Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 52. szám
. W I S lózi, mint „TellVilmos" . . . Az ifjú Schlosser Imréről sokan tudják, hogy mielőtt az FTC-be belépett volna, társaival naphosszat a Petőfi téren rúgta a rongy labdát. A rendszeresen ott sétáló Podmanicz- ky Frigyes báró egyszer közel merészkedett a fiúk kapujához. Slózi figyelmeztette, hogy menjen kissé messzebb, mert véletlenül nekirúgják a labdát s bepiszkolják a báró kockás ruháját. A tréfás öreg báró erre Imrének azt az ajánlatott tette, hogy egyáltalán tíz lépésről el tudja-e találni? Slózi azt mondta, hogy még a cilindert is lerúgja tíz lépésről. A báró szép ajándékot ígért Imrének, ha ezt megteszi. Podmaniczky báró beállt a megfelelő távolságra fején a cilinderrel. Slózi első rúgásra úgy eltalálta a cilindert, hogy az leperdült a báró fejéről. A nagyszerű bravúr jutalma az lett, hogy másnap egy valódi futball labdát vett Podmaniczky a fiúknak. Slózi pedig külön két ezüst koronát kapott. . . Mit mond Weisz Feri az FTC— MTK match után? A két csapatnak egyforma esélye lévén, meglehetősen drukkoltam a match előtt. Mindenki megértheti, mennyire képes izgatni egy játékost az a tudat, hogy mikor a csapat összi nagy balszerencséje után mégis felküzdi magát a döntőig, ott talán éppen egy gondolattal elkésett lövésen vagy egy centiméternyivel félre irányított labdán fog múlni — az egész évi küzdés dicsősége: a bajnokság az aranyéremmel. Bizony nagyon is izgatott voltam, de csak addig, amíg meg nem láttam az ellenfelet — a pályán. Azok még izga- tottabbak voltak. Láttam, mily idegesen, bizonytalanul lődöztek a match kezdete előtti kis trainingben és ugyanakkor azt vettem észre, hogy viszont az én csapatom meglehetősen nyugodt. Erre aztán belém is önbizalom szállt, s föltettem magamban, hogy megmutatom, hogy mégse vagyok olyan gyáva, mint amilyennek mondani szoktak. Beismerem, hogy az I. félidőbeli beadásaim nem tiszta centerezések voltak, félig a gólra is irányoztam, mert a belső csatárok rendesen megkéstek. A szünet alatt erős tempó folytatását határoztuk el, s számításunk bevált. Károly kimerült, s vele a csapat is vissza- \ esett, mi fölényesen irányítottuk a matchet. MTK csapatában legjobban Nagy Feri játéka tetszett. Ő volt a legnyugodtabb s ami fő, csak egyetlen hibát láttam tőle, mikor all. félidőben a labda mellé rúgott, mire Schlosser mellette elhúzva, a biztosnak hitt gól helyett a kapu mellé plasszírozott. A szünet után, mikor újra megjelentünk a pályán, Vida II. a rengeteg közönségre hívta fel a figyelmemet. Addig fel sem tűnt s mondhatom, végtelen boldognak éreztem magamat, hogy a csapatunk letöréséről terjesztett hírek dacára soha nem látott nagy, lelkes közönség tisztelt meg bennünket és szeretettel tüntetett mellettünk. Könnyen győztünk és a győzelem még se hatott rám akkor különösebben. Csak másnap, mikor felébredtem s eszembe jutott, hogy már túl vagyunk az MTK matchen, fogott el igazán az öröm. Nem is dolgoztam aznap semmit, I csak gratulációkat fogadtam. (Sport-Világ 1910.) A ferencvárosi versenypálya Most már úgy látszik, hamarosan felépül s talán már az őszi szezon egy olyan világvárosi intézménnyel fogja meglepni a főváros sporttársadalmát, amilyennek párját az egész kontinensen is hiába keresné. Aki az FTC—MTK múlt heti matché- nek rengeteg közönségét látta, érzi, hogy a rohamos fejlődés és a sport iránti érdeklődés hihetetlen emelkedése szinte követeli az eddigieknél sokkal nagyobb befogadóképességű új pálya létesítését. Az FTC új pályája a club titkárainak, Florváth Ferencnek és Malaky Mihálynak a külföldön s főleg Angliában foly- ; tatott tanulmányozásai és tapasztalatai ■ 4
