Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 108. szám
Mindenesetre Mehmedov Budapesten visszavágott bajnokunknak. Nyert 8:7-re úgy, hogy az a rangadó mindenki szívében megmarad. Ismét komoly hátrányból kezd Laci rohamba, legendás második menetét azonban a bolgár jobban bírja, mint a többiek. 5:8, Mehmedov az utolsó másodpercekben már az öröm szikráival szemében robog előre. Akkor Laci egy villanás alatt lerántja, ledönti (ezért 1 pont jár!), majd a szőnyegről heroikus erőfeszítéssel combtőnél fogva átemelésre készül. Őrjítő a feszültség. Bíró emel, a bolgár ellenáll, de mégis! Megvan, minimum két pont, s azzal 8:8! Újra bajnok Bíró! Óriási zsivaj, a pontozótáblán megjelenik a 6-os és 7-es szám. Miért ennyi?! Kiderül: Mehmedov 1 szerény ponttal, de megőrzi éllovasi helyét. Visszaveszi a trónt. Ha a levitel nem pont, akkor a felfordításra igazán lehetett volna 3 pontot adni, mert annak íve olyan magas! De nem! Marad az eredmény. Tíz perc múlva Lacika már nyugodt: — Jövőre Jönköpingben, az EB-n megverem. S lehet, hogy szeptemberben, a kijevi VB-n is ott leszek. De, ha egyiken sem, akkor majd Los Angeles ben. Jó, hogy így gondolkodik ez a fiú. Sokan mondták róla: uli-buli birkózó, belemegy minden „zavarosba", s onnan próbálkozik. Ma már tudjuk, hogy a veszély tudatos vállalása - ez Bíró László igazi arculata. S még csak 22 éves. Oh, csak az a testsúly maradna ...! Annyi biztos, hogy Balta József testsúlya marad. Hacsaknem az örömtől nem mutat többet tíz kilókkal a mérleg nyelve . .. Mert jogos diadalmámorától nem csodálnánk, ha hetekig „roggyant" lenne. Amikor kijött a szőnyeg közepére, megköszönni a bolgár Zlatev elleni 2:1-es, győztes csata után a közönség buzdítását, meghajolt. Szívére tett kézzel. Ezzel látszott: ez a 27 éves sportember élete Nagy Pillanatát is köszönti. Három EB-ezüst és két olimpiai második hely után honnan maradt még hit benned, Puki? — Én már e műsorlap hasábjain is elmondtam egyszer, hogy az események szerencsés összejátszása folytán „beüthet' a nagy fogás. Most ez itt volt. Lelkem mélyén éreztem, hogy a magyar főváros sikert hoz. Éreztem már akkor, amikor megkaptuk a rendezés jogát. Úgy készültem ezekre az áprilisi napokra éveken keresztül, mint egy megszállott mohamedán, aki eltökéli: mindenképpen Mekkába kell zarándokolnia. Azután amikor hallottam azt is, hogy Szalmán Haszimikov, a Szósz lan Angyijev mögött második szovjet (mindkettejüktől tartok, nem vitás!) nem jön, mert épp eléggé megfáradt a toledo-i Világ Kupa-sikertől, akkor... És amikor a Te ágadra sorolták Sandurski-t, a lengyelek 215 centis óriását...? — Ő kevésbé nehéz eset. Igaz, változó, forgandó a hadiszerencse kettőnk összecsapásain, azért hajlottam arra, hogy megverem. Még úgy is, hogy Zalaegerszegen kikaptam tőle a Felszabadulási Emlék- versenyen 8:0-ra. Akkor azt nézegettem, hogy miként akciózik, ha teljesen kinyílik. Állandóan átnyúlt a bokámra, onnan emelt, billentett. Nosza, erre megyünk rá — határoztuk el Klingáékkal, Gál Henriékkel. Segítségemre sietett Szemerédi „Tyu- tyu". Szombathelyről. Ez a vasi fiú már eddig is óriási módon mellettem állt, része van nemzetközi sikereimben. Tatán, az edzőtáborban órákon, mit órákon!? napokon keresztül nyúztuk egymást. Ó megpróbált San- durski-módira elszakítani a szőnyegtől, én meg ellenálltam. A végén már két kézzel sem tudott megmozdítani, annyira beletapadtam a szőnyegbe, így amikor összejöttünk az elején, nyugodt voltam. S ez a