Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 109. szám

A mi szurkolóink „Fél évszázada Fradista vagyok!”- vallja büszkén Pandula Rudolf (Már a megjelenése is tiszteletet parancsoló. Csak­nem két méter magas alak­jával valósággal betölti a jó­zsefvárosi lakás előszobájá­nak ajtaját. És a hatalmas termetű házigazdán — talán mondanom sem kell —, hogy zöld-fehér kockás ing fe­szül . . . Pandula Rudolf büszkén mutat körbe, ahol a falakon szinte minden tárgy valamiképpen kötődik a Fe­rencvároshoz: jelvények szá­zai, kolompok, dísztárgyak, zászlók, de még a hamutartó és a lámpaernyő is zöld-fe­hér, rajta az FTC címer. Alig több, mint egy éve ment nyugdíjba, mint az egyik ha­jóépítő szövetkezet festője. Ahol szíve szerint talán még a gondjaira bízott vizijármű- veket is zöld-fehér ruhába bújtatta volna . . . Pandula Rudolf a felszabadulás óta a Ferencváros pártoló tagja, amikor pedig megalakult a klub Sporttörténeti stúdiója, természetesen hozzájuk is csatlakozott. Amióta pedig kilenc évvel_ezelőtt átadták a modern Üllői úti új sta­diont, neki ugyanarra az ülőhelyre szóló bérlete van.) PANDULA-NOSZTAL- GIA. „Soha nem felejtem azt a napot, amikor ponto­san ötven évvel ezelőtt a Népszigeten először láthat­tam édesapám felügyelete mellett a Fradi edzését. És azt sem, amikor két évvel később apám kézenfogva ki­vitt az Üllői úti pályára egy FTC—Phőbus bajnoki meccsre, amin a Fradi győ­zött 3-1-re Sárosi dr. há­rom góljával. Csodálatos él­mény volt az akkoriban szá­momra, közelről bámulni Polgár, Toldi, Tánczos és a többi legendás hírű nagyság káprázatos játékát! Egyszer meg, 1936. szeptember 27- én ugyancsak az Üllői úton ott szorongtunk apámmal az 5-3-ra megnyert magyar­osztrákon. Akkor még nem gondoltam, hogy a sógorok világhírű csatárával, Binder- rel később katonaként fo­gok találkozni a háború­ban . .. Hatalmas tömeg volt a lelátókon, nekem meg le­sodorták a sapkámat, kap­tam is érte otthon két nagy pofont. . . Micsoda kedven­ceim voltak azokban az idők­ben: mindenekelőtt Sárosi dr. elegáns játéka, aztán a két remek kapus, Háda és Csikós, Lázár hallatlan tech­nikája, Toldi tankszerű harc­modora miatt. Később meg Lakat dr., Kispéter, Kocsis (akit nemegyszer láttam a Mátyás téren a srácokkal focizni a porban csak úgy ci­vil ruhában . . .) aztán Al­bert, Géczi, Páncsics mind­mind nagyszerű futballisták voltak." (Ötven év a zöld-fehér színek bűvöletében. Csak­nem két emberöltőnyi öröm és bánat, izgalom és meg­könnyebbülés a lelátón a Ferencváros jól vagy éppen kevésbé sikeresen végződött mérkőzésein. Pandula Ru­dolf nemzedékek tucatjait láthatta ferencvárosi mez­ben, felejthetetlen gólok százairól őriz emlékezete filmjén ma is penge-élességű képeket, kilométerek tízez­reit utazta la a határon belül és azon túl, csak hogy szem­ügyre vehesse kedvenceit a futballvilág arénáiban. Egy­szer, még az ötvenes évek végefelé látszólag beleegye­zett abba, hogy a vasárnapot családi körben tölti, annak ellenére, hogy a Ferencváros Salgótarjánban vendégsze­repeit. Csakhogy hét közben véletlenül (?) az egyik szur­kolótársától kapott egy je­gyet a tarjáni meccsre . . . Szombaton este pedig a fele­sége tudta nélkül szép csend­ben elemózsiát pakolt kis táskájába, és vasárnap haj­nalban persze vígan zötykö- lődött a vonaton. Este az egész család testületileg vár­ta a Keletiben, akik koránt­sem amiatt bosszankodtak, hogy a Ferencváros aznap kikapott Salgótarjánban . ..) PANDULA-PALACSIN- TA. „Számomra a szó ne­mes értelmében ünnep az a nap, amikor a Ferencváros mérkőzést játszik. Aznap más hangulatban borotválkozok, másképp esik a reggeli kávé, remegő kézzel nyitom a friss Népsportot, és legalább két órával a kezdés előtt elindu­lok itthonról, mert meccsről elkésni szerintem súlyos bűn . . . Sokan fagggatnak ismerősök, ismeretlenek ar­ról, hogyan tudok ennyire odaadóan lelkesedni a Fe­rencvárosért? Pontosan azt hiszem, nem is tudnám ezt a semmi máshoz nem hason­lítható belső érzést megfo­galmazni. Talán azért lettem ennyire ízig-vérig Fradi szur­koló, mert annak idején, még srác koromban rengete­get maceráltak miatta? Én meg csak azért is megmutat­tam, hogy igenis az leszek! No, és nyilván amiatt is let­tem ennyire bolondja ezek­nek a színeknek, mert még a saját szememmel láthattam azokat a fantasztikus tudású elődöket ... De a maiak közül legalább úgy szeretem Zsiborást, Jancsikát, Nyila­sit és Pölöskeit, mint egykor Lázárékat! éppen elég baj volt az nekem, hogy az ősz­szel olyan ritkán győztek a gyerekek. Ugyanis a felesé­gemmel már régóta van egy megállapodásunk: ha győz a csapat, aznap túróspala­csintát készít nem is kis mennyiségben vacsorára..." (Pandula Rudolf fia, if­jabb dr. Pandula Attila a jogi egyetem elvégzése után mélyült el igazán nagy sze­relmének, a történelemnek tanulmányozásában. Ő nem 14

Next

/
Thumbnails
Contents