Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 54. szám
K evéssé hiszem, hogy lenne még példa arra a magyar birkózócsapat- ^ bajnokságok történetében, mint amit Kruj Iván vezetőedző és Vatai László kötöttfogású legénysége rövid 24 óra leforgása alatt, október 4-én déltől másnap délig „elkövetett": birkózóink az 1979-es NB ll-es bajnoki cím után idén az élvonalban ezüstéremig jutottak, s lehetett volna akár... — ... aranyérem is! — mondja ki nagyon határozottan a vezetőedző, Kruj Iván. — Tulajdonképpen azon múlott, hogy a Ganz-MÁVAG eltolta összeállítását egy-egy kategóriával, mert ha Kocsis Feri olimpiai bajnok például a várt 82 kilóban indul, úgy egészen biztos vagyok abban, hogy a 74 kg a miénk, pontosabban Nádasi Attiláé lett volna. „Ha" persze nincs a birkózásban sem. No de nézzük csak! Kruj a CSB előtt egy nappal meglepetésszerű bejelentést tett: szerinte négy csapat, a BVSC, a Vasas, a Ganz és az FTC vághatott neki több-kevesebb sansszal a CSB-nek. Ha egy vezetőedző ilyet mond, annak nagyon nyomós indokai lehetnek. De hát .miben is bízott Kruj? — A Fradi-szívben! S ha ez kicsit fellengzősen is hat, hadd fűzzem mindjárt hozzá: összesen hat olyan emberünk volt, aki már járta a „tüzet”, rutinos egyéniségnek számítható. Mit tehettünk a hiányzó négy ..lyuk" pótlására? Elő kellett vennünk reményteljes srácokat, s ez a döntés pompásan bejött. Az 52 kilós Tekes negyedik, a 68 kg-ban Dudás ugyanez a helyezett volt, sőt a 62 kg-ban a két Tamás, Mészáros és fiam, Kruj is ugyanezen a pozíción „állapodott meg”. S ha már Mészárosnál tartunk: nemcsak a fiataloknak adott bizalom, de a veteránokhoz való visszanyúlás is döntő szerepet játszott abban, hogy végül ekkorát ugorhattunk előre. Mészáros mellett az ex-Európa-bajnok Gál Heni és a birkózómezt már 1974- ben szögre akasztó Giczy Jenő is sikerrel lépett fel. Az ember nem is hinné, hogy ekkora „sakkozásra" van lehetőség egy-egy CSB-n! A 39 éves Giczy ismételt bevetése például a sorozat tán legízesebb emléke marad. — Utoljára 1974-ben birkóztam egy NB ll-es csapat- bajnokságon, s ha emlékezetem nem csal, úgy egy fejlefogásos szaltó utáni tús- győzelmet mondhattam akkori utolsó birkózóélményemnek. Most jött a folytatás - említi mosolyogva a technikai vezető, aki a hatvanas és hetvenes években kerettag volt a nemzeti legjobbak között, sőt több egyéni és csapatezüst terheli vitrinjét. Egy valamit fájlal: sohasem tudott bajnok lenni. Valaki mindig „megfűzte”, hogy egy fontos meccset adjon már oda neki... Mondják, hogy Jenő akkor engedékeny volt, de most nem! — Ügy volt feltéve a kérdés, hogy én ugyan beférek a nehézsúlyba a magam 92 kilójával, de azért Gáspár Tomi a 100 kilóból egyegy meccsre feljön nehézsúlyba. Az ötlet bevált, Tomi két meccsen „elriasztotta" (Az Eger és a Szondi nehézsúlyú birkózói nem álltak ki, látván, hogy a junior Európa- bajnokunk jön fel nehézsúlyra. — A szerk.) az ellenfelet, így a tőlem remélt egy pont, amit a 8. hellyel kaptunk volna, egyre-másra gyarapodott. Annyi világos volt, hogy egy válogatott