Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 47. szám

—“A Latorca utcai csónakház „1038 Budapest, XIII,, Latorca u. 2.1' . . . Bizonyára még a jól tájékozott Fradi szurkolók közül sem mindenki tudja, hogy ez az angyalföldi cím egy darabka „Ferenc­városi Föld"-et jelent a Vasas kerületében. A Duna partján magasodó csónakházat, egyesületünk Kajak—Kenu Szakosztályának otthonát észak felől az Elektromos sokat megért sporttelepe, délről pedig a Földmun­kát Gépesítő Vállalat nem kifejezetten eszté­tikus telephelye határolja. A külvilággal az összeköttetést a Népfürdő útra nyíló rövid­ke Latorca utca biztosítja. Tömegközeledési eszköz nem jár errefelé, így azoknak az elszánt gyalogosoknak akik akár az Árpád Híd irányából, akár a Pozso­nyi út felől kísérlik meg a csónakház elérését, az évszaktól függően sok mindennel kell da­colniuk: télen a hatalmas hóbuckák jelente­nek akadályt, s a Duna felől rendületlenül fújó szél csap az ember arcába, az őszi esőzé­sek, a tavaszi olvadás idején jobb esetben csak bokáig érő sár borítja a környéket, és mégis .. és mégis mintegy 140 sportoló, jó részük kis­iskolás teszi meg ezt az utat, naponta több­ször is, hogy egy év alatt ezervalahányszor elhaladhasson a bejárati zöld—fehér tábla mellett, amely nemes egyszerűséggel hirdeti, hogy: „FTC Kajak—Kenu" . . . Mint minden vízi sporttelepen, természe­tesen itt is a nyár az „igazi" évszak. Bár ekkor a közeli kavicshegyekből táplálkozó por- fellegek igyekeznek elkedvetleníteni a látoga­tót, amikor a kapun belép, egy más világ fo­gadja: Ott van mindenekelőtt a Duna, ez a csodálatos, nagy folyó, amely néhány évi ka­jakozás-kenuzás után szinte életszükségletévé válik az ittenieknek. Valami kényszer hajtja őket, hogy újra és újra lássák, érezzék: olyan-e mint az előző napon? És persze olyan, de mégis kicsit mndig más. Talán éppen az állan­dóságnak és a változatosságnak ez a különös ötvözete teszi ennyire vonzóvá. A teraszon nézgelődő elé is nagyszerű lát­vány tárul. A Margitszigeten, éppen szemben a Nagyszálló és az új Termál Hotel épület­tömbjei emelkednek a sziget fái fölé, s a hát­tért mindehhez a Budai hegyek biztosítják. Magát a csónakházat még a felszabadulás előtt építették evezősháznak. Az 1954-ben alakult Kajak—Kenu Szakosztály előbb „al- bérlő"-ként jelentkezett itt, és amióta az eve­zőseink a Soroksári-Dunaág-ba költöztek, egyedüli használói a létesítménynek. Az emeleten férfi öltöző, két női öltöző, mosdók, mellékhelyiségek találhatók, s itt van az apró szertár is. A nagyméretű társalgó­ból több helyiség nyílik: női- és férfi pihenő, valamint két szoba: az egyikben szakosztá­lyunk fiatal edzőházaspárja lakik gyermeké­vel, a másikban vidékről származó verseny­zőnőnk. A tágas terasz kapcsolódik még az emelethez. A földszinten helyezkedik el a kö­zepes méretűnek mondható kondicionáló te­rem és a gondnoki lakás. A hajótároló garázs­ban több mint kétszáz hajó áll a versenyzők rendelkezésére: egyes, páros, négyes, mini, portya, eszkimó kajakok, portya, indián, egyes, páros kenuk sorakoznak az állványo­kon. Értékük egyébként fajtájuktól függően néhány ezer forinttól százezres nagyságren­dig változik. A hajók száma lényegében ele­gendő a minőség emelése lenne a fontos. A ha­jók javítása, s a lapátok készítése itt helyben, az FTC Sportlétesítmények műhelyében tör­ténik. Az itt dolgozók Wildburg Gábor veze­tésével az utóbbi időben már jó minőségű fa hajókat is készítenek. Fontos szerepet tölt be a vízen ringatózó stég, amiről a vlzre- szállás történik, s ez szolgál kikötőül a szak­osztály hét motorcsónakjának. Sajnos elég gyakran baj van velük, ez esetenként akadá­lyozza a vízi edzések pontos megtartását. Az eddigiekben nem sok szó esett magá­ról a szakosztályról, hiszen a cél elsősorban a környezet bemutatása volt. Nem lenne azon­ban teljes a kép, ha nem szólnánk egy keveset az itteniek életéről, munkájáról. Ugyanis 1954 óta — ekkor alapította a szakosztályt Granek István, minden idők egyik legkiválóbb kajak edzője — a sportág sok nagy egyénisége, edzők, sportolók talál­tak e falak között otthonra. Á már említett Granek, később Péhl József az itteni vezető edzői posztot cserélték fel a megtisztelő szövetségi kapitányi feladattal a válogatott­nál. A Mexico-i Olimpia bajnoka Hesz Mihály mellett olyan világbajnoki címekkel, olimpi­ai érmekkel rendelkező sportolókkal büsz­kélkedhet a szakosztály, mint a Mészáros