Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 50. szám

A játékosért egy kisebb küldöttség ment el. A klub elnöke hatalmas dobozban az egyesület címerével ékesített herendi vázát vitt, a technikai vezető egy hajóbőrönd nagyságú sportszatyorban Adidas felszerelést, négy trikót, nadrágot, két garnitúra melegítőt, két pihenőruhát, edzőcipőt, futballcipőt, síbakancsot s még néhány apróságot, köztük teniszütőt, néhány ano- rákot, valamint két pár sílécet. A szertáros egy hűtőtáskában néhány üveg üdítőitalt cipelt, a gyúró pedig egy műanyag tálcán egy malomkerék nagyságú oroszkrém-tortát egyensúlyozott.

A csengetésre a mama nyitott ajtót.

— Csókolom a kezét — lépett elő az elnökhelyettes s száz szál szekfűt nyújtott át a hölgynek — ha megengedi, Lajcsihoz jöttünk. Tetszik tudni, mi egy sportegyesület vezetői vagyunk, s azt szeretnénk, ha az önök fia eljönne hozzánk futballozni.. .

Az asszony betessékelte a társaságot a legnagyobb szobába.

— Tessenek leülni — hozta elő az összes ülőalkalmatosságot, — helyezzék magukat kényelembe ... — majd a bárszekrény mellé lépve körbenézett, — talán tölthetek valami italt . . . Konyak, whisky, esetleg koreai gyökérpálinka . Mivel a vendégek a konyak mellett döntöttek, elővett egy aranyozott ólomkristály készletet, s töltött. Amikor észrevette, hogy az elnök magasra emelve mustrálgatja a poharat, egy pillanatra megállt a töltéssel.

— Ugye, milyen szép? A múlt hónapban hozta egy igen kedves úr. 0 is valamilyen csapattól jött, s próbálta rábeszélni a Lajcsikét a futballra. Nagyon szépen beszélt, akár egy pap, majd amikor a gyerek kerek perec kijelentette, hogy nem kíván a szóban forgó egyesületbe igazolni, a nála levő filmvetítőn levetítette a klub legutóbbi dél- -amerikai túrájáról készült színes filmet. Mondhatom, csodálatos volt.

Azok a tájak, azok az egzotikumok, a tengerparti villák . . . hát kérem, ami szép az szép . . . Pompás volt a sok stadion, felemelő a fogadtatás ... az államfő mindenkivel lekezelt, népviseletbe öltözött lányok virágcsokrokat adtak a játékosoknak . . . hát nagyszerű dolog lehet ide eijutni, ilyen helyen játszani. Sajnos Lajcsikét nemigen érdekelte mindez, megette ugyan azt a három kiló banánt, amit hoztak neki, de csak ásítozott, s a végén megkérdezte, hogy nincs véletlenül egy indián kalandfilm, mert azt szívesebben nézné . .

A vezető edző időközben kibontotta a hatalmas vázát, és átadta a mamának.

— Tehát már mások is jártak itt hasonló ügyben? — érdeklődött hevesen.

— Hajaj ... de hányán. Nézzék meg azt a gyönyörű órát ott a szekrény tetején. Mutatja az évet, hónapot, napot, ezenkívül számítógép, lemezjátszó, porszívó, tv, rádió, némi átalakítással fűnyíró, de használható például motorcsónaknak s hintaszéknek is. Állítólag ez az egyetlen darab belőle, s egy feltaláló ajándékozta annak a klubnak, ahonnan szintén megkeresték a kisfiam. De azokat is elutasította.

— És hol van most a fiúcska? — kérdezte a szertáros, mert már olvadni kezdett a tejszínhab a torta tetején.

— Mindjárt hazajön a strandról. Nem akarom elkeseríteni magukat, de aligha hiszem, hogy sikerrel járnak majd nála. De azért ne adják fel a reményt...

Azok nem adták, majd amikor az ajtón csörrent a zárban a kulcs, egy emberként ugrottak fel, s indultak a fiú elé. Ledobta a sarokba a szatyrát, s leült a szőnyegre. Köszöntötte a csoportot, majd az anyjához fordult.

— Mi a kaja? — kérdezte.

Erre előugrott a szertáros.

— Egy kis süti. Tessék . .

— És leszelt egy félkilós szeletet, majd előhúzta a lehűtött italosüveget is.

A fiú rövid időre eltűnt a tortában, ez idő alatt a masszőr kicsomagolta a sportszereket. A gyerek, úgy habosán, felpróbálta az egyik edzőcipőt, s elégedetten konstatálta, hogy pont passzol a lábára.

— Kedves Lajcsika — kezdte a vezető edző — mi azért jöttünk, hogy meghívjunk együttesünkbe focizni. Talán már láttad a stadionunkat — vett elő egy összegöngyölt hatalmas fényképet, amelyen ott volt az összes létesítmény, pályák, öltözők, tornaterem

— remek a füvünk, öltözőink, klubhelyiségünk, uszodánk minden igényt kielégít. Edzőink kiváló szakemberek, ízig-vérig pedagógusok, minden feltétel adott...

— De én nem akarok magukhoz menni játszani — szakította félbe a kis beszédet a fiú. — Egyáltalán semmi kedvem sincs ehhez. Ki a fene rajong a napi villamosozáshoz ...

— Eljön ide az egyesület busza — kiáltott fel a szertáros.

— Nem szükséges, utálok buszozni. És rohangálni úgyszintén — így a legény.

— Na, nem kell azért olyan nagyon sokat futni — magyarázta a vezető edző. — Ha elfáradsz, a levezető kört a pályagondnok kis kerti traktorán is megteheted, csak gyere.

— Nem, mert sok a tanul- nivalóm . ..

— A pályaedző majd korrepetál, sőt, mivel kisnövésű, ha kell, vizsgázik is helyetted. Csak le kell vágatni a szakál- lát.

Estefelé megtörtént a csoda. A vadonatúj pihenőruhába öltözött fiú végül is beadta a derekát. Amikor elrámolta az ajándékcsomagokat végül is kijelentette:

— Na, nem bánom, elmegyek magukhoz játszani. Ha már ilyen szépen kérnek.

És aláírta az átigazolási lapot a serdülő csapathoz.

V.S.

14