Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 38. szám
Negyven ZÖLD-FEHÉR ÜTINAPLÓ Amerikában Karácsony előtt néhány nappal érkezett az ajánlat, hogy a Ferencváros labdarúgó szakosztálya — néhány játékossal megerősítve — tengerentúli túrára utazhat. Mészáros József szakosztályelnök szinte „forró dróton" élt. A Magyar Labdarúgó Szövetség, a kapitány dr. Lakat Károly és a különböző klubok vezetői jelentkeztek a vonalak végén egyre gyakrabban. December 22-ig kialakult a csapat. Kakas László, Kovács Attila (Csepel), Tepszics Ignác, Udvardi Endre (Tatabánya), Tóth István (Dunaújváros), Judik Péter, Vépi Péter, Mészöly Pál, Major Ferenc, Ebedli Zoltán, Rab Tibor, Takács László, Pusztai László, Szokolai László, Kuti László (Dunaújváros) Schmidt István (Tatabánya), Bíró Antal (Salgótarján) és Jancsika Károly. A csapattal utazott Mészáros József szakosztályelnök, Kiss László az FTC elnökségének tagja, Fried- manszky Zoltán vezető edző, dr. Gyarmati Jenő orvos. Takács József gyúró. A csapat vezetőjéül Hargitai Károlyt, az FTC elnökhelyettesét jelölte a klub vezetése. Szinte mindenki segített, még az útlevelek is rekord idő alatt készültek el. Ami december második felében hihetetlennek látszott, január 8-án valóság lett. Az FTC autóbusza 24, köny- nyedén öltözött utasával készen állt a ferihegyi indulásra. A búcsúzás perceiben Nagy Béla az FTC krónikása egy kis jelvényt nyújtott át a csapatnak. Az 1920-as évek „B" középjének jelvényét a következő szavak kíséretében: „Amikor 1929-ben a Ferencváros labdarúgó csapata dél-amerikai túrára indult a szurkolók egy zászlót adtak át, hogy hozzon szerencsét. Ez ma túl nagy lenne, de e régi kis jelvény ugyanezt a célt szolgálja. Gyertek haza sikerrel!” A kis jelvény végigjárta a 40 napos utat, nem eredménytelenül! Az indulás előtti napon a Hétfői Hírek „Nagy kalandnak" nevezte a túrát. Akkor is, később is sok szó esett erről. Vezetők és játékosok egyaránt sértőnek találták ezt a fogalmazást, hisz valamennyien mást akartunk, mint kalandot Egyik célunk az volt, hogy becsületesen helyt álljunk a magyar labdarúgás képviseletében, hiszen az MLSZ engedélye alapján magyar liga válogatottként kellett szerepelnünk. A helytállás mellett pedig feladatunk volt felkészülni a bajnokság tavaszi idényére. Egyiket sem lehet kalandnak nevezni! A MALÉV felemelkedő gépében a szokásosnál is csendesebben ült 24 utas. Nem a repülés izgalma, hanem az oly távolinak tűnő visszatérés gondolatai tették szótlanná együttesünk tagjait. Aztán nemcsak a gép repült, hanem a percek, az órák is. Első állomás Madrid. A tengerentúli gép csak éjjel indul. Ösztereicher Emil - az ismert szakvezető — aki végig kísérőnk volt és akinek a túra sikerében is sokat köszönhetünk — elintézte, hogy vízum nélkül kiléphettünk. Városnézés és egy csodálatos élmény a Real Madrid múzeum. Serlegek és zászlók erdője. Egyszer nekünk is lesz ilyen, mert kell lennie! Éjjel 01 óra. A kolumbiai Avianca légi- társaság Jumbo Jet gépe 360 utasával felemelkedik. Egy pillantás Madrid csillogó fényeire és viszontlátásra Európa. 10 óra repülés után rövid műszaki pihenő Porto Rico San Juan repülőterén, majd irány Kolumbia, Bogota. Első állomásunkon a 2600 méter magasan fekvő fővárosban 30° meleg és ragyogó napsütés fogadott. Ismerkedés a várossal, edzés és eljött az első mérkőzés, Románia válogatottja ellen. ROMÁNIA-MAGYAR LIGA VÁLOGATOTT 2 : 2 (1 : 1) Lendületes, jó iramú mérkőzésen a román csapat szerzett vezetést. Egyenlítés után ismét az ellenfél lőtt gólt. A mérkőzés 85. percében a jól rohamozó együttesünk beállította a végeredményt. Közönségsikert arattunk. Két nap múlva Kolumbia olimpiai válogatottja ellen mérkőztünk, mely azóta kivívta a jogot a moszkvai szereplésre. A kemény, de sportszerű mérkőzés 1 : 1 arányú döntetlennel végződött. A nézők elégedetten távoztak, jó futballt láttak. Január 14-én indultunk túránk következő állomására, Argentínába. Hat órás repülőút után érkeztünk a fővárosba, Buenos Airesbe. Rövid éjszakai pihenő után repültünk tovább az ismert fürdőhelyre, Mar Del Piatára. Itt zajlott le a VB-re épült pompás stadionban a „Copa de Oro" vagy „Arany kupa" elnevezésű torna, melyen a kétszeres Világ Kupa győztes Independiente, a Boca Juniors, a Racing Club, a River Plata és csapatunk vett részt. Az argentin labdarúgás színe-java! Nem volt nyugodt az első éjszakánk. Aztán jöttek a mérkőzések és a fiúk kitettek magukért. MAGYAR LIGA VÁLOGATOTT - INDEPENDIENTE 1 : 1 (1 : 0) Kitűnő mérkőzésen, jó játékkal óriási sikert arattunk. Az argentin lapok így írtak: „Magyar akadémia", „Fottball bemutató" stb. Második mérkőzésünket a Boca Juniors ellen vívtuk. MAGYAR LIGA VÁLOGATOTT - BOCA JUNIORS 1:1 (1:1) Tartottuk a jó formát! Két nap múlva a Racing következett. Csapatunk 0 : 1-es félidő után 3 : 2 arányban győzött. Ekkor jelentek meg az első cikkek „Ki fogja legyőzni a magyarokat?" Egy hét „pihenő" következett, napi két edzéssel. Ekkor természetesen mód nyílt a város megtekintésére is. Jártunk a halász kikötőben, voltunk cirkuszban, ahová a magyar tulajdonos hívott meg bennünket. Egyik legszebb emlékünk, amikor szállónk tulajdonosa — játékunk elismeréseként — valamennyiünket meghívott a közeli birtokára szabadtéri 8