testvérek, Szente, Csizmadia, Rajnai, hogy csak néhányat említsünk. Régi fradista tehát a mostani szakmai irányító Csizmadia István. A technikai vezetői tisztet Magyar Zoltán tölti be. Az edzők is — szabó Ferenc mesteredző, a sportág nagy öregje, Nagy Tibor szakedző, Nagy László, Molnár Ferenc, Kluka József és Kluka Jó- zsefné edzők — többségükben a Fradiban sportoltak valamikor. Jelenleg négy felnőtt, öt junior és négy ifi válogatottat ad a szakosztály. Az olimpiá­ra most ugyan nem sikerült kijutnia verseny­zőnek, de bíztató, hogy a Kluka József vezet­te női utánpótlás szépen fejlődik, nemrégiben az Ifjúsági Barátsági Versenyen két értékes bronzérmet is szereztek. A szakosztály a jövőt illetően azért nincs irigylésre méltó helyzetben. A mai gyerekek közül egyre kevesebben választják ezt a szép, de sok lemondást, nagy akaraterőt követelő sportágat. Ráadásul a csónakház távol esik a clubunk bölcsőjét majd életterét jelentő IX. kerülettől, a Ferencvárostól, s mivel a kör­nyékbeli iskolák itt mind Vasas érdekeltségű­ek, nem könnyű az utánpótlás biztosítása. A helyzet megértése kedvéért, bár persze kuriózum, gondoljuk csak el milyen helyzet­ben lennének mondjuk a piros—kékek birkó­zói, ha valahol az „ős Ferencváros "-ban pró­bálnának tevékenykedni. Az FTC kajakosai­nak, kenusainak azonban a club vezetése és a bázisszervek segítségével továbbra is itt kell folytatnia a munkát, hiszen a vizitelep Dunás- tól mindenestől mégsem telepíthető át az Üllői úti stadion mellé ... Remélhetőleg azok a kedvező változások, amelyek itt a csónakház környékén megindul­tak — új lakótelep építése, s az egész terület rendezése — kihatnak majd a szakosztály éle­tére is. És ha majd befejeződnek az FTC Sportlétesítmények nagy erőfeszítéseket igénylő beruházásai: Népligeti komplexum, Tornacsarnok, Kézilabdacsarnok, sor kerülhet itt is egy nagyobb arányú felújításra, s talán még korábban sikerül kialakítani egy tanme­dencét, amire igen nagy szükség lenne. Addig is a meglevő eszközök, feltételek megóvására, jobb kihasználására kell törekedni. Sok mindent lehetne még mesélni a min­dennapokról is. Emlékezetes esetek, olykor ugratások történnek a sportók között. Min­denkinek van például valami jellegzetes bece­neve, s versenyek alkalmával ezt harsogják a partról a társak bíztatásként. Érdemes felidézni az utóbbi idők egyik legérdekesebb, de mindenképpen legizgalma­sabb esetét: A vízitelep gondnokának Janovsz- ky Lászlónak éppen születésnapja volt (mint később kiderült, szerencsérel). Az ünneplés éjfélig is elhúzódott. Amikor eloszlott a ven­dégsereg a gondnok csak úgy megszokásból még egyszer körülnézett a „birtokon", és ekkor nem akart hinni a szemének: a nem­régiben elkészült csónakkikötőnek a motor­csónakokkal együtt hűlt helye volt! Valahol a Duna közepén pillantotta meg az elszaba­dult alkotmányt. Gyorsan felköltötte az itt lakó edzőt, s egy megmaradt motorcsónak­ba szállva próbáltak az értékes szökevény nyomába eredni. A motoros azonban nem indult így gőzerővel evezni kezdtek. Valahol az Országház vonalában érték utol, de mire a közben segítségül érkező vízi rendőrökkel si­került visszavontatni, már hajnali négy óra lehetett. Talán nem okozok bajt, ha elárulom, hogy a rend derék őrei a megfeszített munka után egy-egy üveg sör elfogyasztásával frissí­tették fel magukat, s köszöntötték az ünne­peltet, akinek igencsak emlékezetesre sikerült ez a születésnap. Befejezésként mit is írhatnék? Amikor a cikk megírásához anyagot gyűjtöttem, edzők­kel, versenyzőkkel beszélgetve az derült ki: a sportág, a Duna, a közösség és persze a Fra­di együttes szeretete fűzi őket erős szálakkal ehhez a helyhez. A fiatalok még nem tudták így megfogalmazni érzéseiket, de talán elég, ha annyit mondok, hogy bár a házirend sze­rint reggel 6-tól este 8-ig áll nyitva a csónak­ház, esténként „zárórakor" sokakat úgy kell „kitoloncolni" az épületből. Elsősorban talán ez a - ragaszkodás a fő biztosíték arra, hogy ez a Ferencvárostól tá­vol eső, de mégis zöld—fehér tömb még soká­ig szilárdan fog állni a Fradi dunai bástyája­ként . . . Magyar Zoltán FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Harót János Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Harsányi György, Magdics László Lapzárta: 1980. július 17. Készült: az MGSZ Nyomdában Felelős vezető: Tulipánt József (80138) 14

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents