Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 53. szám

A vége 6:4 lett, utána még egy „oroszlán­szívű" siker kellett a 215 centis lengyel óri­ás, Sandurski ellen az ezüstéremhez. Puki közel állt a leléptetéshez, de minden energiá­ját összeszedve a leléptetés előtti pillanatban levitte Sandurski-t. Ha most még nem is tud­ja, mit hoz a hatperces birkózás számára, azt ajánljuk: nézegesse a Gehrke elleni eredmény- hirdetés fényképét, s merítsen abból erőt! kiváncsi, hogy bírnám-e erővel, akkor a válaszom: igen! Moszkvához visszatérve: a szakértők olyasmiről beszélnek, ez a Bállá már felnőtt Ballal — Örülök, ha így látják, s elismerem, szakmailag, temperamentum dolgában meghiggadtam, kezd tudatos jelleget öl­teni birkózásom. De az a gyanúm, hogy a kezdőévek (Bállá Szegeden kezdett birkózni. — A szerk.) kihagyásait, tech­nikai csiszolatlanságát nem sikerül pó­tolnom. Lehet, hogy meg tudok csinálni edzésen egy válldobást teszem azt, de véremmé már sohasem válik. Márpedig nemzetközi porondon uli-buli szituáci­ókba belemenni, előkészítetlenül indíta­ni — felelőtlenség. Ha fogásokat nem is tanulsz, azért hallunk még Rólad..? — Hát, jól néznénk ki, ha két olimpiai ezüsttel beérném! 1983-ban nagyon bol­dog lennék ha sikerülne a titkos vágy: EB-t nyerni otthon, a budapesti Nagy­csarnokban. Persze addig sem turistának utazom a világversenyekre. Kruj: — Jóska 1980-as felkészültsé­gével akár jövőre is nyerhet, mert titkos források szerint a kétszeres olimpiai baj­nok Angyijev abbahagyja, és a szovjet vezetők új fiúkat próbálnak majd ki a most következő 1-2 évben. Azok ellen pedig Jóskának igenis lesz keresnivalója. Montrealban a legjobb, Moszkvában „csak" a szabadfogás no. 1-e volt Bállá, mert hát Kocsis és Növényi a kötöttfogás diadalmenetét folytatta a szovjet fővá­rosban. Fogásnemet váltottunk, és be­szélgetőpartnert is. A „kis Gazsi", Gás­pár Tamás csak röviden kanyarodik visz- sza az olimpiához: — Hát, a szovjet címvédő Balbosin és utána a bolgár klasszis Rajkov-Petkov — nem ugráltam örömömben, amikor meg­tudtam az első két forduló ellenfeleit! Többet nem is mondok erről, kiestem, Hogy érzékenyen érintett-e? Máshol kezdeném. Én 1978-ban a második IBV- aranyat is zsebrevágtam, s akkor meg­építettem a „tervvárat" magamban: el­tökéltem, hogy kiutazom Moszkvába. No persze ahhoz töméntelen nehézség várt rám. Kezdődött azzal, hogy ki kellett szorítanom a válogatottból elő­dömet, Farkas Józsefet. Az 1979-es ver­senyeken ezt sikerült teljesíteni, amivel viszont kiharcoltam a bukaresti EB-csa- pattagságot. Hogy ott 4. lettem? Szép, szép, de nem vágódtam hanyatt az örömtől... Többre vágytam, s noha tud­tam, hogy bizonyos lépcsőfokok meg­mászása szükséges az ilyesfajta sikerek­hez, mégis roppant dühös voltam. Ott volt kétszer is alattam hidhelyzetben Balbosin, a „Nagy Öreg", s mégsem tudtam tusolni. De a szekér beindult, az a 4. hely jogot adott a kerettagságra, a nemzetközi versenyeken való bizonyí­tásra, a san diego-i VB-n való indulásra, s végül én is szívhattam a CSZKA-csar- nok levegőjét, indulhattam az olimpián. Moszkva és Bursa — időben mindössze egy hónap távolság. És a török városban Gáspár úgy radírozta le ellenfeleit a junior EB-n, ahogy akarta. Játszadozott velük! — Volt egy hét lélegzetvételnyi szü­net, s az alatt sikerült kifújnom ma­gamból a dühöt, az érzelmek daccá ala­kultak, s formám ellen sem lehetett ki­fogás. A legfőbb rivális, a szovjet KIi- menkov szerencsés alapállású fiú, úgy állt oda, hogy símán ledöntögettem, ha pedig indított, azt mindig jó ütemben fogtam meg. Tavaly, a junior VB-n, Svédországban is nyernem kellett volna. de a feszített felkészülési tempó kevés időt hagyott az igazi koncentrálásra, ezért kellett bizonyítanom életem utolsó junior világversenyén. És most? — 1981-ben Gazsi Európa-bajnok lesz! — így Kruj Iván. — Balbosin és Raj­kov-Petkov abbahagyja, marad a lengyel Bierla, aki ellen Tomi intelligenciája érvényesül majd, a román Andrei tölgy- fanyűvő erővel, de kevés taktikai arze­nállal rendelkezik, és van még a jugosz­láv Memisevics, akitől én személy szerint nem féltem Tomit. Hát, Kruj Ivánnak hinni kell, hiszen a legélesebb szemű szakemberek egyike, arról nem is szólva, hogy kitűnő nemzet­közi bíró lévén sok olyan nemzetközi eseményen fordul meg, ahol sokat elles­het az ember... — Egy dologról nem beszéltünk — hárítja el a tippelést a 100 kilós ifjú. — Jövőre hat percig tart a mérkőzés. Ez számomra azt hiszem egyértelműen jó, mert lévén fizikailag némileg gyengébb „lény" Balbosinéknál, a harmadik me­netre általában „összeestem". Most el­törölték a harmadik 3 percet, s ha hat perc alatt nem tudok nyerni, akkor kár a meznyűvésért... Ami ugye magyarra lefordítva annyit tesz: 1981 áprilisában érdemes lesz a gö- teborgi EB-tudósításokra odafigyelni To­mi miatt is. És miként vélekedik a hat percről Bállá Józsi? — Ha Gazsinak jó, én egyáltalán nem tudok még véleményt formálni elő­zetesen. A statisztika azt mutatja, hogy a nagy riválisok általában vezetnek elle­nem ennyi idő után. Dehát ha az ember tudja, hogy nincs már javítási lehetőség, bizonyára belead apait-anyait. A szakember, Kruj: — Hegedűs Csabával már bőven be­szélgettünk arról, mit vár a magyar bir­kózástól az új korszak. Frissiben csak annyit: sok ledöntés, és abból pörgetést kell csinálni, szórni az ellenfelet a fel­forgatásokkal. A néző sokkal többet kap, mert félelmetes akcióparádé, adok-ka- pok csaták lesznek, mint az ökölvívás­ban, csak kevesebb vérrel... A magyar birkózás, és az FTC is képes az új szabályoknak megfelelő modernnel ki­rukkolni, Bállá és Gáspár, bíró és a fia­talok mellé még jópár tehetséget aka­runk felvonultatni, már csak azért is, mert óriási felelősséget érzünk az egye­temes hazai birkózásért mi, ferencvárosi birkózók! 1980 Fradi-bírkózó hősei beszéltek, a két nehézfiú, akiktől hisszük, hogy megfelelő szakmai csapásvágás után a hatperces birkózás históriájában is meg­határozó egyéniségekként, világverse­nyek győzteseként kiugró eredmények várhatók. , , , ^ _x , Szabó Sándor 9

Next

/
Thumbnails
Contents