Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 109. szám
Beszélgetés Losonci Tiborral az FTC ügyvezető elnökével Egy esztendővel Los Angeles előtt 1983 közepén vagyunk, alig egy esztendővel a Los Angeles-i olimpia előtt. Készítsünk mérleget, hol is tart ma a felkészülés tekintetében a Ferencvárosi Torna Club. A legjobb megoldás az lehetne, ha végig mennénk valamennyi szakosztályunkon. — Milyen program alapján dolgozik a klub Losonci elvtárs? — Az 1982. évi közgyűlésünkön az egyesület négyéves fejlesztését vázoltuk fel. Ez lényegében nem tér el sokban a korábbi időszakok elemzésétől, de több vonatkozásban mégis új dolgokat mond ki. — Az atlétika területén ez a gondolkodásmód mit jelent? — Elengedtünk tizenöt olyan elsőosztályú versenyzőt, akik a magyar ranglistán az 5—7. helynél jobbat nem tudtak elérni, nemzetközi eredményeik pedig egyáltalán nem voltak. Válogatott szinten pedig jóformán nem jegyezték őket. Ezzel párhuzamosan az edzői gárdát is átalakítottuk, egy olyan utánpótlásnevelő együttessé, amely ma már huszonkét aranyjelvényes atlétát tud felmutatni. így kialakult a szakosztály végső profilja, s ezzel talán előbb-utóbb megteremtünk egy erős atlétikai bázist. Büszkék vagyunk az aranyjelvényeseinkre, a serdülőbajnokainkra, azokra a fiatalokra akiket már mi neveltünk a Ferencvárosban. Szerencsére ma már az orrunknál messzebbre látunk és nem a pillanatnyi sikereket nézzük hanem a jövőt... Ez pedig bíztató az atlétikában. — Birkózás? — Az ország legjobb szakosztálya miénk, akár csapat, akár egyéni eredmények alapján. A Budapesten lezajlott Európa-bajnokságon legutóbb egy arany és két ezüstérmet hoztak birkózóink. A jövőben is sokat várunk ettől a szakosztálytól, mert erős az edzői kollektívája, a szervezeti egysége. Kétszázhatvan birkózónk van és ez olyan módszeres képzést, nevelést kap, ami a legkorszerűbb az országban. — Evezés? — Tízévi mélypont után az elmúlt esztendőben végre nyertek evezőseink egy magyar bajnokságot. Megindult a felemelkedés. A kormányos nélküli kettes sikere csak jeladás volt, majd jönnek az újabb bajnokságok is, de ehhez még egy két év kell. A sportág legnagyobb problémája az volt, hogy a Csepelnek egyszűen nem volt konkurenciája. Ma már más a helyzet, a Ferencváros gerjesztője lehet az egész magyar evezős sportnak azzal ha megszorítja a Csepelt. Mindenütt szükség van egészséges rivalizálásra, mert csak ez lehet a jobb és jobb eredmény alapja. — Jégkorong? Elég problematikus sportág. — Sok vajúdás után talán elvonultak a viharok a szakosztály fölül. Az egyesület hat játékosa volt abban a válogatottban, amelyik kiharcolta a Budapest Sportcsarnokban a B-kate- góriás VB-n való szereplést. Ennek ellenére nem vagyunk megelégedve a jégkorongozóink munkájával. Az is igaz, hogy három elsőosztályú klub van és a háromból kettő saját jégpályával rendelkezik, csak nekünk kell jégfelületet bérelni. Éppen ez a hátrányosabb helyzet követel fegyel- mezetebb munkát, következetesebb felkészülést. Sajnos megállapítottuk, hogy a bérelt jégpályán gyakran előfordult, hogy bizonyos jégkorongo- zók nem jelentek meg az edzéseken. Ami a legszomorúbb nem egy és nem két ilyen eset volt. Ebben az elítélendő magatartásban kell keresni, hogy az FTC idén nem nyert bajnokságot. Ha mindenki rendszeresen edz, akkor bérelt pályán is bajnokságot lehet nyerni . .. — Kajak-kenu? — Az evezéshez hasonlóan ez is éledő, erősödő szakosztály. Különösen női kajakosainkban lehet még sok örömünk a jövőben. Nagyon tehetséges fiatalokkal rendelkezünk és az edzői gárda is jól kézben tartja a munkát. — Kerékpár? — Amellett, hogy az ország legjobb szakosztálya volt évekig, az egész magyar kerékpár sport érdekében is a legtöbbet vállalta. Verseny- rendezésben, nevelésben. Az édesipar nagy támogatója a szakosztálynak és komoly anyagi áldozatokat hoz a sportág fejlődéséért. Sajnos most nem vagyunk könnyű helyzetben, mert négy-öt válogatott szintű versenyzőnk ment el egyik napról a másikra a klubtól. Az ok ismert: nem tudjuk vállalni más egyesületekkel az anyagi versenyfutást. Mi nem tudunk ráígérni és a jövőben is csak a jogos igényeket teljesíthetjük. A szakosztályban jó munka folyik, s ez a legfontosabb . . . — Kézilabda? — Férfi és női szakágban dolgozunk, de sem itt sem ott nem túl rózsás a helyzet. Négy válogatott ké4