Farkas, vagy fiatal reménység Tóth és Kovács ellen nem szabad bohócot csinálni magamból, ők megdobáltak volna. A „nagy beugrásra” azonban mégis sor került, hiszen a Ganz ellen a 140 kilós Németh ellen birkózni kellett. Birkóztam. Amikor felmentem a szőnyegre, nem láttam, nem hallottam, csak valami zsongás jutott el tudatomig. Világos, hogy gyors döntésre kellett vinnem az ügyet, mert hát a gyári fiú valahol 23 és 24 életév között áll és közel a másfél mázsához. Azonnal egy fejkikapást próbáltam, de kijött, és azonnal elvitt, két, három pontot csinált rajtam a szőnyegen. Nosza, más fegyver kell ide - gondoltam. Indult a csipődo- bás, amiből megint lecsúszott, én meg azt hittem a súlyától, hogy egy lépegető exkavátort akarok a földhöz szegezni. Viszont láttam, hogy erre a fogásra „kapható" a srác, így újra indítottam. Arra már rászaladt, szépen le is feküdt, csak a bíró akarta nehezen megadni a tust. Elzsibbadt a karom, amíg az alatt a hidal- tató fél perc alatt nyomor- gattam a súlyos fiút. Azután - a többi már álom! — Jenő fantasztikusan nagyot segített, hiszen a Vasas 49, mi 50 ponttal zártunk, s ez az egyetlen pontocska a mi ezüstünket jelentette — szól közbe Kruj. — Hogy mik az okok? Tudtuk az új szabályok követelte követelményeket, s lévén, hogy törölték az intéseket, serény akciózókedvvel oltottuk be a gyerekeket. A hat perc jó volt, mindenki bírta erővel. Ez az ezüst - kötöttfogásban, s ez nagyon nagy szó ám! - kötelez, jövőre már nem féloldalas lesz a CSB, hanem végleges, kije- gecesedett szabályok szerint rendezik!- A mi csapatunk sem lesz féloldalas, állíthatom. Nádasi, Kappesz, Fodor és Gáspár továbbra is standard emberek, említett if- jaink rutinja is egy évvel bővül, s nehézsúlyban Kőfalvi, no meg a kényszerszakosodás eltörlésével Bállá is rendelkezésünkre áll! Megoldjuk a 48 kilót, itt az ifjú Vattai, az 57-ben pedig Bense áll már bizonyításra készen. Ne csodálkozzon ezen senki, ennyi jó segítővel most már pompásan alakul a „hátországunk”, olyan úttörő és serdülő csapataink vannak, akik saját évjáratuk trónjait szilárdon őrzik. S ha ugye ebben a szellemben folytatják, hiszem, hogy lesz kötöttfogásban az ezüstnél is jobb. Az ő képzésükben milyen irányvonalat követ az edzői gárda? — Már korábban is elmondtam, hogy az új birkózásban az „első vágás" döntő lesz, és most napnál is világosabb, hogy a földhelyzet bőséges kiaknázása, a forgatások, kiemelések jelentősége is forradalmi módon előtérbe kerül. Nemcsak úttörőkorú srácokat, de felnőttjeinket is meg lehet még tanítani a szőnyeghelyzetek kihasználására, és én ígérem, hogy meg is tanítjuk őket! Kruj olyan szakmai tapasztalat birtokában vállalhatja a jövendőmondó szerepét, ami keveseknek adatik meg a magyar birkózásban. Mire ezek a sorok az olvasó, a szurkoló kezébe kerülnek, lehet, hogy dupla öröm feszíti a Fradi-kebleket.. .? Akkorra kiderül, hogy a szabadfogású CSB-t ki nyerte... Mert ugye az az erősebb fogásnem a Gyáli úton?! Szabó Sándor HA A GANZ JOBBAN „SEGÍT“... Egy nagy ugrás CSB-ezüst ítwmfin
