutatkozott be Tóth Potya István. A zöld-fehér mezt visszavonulásáig le sem vetette... 1913. június 29. Szeged: FTC— Szegedi AK 5:0. Góllövők: Schlosser 3, Pataki, Tóth. FTC: Fritz- Rumbold, Payer-Weinber, Bródy, Blum-Weisz, Tóth, Pataki, Schlosser, Borbás. A Fradi első szegedi szereplését óriási érdeklődés előzte meg. Igaz, a helyi újságok is lelkes hangú „beharangozókat" közöltek. A Szegedi Sport 1913. június 29-i számában így írt az FTC-ről: „Végre hozzánk is eljöttetek. De hosszú volt az út, amig idejutottatok. Előbb bejártátok Európát, kíméletlenül elvertétek a németeket, megtépáztátok az angolok nimbuszát és nagyrészetek közreműködött a franciák, oroszok és olaszok otthonukban való megszégyenítésében, majd pedig a stockholmi olympiádon a vígasz- díj megszerzésében. A legnagyobb és ránk nézve a legdicsőbb munkátok az osztrákok ellen állandóan folytatott eredményes küzdelem volt. Minden lépéseteket ismerjük, tenger sok harcotokat éber figyelemmel kisértük. Tudjuk, hogy a magyar futballsport hatalmas felvirágzását nektek köszönheti. Tiétek az érdem azért is, hogy a magyar név ismertté lett azokon a helyeken, ahol megfordultatok. E gyönyörű munkátokért fogadjátok szívünk legmélyéből fakadó hálás köszönetünket. Úgy fogadunk benneteket, mint győztes fiainkat: hiszen ti már nem egy városrész, hanem az egész nemzet képviselői vagytok." Nem csak „papíron" volt ilyen lelkes a fogadtatás, hanem a szegediek tényleg kitettek magukért. A város három diszhintójá- ban kocsiztatták végig a csapatot és úgy mutatták be a szegedi látnivalókat. Vasárnap délután pedig a Fradi szolgált látnivalókkal. A helyi lapban így áradoztak a zöld-fehérekről: „Nem halmozzuk rakásra az üres hangzatos szavakat, hanem egyszerűen, igaz, há- lateltszívvel megköszönjük az FTC vezetőségének, hogy felkereste a városunkat, az FTC csapatának, hogy az ideális futballjáték fogalmával megismertetett bennünket és a SZAK áldozatkész intézőinek, hogy lehetővé tette a Franzstadt reprezentánsaival való találkozást. Megadatott hát nekünk is, hogy Szegeden szemtől- szembe láthassuk a bajnokcsapatot. És hogy ez a kis rövid egy és félóra lezajlott, mégis úgy érezzük, hogy nem röppent el felettünk nyom nélkül, észrevétlenül, hanem megmaradt nekünk valami belőle: egy feledhetetlen emlék és egy kis büszke, ragyogó zöld-fehér zászló. ígérjük, hogy mind a kettőt hűséggel és szeretettel meg fogjuk őrizni. S most Isten veled, sok hosszú évek diadalmas hőse, szinte örök fogalommá vált FranzsEz a kép 1943-ban Toldi búcsúmérkőzésén készült. Balról: Lakat elérzékenyülten hallgatja a köszöntő szavakat, mellette Csikós és Toldi. tadt! A mielőbbi boldog és bősz-' ke viszontlátásra." 1918. július 14. Arad: FTC— Aradi TE 4:1. Gólszerzők: Ivanov- szky 2, Okos, Köves. FTC: Magyar- Payer, Mandl-Koló, Kiss, Krizsán- Nagy, Okos, Schönfeld, Köves, Ivanovszky. „Az FTC a bajnokságban oly szépen szerepelt csapatát állította ki az ATE ellen, melyben Payer hatalmas felszabadító rúgásai, Kiss gyönyörű passzai. Okos, Schönfeld és Köves szemkápráztató össz- játéka és Ivanovszky gyors lefutásai tetszettek." (Vidéki Sport — Arad, 1918. VII. 22.) 1924. február 10. Üllői út: MAC—FTC 4:3. Gólszerzők: Balassa, Eisenhoffer, Kohut. FTC: Alkalmi kapus-Hungler I. Hungler II. Keiner, Sándor-Héger, Balassa, Eisenhoffer, Kohut (9 ember!) „Egészen barátságos, sőt még annál is barátságosabb mérkőzést játszott a barátságtalan időben a két csapat. A hóval borított pályán és az állandó hóesésben nem nagyon akaródzott a levetkezés, még annak a kevés FTC-játékos- nak sem, aki kijött erre a mérkőzésre. A bíró nélkül 5-5 emberrel kezdett mérkőzésen az FTC éri el az első gólt Balassa váratlan, hosz- szú, pompásan helyezett lövéséből. Lassan szaporodtak a csapatok, 6-5, 7-7, 8-8, majd végül 11-9 a játékosarány a MAC javára. A kiegyenlítés nem soká késik, mert Boldog egy előre adott labdával átmegy a nagy Hungle- ren és éles lövését az alkalmi FTC- kapus nem is próbálja védeni. Ki is zavarják a kapuból, és dresszt pótló zöld sálját rátekerik egy másik fiú nyakára, aki bizonyára élete végéig büszke lesz arra, hogy védett az FTC első csapatában." Az előkészületi mérkőzést a 1?
