Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 44. szám
A Ml SZURKOLÓINK Vitéz/László filmrendező Balázs Béla-díjas filmrendező. Az utcai hírdetőoszlopok, játékfilmjére, a ,,Békeidődre hívják fel a figyelmet. Futballista barátai tudják róla, hogy filmes, de szurkolótársai számára ez aligha ismert. Mert ha Vitézy László leül a lelátóra, ugyanolyan, mint bármelyik szurkoló a Fradi-pá- lyán. Nekem legalábbis ezt mondták róla. De kiderült, hogy mégsem egészen olyan, mint a többi szurkoló. Nem egy a sok közül, hanem olyan pszichológus-mecénás fajta, aki nem éri be azzal, hogy ismeri a játékosokat, hogy rajong a futballért, hogy szurkol a gólokért, hogy bosszankodik, ha kedvencei veszítenek és boldog, ha győznek. Neki ez nem elég. Ó látni is akarja, hogy a csapatot jelentő „srácok" is örülnek-e a győzelemnek, s hogy a vereség megrendíti-e őket. Szenvedélyes ember, aki a futballban sem csak a kikapcsolódást jelentő örömet keresi. Hanem az összefüggéseket. Szinte megsértődik, amikor azt kérdezem, hogy szegényebb lenne-e az élete foci nélkül. Micsoda kérdés?! Hiszen ő nemcsak szurkol, hanem futballozott és futballo- zik ma is. Soha nem volt egyesületben igazolt, kvalifikált labdarúgó, de módfelett sokat tud a labdarúgó mesterségről. A Fradi pályával szemben levő filmgyárban dolgozott, még világosítóként, amikor ebédidőben társaival átjárt kétkapuzni. Egyszer beállt közéjük, a Ferencváros fáradhatatlan középpályása Rákosi Gyula, s ettől az időtől datálható a játékosokkal való szorosabb kapcsolata. Vitézy László világosítóból azóta filmrendező lett, azt hihetnők ez a munka eltávolította, ha nem is a mérkőzésektől, de mondjuk a játékosoktól. Ezzel szemben átöröklődnek a kapcsolatok, Vitézy László, már a harmadik Fradi-generációnak szurkol. Szereti a játékosokat, nemcsak a fradistákat, hanem általában a futballistákat. Megértő, ismeri gyengéiket és nemcsak a pályán. Ha egy futballista válságba kerül ő pontosan diagnosztizálja. Miközben hallgatom okos érveit, s petárdaszerűen robbanó indulatos kifakadásait, arra gondolok, vajon miért is nem kérik fel az ilyen szur- lókat arra, hogy a csapat körül tevékenykedjenek. De hiszen nem kell kérni, mert Vitézy László anélkül is tevékenykedik, bár ezt a tevékenységet semmiféle, a sport hierarchiájában ismert tisztségbe nem lehet beleszorítani. Mégis, szinte biztos vagyok benne, hogy ezt lehetne, a szó valódi értelmében vett társadalmi munkának nevezni. Még akkor is, ha Vitézy László „csak" szurkoló, „csak" futball-rajongó, „csak" futball-barát. De olyanféle futball-barát, aki ideológiákat gyárt, aki valóságos programmal állt elő, egy olyan beszélgetésen, ahol tulajdonképpen csak azt akartam megtudni tőle: miért is szurkol a Fradinak? De ő, ehelyett, a magyar labdarúgás morális kérdéseiről beszélt, arról, hogy a játékosok túl vannak büntetve és túl vannak fizetve, hogy kötelezettségek és játékos-státuszok nincsenek szinkronban, hogy az edzői kar nem játékosokkal, hanem csapatokkal foglalkozik, hogy vissza kellene állítani a játékosban a teljes embert, akinek az élete nem ér véget harmincéves korában, amikor játékospályafutásának befejezése közeledik, hogy meg kell tanítani kollektiven örülni a labdarúgót, hogy a sportolás közben szerzett értékeket át kell menteni, a majdani civil életre ... És sorolhatnám tovább, szinte végtelenül azokat a - nem is ötleteket — hanem törekvéseket, amelyek akár egy labdarúgó-reformtervezetnek is felfogható. Méghozzá olyan tervezetnek, amely nemcsak a Fradira érvényesíthető, hanem akár az egész magyar labdarúgásra, bár Vitézy Lászlót ezen belül elsősorban az FTC érdekli. Egy s némely dologban nem értünk egyet, ez azonban csak növeli vitázó kedvét, végre új töltettel érvelhet, amiből világosan kitetszik: a labdarúgásról kimeríthetetlenül lehet beszélni. És csakugyan lehet is. Vitézy Lászlónak rengeteg tartalék" érve van, amit gyorsan bevet, a játékosok, a Fradi, a magyar foci érdekében. „Tudja, én annak örülnék, ha játékká válna a foci . . .' — mondja kissé lecsillapodva s ez azt jelenti, hogy a szurko ló életéből valami hiányzik ami talán, egy-két generáció val azelőtt még található volt Mert nemcsak cselek és gólok izgalmak és taktikai össze csapások jelentik számára a labdarúgást. Vitézy Lászlónak szellemi kapcsolat is a labdarúgás. Nagy álma, hogy mindazt, amit labdarúgásból ismer — és ez nem kevés! — egyszer filmre vigye. Szurkoljunk tehát egy Vi tézy László rendezte labdarúgó-filmnek! Addig? Minden bizonnyal gyűjti az élménye két, a lelátón, az öltözőben, hosszú beszélgetéseken, ame lyeket a játékosokkal folytat, klubházban, kocsiban, fehér asztal mellett. Hogy melyik Fradi-generációról készül majd az a film? Ki tudja. Vitézy László ugyanis azt mondta, ő akkor is szurkolna a Fradinak, ha történetesen a budapesti első osztályban játszana kedvenc csapata ... De - mint a legtöbb szurkoló, azért leginkább ő is győzni szeret... L. Réti Anna 12
