Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 46. szám

Mit,mikor hibáztunk? A bajnoki idény lassan befejeződik és ilyen­kor az emberek számvetést készítenek. Visz- szaemlékeznek egy-egy nagy sikerre, de visz- szaemlékeznek a kudarcokra és hibákra is. Az FTC labdarúgásával kapcsolatban tet­tük fel a kérdést a szakosztály két vezető egyéniségének. Mészáros József elnöknek éj Friedmanszky Zoltán vezetőedzőnek. Mészáros József szakosztályelnöktől ezt kérdeztük: — Hibásnak tartja-e magát a játékosigazo­lásoknál tapasztalt melléfogásoknál? Elsősor­ban az Esterházy-Nagy Mihály cserére' gon­dolunk, de talán Murai ídehozatala sem vál­tott ki osztatlan sikert. Mi erről a véleménye? — Először talán az átigazolási témáról. Az Esterházy Nagy Mihály csere előzményé­hez tudni kell, hogy én a Marcit már régen, évekkel ezelőtt — akkor még a III. kerületben játszott — „kinéztem" magamnak, nagy te­hetségnek tartottam. Amikor a Fradihoz kerültem Esterházy már itt volt, de Dalnoki Jenőnél többnyire csak csereként és nem a posztján szerepelt. Friedmanszky Zoltán szin­tén csak cserék alkalmával foglalkoztatta. Azután Marci 8 hónapig katona volt. Lesze­relése után ismét a balszélre került — nem so­kat mutatott. Úgy érzem, hogy egy kollektív tévedés történt, szakmailag nem tudtuk az egész dol­got lerendezni, vagyis volt egy játékosunk, akit nem a helyén foglalkoztattunk. Na persze Esterházy hozzáálássában is voltak kifogásol­nivalók. Amikor Nagy Mihályt kértük az Izzótól, csereként ők is egy csatárt kértek. Marcit ad­tuk és ha nem is örömmel ment, de anyagilag nem járt rosszul .. . Nagy Mihály jóidéig megkapta a bi­zalmat, sok lehetőséget kapott, jóval töb­bet, mint annakidején Esterházy. Talán ez is hiba volt . . . Ami a Murai kérdést illeti én változatlanul bízom abban, hogy jól ítéltem meg a játékost. Hosszú távon adnék neki bizonyítási és beilleszkedési lehetőséget — ha én lennék az edző. Emberi hibái feltétlenül figyelemreméltóak (sértődékeny, magábazár- kózott), de biztosan lehetne ezen is segíteni. Idehozatalát nem tartom melléfogásnak. Egyébként a melléfogás lehetősége minden átigazolásban benne van. Méghozzá nem is mindig a „szürke" játékosoknál. Itt van pél­dául Judik esete. Bálint helyére egy kész já­tékost kellett szerezni. A legjobb megoldás­nak Judik tűnt. Jól is kezdett, de úgy tűnik mégsem váltja be a reményeket. Nem szak­mai melléfogás történt, hanem rosszul si­került egy „átültetés". Ennyit az átigazolá­sokról. A másik téma a felelősség kérdése. Termé­szetes, hogy beosztásomnál fogva ami a szak­osztályban történik, azért felelős vagyok. Megjegyezni kívánom azonban, hogy hatás­köröm a konzultatív területig terjed, utasí­tást nem adtam, nem adhattam. A megbe­széléseken elmondtam véleményem, de a dön­tést a kollektív vezetés hozta meg. Közvet­len beleszólásom a szakmai munkába nem volt, tanácsot adhattam — de azt az edző nem köteles elfogadni, hiszen a szakmai munkáért egyszemélyben ő a felelős. Felelősnek érzem viszont magam abban, hogy a Dózsa mérkő­zés után — a pattanásig feszült hangulatban! — szemrehányást tettem néhány játékosnak. Tő­lem idegen módon történt mindez, hiszen köztudott, hogy a mérkőzés után — különö­sen vereség esetén — a hibákat nem beszél­jük meg. Ez a hétfői értekezletre marad. Olyan feszült idegállapotban voltam a Dózsa mérkőzés után, hogy hevesen reagáltam a lá­tottakra. Nem kellett volna, de úgy érzem ez