kiegyensúlyozottság adott önbizalmat ahhoz, hogy azonnal bemenjek egy pontért lábra. Sikerült kikapnom a combját, s dőlt is derekasan a srác, mintha lekaszálták volna. A 3:0 után pedig már csak okos bekkelés kérdése volt az egész. A döntő? Egyszer ilyen finálés formát már megjártál: 1981-ben Haszimikov jött szemben a másik ág éllovasaként. Gyors vereség volt. . . — Most fel sem merült bennem ilyesmi. Végre „telt szívvel" léphettem fel. Csak az volt a kérdésem, hogy a váltam bírja-e? A Zlatev elleni fontos csata előtt ugyanis az NDK- beli Schröder alaposan belerántott a váltamba, úgy hogy injekciók garmadáját kaptam. Az egész döntőből annyi maradt meg, hogy a nézők frenetikus biztatása ott dobolt a dobhártyámon, szinte diktálva, hogy mikor és hogyan csináljam meg a két, aranyat érő levitelt. S a továbbiakban? — Most már lehengeredett telkemről az a mázsás kő, ami edig nyo- nyott. Hányszor, de hányszor képzeltem el terméketlenül, milyen is az: magyar Himnuszt hallgatni?! Most vége ennek az időszaknak. Más Bállá folytatja a folytatandó kát! Pusztán az időrendiség diktálta, hogy Gáspár Tomit hagytuk a végére. Utoljára 1981 őszén volt ilyen felszabadult, mint most. Akkor VB- ezüstérem után beszélgettünk, s váltig hangoztatta: lesz érmes folytatás, csak kérdés — mikor és milyen for- máben? A teljességhez hozzátartozik egy kis szállodai (Hotel Stadion!) beszélgetés április 25-én, úgy éjfél felé. Gáspár (a szaunából szobája felé tartva, amúgy mezítlábasán, Jehor- gasztott fejjel): „A pokol minden ördöge esküdött össze ellenem! Hi- daltatom Törteit egy fél percig, utána kikapok tőle. Most meg, amikor életem során a legjobban páholom el a román Andrei-t világversenyen, ők döntik el, hogy melyikük lesz a döntős.. E sorok írója: „Nem baj Gazsi, most kezdtél el amúgy istenigazából erősíteni. Ha izmosabb, keményebb leszel, ezzel a mozgásérzékkel, ami most jellemez, a súlycsoport nyerő embere leszel!" Rövid beszélgetés, egyik felet sem elégíti ki. Azután másnap délelőtt a román 2:0-ra veri a jugoszláviait. Gáspár a döntős! Gazsi rohan körben a teremben. Megy foglalkozni magával. Az 5. hely helyett ott az aranyérem ígérete! — A bolgár Dimitrovot ismerem már, mint a tenyeremet. A pesti EB- ig háromszor mérkőztünk, kétszer ő, egy alkalommal én voltam a győztes. Es milyen jól indult. Kétszer intették, mindkétszer ott volt a pörgetés, emelés lehetősége. Hogy miért nem sikerűit? Az ég tudja! A bolgárok jól védik magukat a békaállásban. Azután az ő sanszai jöttek. 2:1-es béka- álláshelyzet után ha nem küldenek le még egyszer — szerintem jogtalanul! akkor megfogom, lehajtom! Mert roggyant volt, éreztem. Dehát akciók kellenek, nem vitás! Ha csak 80 százalékig olyan formát fog ki erre a 6 percre Gazsi, mint a tavaly novemberi Világ Kupán, akkor... Node félre telhetet- lenség! Tomi immár második bizonyítékát adja annak, hogy a mázsásaknál számolni kell vele. A képlet valahogy így fest Los Angeles előtt: valamelyik szovjet induló, Dimitrov, Törtei, Andrei. Mind a négyen aranyra esélyesek! S a végére szántuk a csattanót! Bállá József révbe érésével Puki immár 51 pontos, amivel (a kötött- fogásuakat is ide értve!) a 63 pontos Rácz, a 62 ponttal büszkélkedő néhai Kozma István, továbbá Varga János (58) mögött negyedik helyen áll. A csak szabadfogásúakat listázó kimutatásunkban pedig ez az élszituáció: 1. Bállá József 51 pont 2. Csatári József 37 pont 3. Kárpáti Károly 33 pont És mi lesz a kijevi VB után ...? Szabó Sándor 5
