Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 53. szám
Mi történt volna, HA... 1944 novemberének egyik emlékezetes napján a Margit-híd pesti hídfőjénél vártam valakit. Akit vártam, nem jött. A sarki újságárusnál vettem egy sportlapot és annak az olvasásával igyekeztem a türelmetlenségemet levezetni. A következő percben észrevettem, hogy odaérkezett az újságárushoz Kabos Endre olimpiai kardbajnokunk és ő is sportlapot akart venni. De hiába, mert az utolsó sportlapot én vásároltam meg. Kabos tétován körülnézett. Látszott, hogy kellemetlenül érintette az a körülmény, hogy nem kapott lapot. Erre az újságárús átkiáltott a szemben levő körülbelül negyven méternyire tartózkodó másik újságárushoz, hogy van e sportlapja. A válasz „nincs" volt. Erre Kabos bosszúsan legyintett és elindult a híd felé. Többé nem láttam Kabost. Körülbelül tiz-tizenöt másodperc múlva irtózatos robbanás zaját hallottam és a csodaszép Margit-híd pesti része a vízbe zuhant. A nagy légnyomás az egyik ház falához repített. A felocsudás első pillanatában már tudtam, hogy mi történhetett, hiszen akkor már mindegyik hidunkat aláaknázták a németek. Rögtön eszembe jutott Kabos Bandi. Mi történhetett vele? Nem tudtam, hogy a hídon volt-e, avagy sem. Másnap aztán megtudtam, hogy a hídról ő is a Dunába zuhant és ott pusztult el. A szerencsés véletlen az a bizonyos HA megmenthette volna életét. HA a szemben levő újságárúsnál történetesen lett volna sportláp, akkor Kabos biztosan odament volna, hogy vegyen egyet. Ez legalább fél perc időt jelentett volna. Ez pedig esetleg az életet jelentette volna a számára... Kiéber Gábor írta ezt a Ha... című cikkében 1947 januárjában. Ő egy társaságban hallotta az esetet és néhány gondolatával együtt ezt is megírta. A sport világában sem ritkán szerepel ez a HA szócska, és bizony sokszor emlegetik egy- egy nevezetes esemény kapcsán. Vajon elgondolkozott-e Önök közül valaki azon, hogy mi történt volna, ha... — Rudas Feri emlékezetes lábtörése előtt a játékvezető a nyilvánvaló lesállás miatt megállítja az akciót — és így nem kellett volna Rudasnak kétségbeesve szerelni, ami végül a lábtöréshez vezetett... — vagy az 1968-as Leedsi kupadöntőn, ha a játékvezető megtorolja az angolok szabálytalanságát — amikor Géczit belökték a kapuba, és ebből született az egyetlen gól. Akkor a budapesti visszavágón a 0:0 után is másként alakulhatott volna a helyzet. — Van egy válogatottal kapcsolatos HA... 1953 október 21-én a Wembley stadionban az Anglia-Kontinens válogatott mérkőzés döntetlenül végződött. Az angolok az utolsó percben 11-esből egyenlítettek, így alakult ki a 4:4-es eredmény. Az egyenlítésnek az angolok akkor nagyon örültek, pedig utólag kiderült, hogy a magyar válogatottnak jött jól ez az egyenlítés: hiszen így Anglia otthonában veretlen maradt. Egy hónap múlva a magyarok 6:3-as győzelme így világszenzáció lehetett, hiszen a 90 éves veretlenséget ekkor szakították meg játékosaink CEgy percen múlott, hogy ez a dicsőség nem a magyarokat érte! Hja, a jó csapatnak mindenben szerencséje van. Még abban is, hogy nem verik meg előle a márkás ellenfelet. — Befejezésül egy Fradi—Dózsa eset: 1960. június 22-én 75 000 néző előtt játszották a bajnoki cím sorsát eldöntő FTC—Újpesti Dózsa mérkőzést. A nagyiramú mérkőzésen végig az FTC kezdeményezett, az eredmény mégis 0:1 volt. De mi történt volna, ha Vi- lezsál két mozdulata után a helyzet másként alakul? A 8. percben Vilezsál néhány méterre a 16-os sarkától — elég ártatlan helyzetben — gáncsolta Kuharszkyt. Szusza lapos szabadrúgása az elmozduló sorfal mellett és a vetődő Horváth tenyerétől pár centire a bal sarokba jutott. Az 56. perc eseményeit idézzük a Népsportból: „A Dózsa tizenhatosán pattogott a labda. Órosz Vilezsál elé pöccintette, aki lapos, védhetetlen lövéssel juttatta a jobb sarokba a labdát. A játékvezető azonban szabálytalanságot látott, nem adta meg a gólt. Szerintünk szabályos volt." A mérkőzés után Farkas játékvezetőtől megkérdezték, vajon miért nem adta meg Vilezsál gólját? — Mielőtt Vilezsál rálőtte volna a labdát. Orosz szabálytalanul lökte a szerelni készülő Borsányit — mondta Farkas. S aztán hozzátette: — Lehet, hogy tévedtem... Az persze mindenképpen hiba volt, hogy kissé későn sípoltam... A fradisták nem bánták volna, ha egyáltalán nem sípol! Ha ezen a mérkőzésen ugyanis a Fradi győz, akkor 35 pontja van, a Dózsának pedig 36. Az utolsó forduló dönthetett volna! Minden másként történt volna ha... De a HA elmaradt, így a történetek megváltoztathatatlanul élnek a sport világában. Nagy Béla Tudja ön,hogy... a Népstadion óráit Csury László technikus szabadalma alapján készítették. Az idő egy 5,6 m átmérőjű számtáblán olvasható le, amely 2,2 illetve 1,5 m hosszúságú mutató jelzi az órákat és perceket. A stadionban levő két órát a rádiószobában elhelyezett főóra működteti. Sallai Mihály, a Fradi induló szerzője a 6:3-as angol-magyarra is írt egy pattogó indulót. Egy rész a szövegből: Legyen hát a jel: győzelemre fel! Itt ma az egész csapatnak küzdenie kell! az első újkori olimpián, 1896-ban Athénban az 1-es rajtszámot magyar versenyző, Szokoly Alajos viselte. Az ő nevével kezdődik tehát az újkori olimpiai játékok versenyzőinek hosz- szú névsora. Szokolyi egyébként az olimpia 100 méteres futószámában harmadiknak futott be a célba. Hová menjünk szurkol* ni? LABDARÚGÁS október 25. Üllői út: FTC-Bp. Honvéd NB I. és ifi október 27. Népliget: FTC-Gáz- művek öregfiúk november 12.UIIŐÍ út: FTC-Volán SC NB I. október 25. Hauszmann A. u.: FTC-Póstás női november 1. Hauszmann A. u.: FTC-BKV Előre férfi november 8. Tárna u.: FTC-K Porcelán női FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Hargitai Károly Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Lapzárta: 1980. szeptember 20. Készült: az MGSZ Nyomdában Felelős vezető: Tulipánt József (80179)