nem volt végzetes hiba. Megítélésem szerint, gyengébb helyezé­sünk ellenére sem követtem el döntő hibákat, de természetes, hogy tetteimért a felelősség rám eső részét mindenkor vállalom. Friedmanszky Zoltánnak mi a véleménye önmaga munkájáról? Hibásnak tartja-e magát, hogy a csapat a vártnál mérsékeltebben sze­repelt? — Amit tettem, a legjobb tudásom szerint tettem. Mindent elkövettem, hogy a csapat és természetesen a saját érdekemben is minél jobban szerepeljünk. Természetesen a gyengébb eredmények tu­datában — most éppen három vereség után nyilatkozom — felvetődik a kérdés, hogy jól végeztem-e munkám. Egyértelműen nehéz ilyenkor igent vagy nemet mondani az embernek önmagáról. y v MAGYAR ZOLTÁN: Az Arsenaltól a Cardiff City-ige*) Sorozatunk befejező részében a Wales-i labdarúgással foglalko­zunk. CARDIFF CITY 1974. szeptember 18. Üllői út: 2 :0 (KEK) 1974: október 2. Cardiff: 4 : 1 (KEK) A Ferencváros eddig mindössze egyetlen walesi csapattal mér­kőzött, mégpedig az emlékezetes 1974-es KEK küzdelmek során. Az itthoni 2 : O-ás előnyt sokan kevésnek tartották a továbbjutás­hoz, de idegenben nagyszerű győ­zelmet aratott együttesünk. Nagy feltűnést keltett akkor a sziget- országban, hogy — a következő fordulóban a kitűnő Liverpool­on túljutva — egymás után két brit ellenfelet vert ki a Fradi a kupából . . . A walesi főváros Cardiff csapa­tát éppen az FTC-vel azonos év­ben, 1899-ben alapították Rivet Side elnevezéssel. Az egyesület 1910-ben, jelenlegi nevén (Cardiff City) profi lett. Az angol liga má­sodik osztályába 1920-ban kerül­tek be. Azóta váltakozva szerepel­nek a liga különböző osztályai­ban. Eléggé hullámzó teljesítmé­nyüket látványos felemelkedések, gyakori visszaesések jellemzik. A bajnoki címhez legközelebb 1924-ben álltak, amikor is csak rosszabb gólkülönbséggel szorul­tak a második helyre a Hudders­field Town csapata mögött! Az Angol Kupát viszont 1927- ben az Arsenal 1 :0 arányú legyő­zésével megkaparintották. Ez volt az egyetlen olyan eset, amikor nem angol együttes vitrinébe ke­rült ez a nagyon értékes trófea! A walesi kupa 20 ízben ke­rült a birtokukba, így — kiírása óta — gyakori résztvevői a Kupa­győztesek Európa Kupájának. A BEK-ben csak azért nem indultak, mert nincs külön walesi bajnokság. Ennek ellenére Wales válogatottja mindig számottevő já­tékerőt képvisel, erről néhányszor már a magyar válogatott is — saj­nos a saját bőrén — meggyőződ­hetett ... A cardiffi „Kék madarak" (The Blue Birds), ahogyan szur­kolóik nevezik a City játékosait, a Ninian Park gyepén rendezik mérkőzéseiket. A rekord nézőszá­mot itt egy 1961-ben lejátszott Wales—Anglia találkozón jegyez­ték fel: 61 566 fő. Az együttes színei: királykék mez, fehér nadrág és sportszár. WALES KUPAGYŐZTESEI Az 1876-ban megalakított Wales-i Labdarúgó Szövetség első dolgai közé tartozott, hogy az 1877— 1878-as idényre kiírta az első kupát. Meg kell említenünk, hogy Wales kupaküzdelmeiben a határ­széli angol csapatok is indulhat­nak. A legutóbbi győztes a Shrewsbury Town együttese pél­dául az angliai Shropshire grófság­ba való. Ugyanez a helyzet a szintén háromszoros győztes Cheshire grófságbeli Chester csa­patával is. Itt jegyezzük meg azt is, hogy Wales-ben rendeznek ugyan baj­noki mérkőzéseket, de csak ala­csonyabb szinten (52 csapatot három osztályba sorolnak). A legjobb együtteseik, mint a Car­diff City, Wrexham, Swansea stb. 12

Next

/
Thumbnails
Contents