Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 38. szám
A mérkőzés vendége: VUZSAL OSZKÁR Az FTC labdarúgószakosztály az idén nyolcvan éves! Az év valamennyi Üllői úti mérkőzésére meghívunk — alkalmanként — egy-egy régi játékosunkat, akiket a találkozó előtt köszöntünk, majd a klubház feletti díszpáholyból nézhetik végig a Ferencváros mérkőzését. Ez alkalommal Vilezsál Oszkár a vendégünk .. . egyszer-egyszer még megcsillant a remény, hogy talán ... mégis sikerül előbbre lépni, de nem jött össze a bravúr. Kiesett az Ikarus, s a tavasz után lejárt az edző fél évre kötött szerződése is. Mégsem ment el, mégis maradt. Mert kérték, hogy maradjon. Most a második esztendőt kezdte. Azon munkálkodik, hogy visszavigye a mátyásföldieket a labdarúgás második vonalába. Hogy milyen reményekkel, arról az egykori kitűnő ferencvárosi labdarúgó így beszélt: — Nagy és nehéz verseny következik. A legnagyobb rivális a VOSE jobb helyzetben vág neki az új idénynek, eredményei, eddig nyújtott telje- sítményeir tiszteletet parancsolták. Őket lehagyni férfimunka lenne. A „fegyvereké" tehát a szó, a végén győzzön a jobb. Ami minket illet, nagyon szeretnénk mi a jobbak lenni. — Az FTC kispadjáról felkelve egy idő után hátat fordított a futballpályának. Miért? — Egy ideig még edzős- ködtem Ózdon, aztán visszajöttem Budapestre. Családi okok miatt nem vállalhattam tovább a vidéki edzősködést Szakmámban helyezkedtem el, a vendéglátóiparban. Több helyen voltam üzletvezető, hosszabb ideig a Zöldfában, később a Savoyban. A futballt ebben az időben is szerettem, mégis volt egy időszak, amikor nem vonzott túlságosan vissza. Hogy is fejezzem ki magam ... a sportág morálja, tisztasága bizony hagyott kívánnivalót akkor maga után. Munkám egyébként is túlságosan lekötött, nagy üzletben dolgoztam, ahol a feladatok egész embert kívántak. Itt is egy kicsit csinálni, meg ott is egy kicsit, ez nem az én műfajom. Egy- helyen, teljes odaadással és energiával, mindig így tettem, ezután is így fogok. Nem, hogy felnőtt csapatnál, de ifiknél, serdülőknél sem álltam volna oda tessék- lássék munkát végezni, zsebpénzkiegészítésként félkézből foglalkozásokat vezetni. Hát ez volt a másik ok, amiért nem közeledtem a futballhoz, legalábbis a játéktérhez. Most is úgy vállaltam az edző séget, hogy pillanatnyilag csak ezt csinálom. — Régi együttesével, a ferencvárosi zöld-fehérekkel milyen a kapcsolata? — Tizenkét évet töltöttem el az Üllői úton, tizenkét nagyon szép, nehéz, csodálatos esztendőt El lehet ezt felejteni? Ha a csapat játszik, ma is nagyobbat dobban a szívem, s szorítok értük. Büszke vagyok az ott töltött évekre. Nehéz időszakban kerültem oda, akkor hívtak, amikor nagy klasszisok távoztak a klubtól, megroppant a világot verő együttes gerince. De helyt kellett állni, tovább vinni a zászlót. . . Azt hiszem én is letettem valamit a zöld—fehérek asztalára. Ha hívtak, mindig szívesen mentem régi csapatomhoz. Túl sokszor persze nem kerestek. Most viszont van a zsebembe egy meghívó. Az FTC baráti köre vár élménybeszámolóra. Persze, hogy ott leszek. — Az öregfiúk labdarúgói ha várnák? — Sajnos a játékról már aligha lehet szó. Míg 20 év aktív játéka alatt egyszer sem szenvedtem komolyabb sérülést, az öregfiúknál egy találkozón — még a Pénzügyőröknél, mert egy ideig ott fociztam — olyan súlyosan megsérült a térdem, hogy az orvos lebeszélt a további fútba Hozásról. Persze ha minden meccs után két hetet aktívan pihenni akarok, akkor csak játszam — mondta. Nos inkább abbahagytam. — Két fia közül ki a focista? — A nagyobb korábban játszott az MTK-ban. Most katona, a kisebb szakközép- iskolás s egyelőre nem döngeti a válogatott kapuját Elköszönt, indult csapatához. Edzést tartani. Mert mint mondta, ők szeretnének a szezon végén a jobbak lenni. V.S. A Baráti Kör rendezvényén ajándékkal kedveskedtek Oszinak.
