Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 108. szám

Gyúró a kapuban! Apu pedig patikamérlegen dekázta ki, hogy Öcsinek mindig a kedvében járjon. — A banális kérdést eb­ben a helyzetben muszáj feltenni: miért választja va­laki hivatásául a masszőr- séget? — Másoknál nem tudom, mi motiválja a döntést, de én egészen pontosan meg tudom mondani az okot. Sportoló számára a legszo­morúbb dolog az, amikor elérkezik a pillanat és abba kell hagynia az aktív ver­senyzést. Sokaknál lelki tö­rést okoz az, hogy a meg­szokott életritmusukból egyik napról a másikra ki­esnek. Hirtelen megszűnik az a világ, amelyben addig élt, s ezért fordul elő, hogy évekig keresik egyesek a he­lyüket az életben. Én a bú­csú pillanatában elhatároz­tam, hogy soha nem leszek edző, de ugyanakkor von­zott a masszőrség. Koráb­ban a kerékpárosoknál csak versenyzőtársaimat gyúr­tam, de azt lemértem, hogy van hozzá érzékem. Meg­született az elhatározás: be­iratkoztam a legközelebbi tanfolyamra. — Na és a folytatás? — Másfél évet dolgoztam teljesen ingyen a Sportkór­házban, és a Ferencvárosnál. Közben az összes vizsgákat színjelesre tettem le. így ma fürdő és sportgyúrói vala­mint orvosi masszőri képe­sítésem is van. — Milyen tulajdonságok­kal kell rendelkeznie egy igazi aranykezű masszőr­nek? — Az anatómia szabálya­ival, az izmok tulajdonságai­val tisztában kell lenni mert e nélkül végzetes hibákat lehet elkövetni. Alaposan meg kell ismernie azokat a sportolókat akik a kezünk alá kerülnek. Pontosan fel kell mérni kinek milyen az izomzata és azt, hogy mi­lyen fáradtsági szinten van a versenyző. Egyeseknek elég könnyű az izomlazítás. Másokkal viszont hosszabb ideig is foglalkozni kell. — Mi a véleménye az orvos és a gyúró kapcso­latáról? — Alaptétel, hogy a masszőr ne akarjon gyógyí­tani, hiszen ehhez orvos kell és nem gyúró. Ő legfeljebb arra ügyelhet, hogy a lab­darúgó betartsa a doktorok utasítását, és a rendszeres terápiát segítheti a maga sa­játos eszközeivel. Meggyőző­désem, csak akkor alakult ki orvos és masszőr között jó kapcsolat, ha partnernek tekintik egymást. Ez a leg­fontosabb. Szerencsére ne­kem könnyű dolgom van mert két olyan nagyszerű embernek lehetek a part­nere mint dr. Juhász József és dr. Gyarmati Jenő. — A sportolók azt állít­ják, hogy a jó masszőr az egy csapatot tud megnyug­tatni, lelkileg helyrebil­lenteni. — Ebben is sok igazság van. Amikor a játékos a pá­don fekszik sokmindent el­mond, olyan dolgokról is beszél, amelyet máskor eset­leg nem lehetne megtudni tőle. Titkairól, problémáiról is beszél, a gondjait is föl­tárja. Az igazi masszőr ilyen­kor egyet tehet, hallgat, megadja a lehetőséget a kitá­rulkozásra és sohasem él vissza a rábízott titkokkal. Ám egy-egy jól elejtett fél mondattal vagy puszta szempillantása is sokat tehet az egészséges csapatszel­lemért, azért hogy harmo­nikus kapcsolat alakuljon ki a játékosok között. Úgy íté­lem meg hozzám őszinték a labdarúgók, de én is mindig tiszteletben tartom mások véleményét és megpróbálok méltó lenni a bizalomra. — Mi a hobbyja? — Imádom az autóveze­tést és a motorcsónakázást. Talán ez maradt meg, ez a sebességimádat a kerékpár után. — Úgy tudom, hogy a közelmúltban több ajánlatot is kapott. — így igaz, de egyiket sem fogadtam el. A világ minden kincséért sem hagy­nám itt a Fradit. — Azt beszélik, hogy a közelmúltban új oldaláról mutatkozott be. — Ha már így híre ment elmondom, hogy a Fradi legutóbbi NSZK-túráján egy amatőr csapat ellen körülbe­lül 5 percig én védtem. A hetvenedik perc körül No- vák Dezső szólt, hogy kezd­jek el melegíteni és balhéból a végén be is cserélt. Mit mondjak ez a néhány perces ténykedésem is meggyőzött arról, tisztelnem kell Zsibo- rás Gabit és a többi kapust. Húsz évet öregedtem pedig csak egyetlen egyszer értem a labdához: amikor az ellen­fél tizenegyese után a háló­ba nyúltam. Mindenesetre jó hecc volt! A végén a móka kedvéért még szemrehá­nyást is tettek a védők, hogy miért nem hárítottam a tizenegyest. Erre csak any- nyit mondtam, hogy ti be­széltek akik úgy álltatok az akció közben mint spájzban a befőtt? Erre nagy csönd lett, majd kitört a nevetés. Az az igazság, hogy én is törtem a fejemet egy kis balhén, de ez nem jött ösz- sze. Vártam az alkalmas pil­lanatot, hogy mikor feküd­hetek le sérülést színlelve. Kiváncsi lettem volna, hogy Gyarmati doki milyen ijed­ten rohan be hozzám. Lé­vén, hogy lövést sem kap­tam a tizenegyesen kívül, így még szimulálni sem tudtam ... Minden esetre egy-két ősz hajszálamat kö­szönhetem ennek az öt percnek. 17

Next

/
Thumbnails
Contents