Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 53. szám
A vége 6:4 lett, utána még egy „oroszlánszívű" siker kellett a 215 centis lengyel óriás, Sandurski ellen az ezüstéremhez. Puki közel állt a leléptetéshez, de minden energiáját összeszedve a leléptetés előtti pillanatban levitte Sandurski-t. Ha most még nem is tudja, mit hoz a hatperces birkózás számára, azt ajánljuk: nézegesse a Gehrke elleni eredmény- hirdetés fényképét, s merítsen abból erőt! kiváncsi, hogy bírnám-e erővel, akkor a válaszom: igen! Moszkvához visszatérve: a szakértők olyasmiről beszélnek, ez a Bállá már felnőtt Ballal — Örülök, ha így látják, s elismerem, szakmailag, temperamentum dolgában meghiggadtam, kezd tudatos jelleget ölteni birkózásom. De az a gyanúm, hogy a kezdőévek (Bállá Szegeden kezdett birkózni. — A szerk.) kihagyásait, technikai csiszolatlanságát nem sikerül pótolnom. Lehet, hogy meg tudok csinálni edzésen egy válldobást teszem azt, de véremmé már sohasem válik. Márpedig nemzetközi porondon uli-buli szituációkba belemenni, előkészítetlenül indítani — felelőtlenség. Ha fogásokat nem is tanulsz, azért hallunk még Rólad..? — Hát, jól néznénk ki, ha két olimpiai ezüsttel beérném! 1983-ban nagyon boldog lennék ha sikerülne a titkos vágy: EB-t nyerni otthon, a budapesti Nagycsarnokban. Persze addig sem turistának utazom a világversenyekre. Kruj: — Jóska 1980-as felkészültségével akár jövőre is nyerhet, mert titkos források szerint a kétszeres olimpiai bajnok Angyijev abbahagyja, és a szovjet vezetők új fiúkat próbálnak majd ki a most következő 1-2 évben. Azok ellen pedig Jóskának igenis lesz keresnivalója. Montrealban a legjobb, Moszkvában „csak" a szabadfogás no. 1-e volt Bállá, mert hát Kocsis és Növényi a kötöttfogás diadalmenetét folytatta a szovjet fővárosban. Fogásnemet váltottunk, és beszélgetőpartnert is. A „kis Gazsi", Gáspár Tamás csak röviden kanyarodik visz- sza az olimpiához: — Hát, a szovjet címvédő Balbosin és utána a bolgár klasszis Rajkov-Petkov — nem ugráltam örömömben, amikor megtudtam az első két forduló ellenfeleit! Többet nem is mondok erről, kiestem, Hogy érzékenyen érintett-e? Máshol kezdeném. Én 1978-ban a második IBV- aranyat is zsebrevágtam, s akkor megépítettem a „tervvárat" magamban: eltökéltem, hogy kiutazom Moszkvába. No persze ahhoz töméntelen nehézség várt rám. Kezdődött azzal, hogy ki kellett szorítanom a válogatottból elődömet, Farkas Józsefet. Az 1979-es versenyeken ezt sikerült teljesíteni, amivel viszont kiharcoltam a bukaresti EB-csa- pattagságot. Hogy ott 4. lettem? Szép, szép, de nem vágódtam hanyatt az örömtől... Többre vágytam, s noha tudtam, hogy bizonyos lépcsőfokok megmászása szükséges az ilyesfajta sikerekhez, mégis roppant dühös voltam. Ott volt kétszer is alattam hidhelyzetben Balbosin, a „Nagy Öreg", s mégsem tudtam tusolni. De a szekér beindult, az a 4. hely jogot adott a kerettagságra, a nemzetközi versenyeken való bizonyításra, a san diego-i VB-n való indulásra, s végül én is szívhattam a CSZKA-csar- nok levegőjét, indulhattam az olimpián. Moszkva és Bursa — időben mindössze egy hónap távolság. És a török városban Gáspár úgy radírozta le ellenfeleit a junior EB-n, ahogy akarta. Játszadozott velük! — Volt egy hét lélegzetvételnyi szünet, s az alatt sikerült kifújnom magamból a dühöt, az érzelmek daccá alakultak, s formám ellen sem lehetett kifogás. A legfőbb rivális, a szovjet KIi- menkov szerencsés alapállású fiú, úgy állt oda, hogy símán ledöntögettem, ha pedig indított, azt mindig jó ütemben fogtam meg. Tavaly, a junior VB-n, Svédországban is nyernem kellett volna. de a feszített felkészülési tempó kevés időt hagyott az igazi koncentrálásra, ezért kellett bizonyítanom életem utolsó junior világversenyén. És most? — 1981-ben Gazsi Európa-bajnok lesz! — így Kruj Iván. — Balbosin és Rajkov-Petkov abbahagyja, marad a lengyel Bierla, aki ellen Tomi intelligenciája érvényesül majd, a román Andrei tölgy- fanyűvő erővel, de kevés taktikai arzenállal rendelkezik, és van még a jugoszláv Memisevics, akitől én személy szerint nem féltem Tomit. Hát, Kruj Ivánnak hinni kell, hiszen a legélesebb szemű szakemberek egyike, arról nem is szólva, hogy kitűnő nemzetközi bíró lévén sok olyan nemzetközi eseményen fordul meg, ahol sokat elleshet az ember... — Egy dologról nem beszéltünk — hárítja el a tippelést a 100 kilós ifjú. — Jövőre hat percig tart a mérkőzés. Ez számomra azt hiszem egyértelműen jó, mert lévén fizikailag némileg gyengébb „lény" Balbosinéknál, a harmadik menetre általában „összeestem". Most eltörölték a harmadik 3 percet, s ha hat perc alatt nem tudok nyerni, akkor kár a meznyűvésért... Ami ugye magyarra lefordítva annyit tesz: 1981 áprilisában érdemes lesz a gö- teborgi EB-tudósításokra odafigyelni Tomi miatt is. És miként vélekedik a hat percről Bállá Józsi? — Ha Gazsinak jó, én egyáltalán nem tudok még véleményt formálni előzetesen. A statisztika azt mutatja, hogy a nagy riválisok általában vezetnek ellenem ennyi idő után. Dehát ha az ember tudja, hogy nincs már javítási lehetőség, bizonyára belead apait-anyait. A szakember, Kruj: — Hegedűs Csabával már bőven beszélgettünk arról, mit vár a magyar birkózástól az új korszak. Frissiben csak annyit: sok ledöntés, és abból pörgetést kell csinálni, szórni az ellenfelet a felforgatásokkal. A néző sokkal többet kap, mert félelmetes akcióparádé, adok-ka- pok csaták lesznek, mint az ökölvívásban, csak kevesebb vérrel... A magyar birkózás, és az FTC is képes az új szabályoknak megfelelő modernnel kirukkolni, Bállá és Gáspár, bíró és a fiatalok mellé még jópár tehetséget akarunk felvonultatni, már csak azért is, mert óriási felelősséget érzünk az egyetemes hazai birkózásért mi, ferencvárosi birkózók! 1980 Fradi-bírkózó hősei beszéltek, a két nehézfiú, akiktől hisszük, hogy megfelelő szakmai csapásvágás után a hatperces birkózás históriájában is meghatározó egyéniségekként, világversenyek győzteseként kiugró eredmények várhatók. , , , ^ _x , Szabó Sándor 9
