Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 107. szám

játékosunk volt:

1959-ig újra és újra próbálkoztam, de éreztem, hogy nincs rendben a lábam, soha többé nem lehetek teljes értékű játékos.

— Még nem beszélgettünk a családról, hiszen Szabóéknál a sportnak úgymond hagyományai voltak.

— Igen, leánytestvérem Ági már 14 éves korában a prágai Európa-baj- nokságon tagja volt a kosárlabda válogatottnak, 120-szor szerepelt a címeres mezben, de végülis az ő sorsa sem úgy alakult, ahogy szerettük volna...

— Sokan azt állítják, hogy a második sérülés után a két műtétet követően nem élt elég sportszerűen, rendezetlenné vált a magánélete, s ez is közrejátszott, hogy nem tudott visszatérni a Ferencváros első csapatába.

— Sok igazság van ebben, de mentségemre szolgáljon, hogy annyira nekikeseredtem, annyira kilátástalannak láttam a helyzetemet, hogy egy időre kicsúszott a lábam alól a talaj. Bár ott laktam a Népstadion mellett, a keserű búcsú után évekig nem jártam ki a meccsekre, s amikor talán három esztendő múlva barátaim unszolására kimentünk egy rangadóra, s megláttam a régi játékostársakat kifutni a pályára, sírni kezdtem. Miért volt velem olyan kegyetlen a sors, egyszerűen nem tudtam napirendre térni e felett? Ma már persze más a helyzet, az Üllői útra és a Népstadionba is kijárok és büszke vagyok amikor a zöld-fehérek úgy játszanak, mint legutóbb a Honvéd ellen.

Szabó Laci autószerelőként dolgozik s munkatársai véleménye szerint aranykeze van, már hangról megállapítja a hibát. Három gyönyörű gyereke van, s közülük a 7 éves Lacika imádja a labdát... Rövidesen, talán néhány hónap múlva majd kézen- fogja édesapja s kiviszi arra a pályára, ahol ő maga is felnőtt. Talán azon a napon egy kicsit szélesebbre tárul a kapu: s könnyen lehet, hogy ettől a perctől kezdve folytatódik a család sporttörténete.

Gyenes

Kakas László

Nem is olyan régen nagy reményekkel érkezett az Üllői útra. Boldog volt, hiszen az egri másodvonalbeli gárdához nagy csapat, patinás klub jött el érte. A sokszoros válogatott ferencvárosi kapus, Géczi István esküdött rá leginkább s hangoztatta: vele jó pár évre megoldja kapusgondját a zöld-fehér együttes. Megharcolt érte .az FTC s Kakas László hamarosan első számú kapuvédő lett az Üllői úton. Az 1980—81 -es bajnoki esztendőt szinte végig- védte az élvonalban. Ellenlábasa, Zsiborás Gábor egy strandi játszadozás közben súlyosan megsérült. Kakasé voltteháta nagy lehetőség, hogy kiélje magát a gólvonal előtt. Abban az évben 33 mérkőzésen szerepelt s a nagy lehetőséget azonmód fülön is csípte. Kitett magáért az esetek zömében, s kitett magáért az egész csapat. Nagy küzdelemben, parádés hajrával megnyerte a Ferencváros a bajnokságot s a csendes, zárkózott egri fiú, akinek addig még különösebben nagy tettekre sohasem telt a labdarúgópályán, mindjárt NB l-es aranyérmet tehetett a vitrinjébe. Akkor a nagy öröm közepette is szerényen fogalmazott:

„ . . . Nekem még nincs nagy múltam ebben a játékban, hisz későn kezdtem a védést, kiscsapatban s mindössze egy bronzéremre futotta Egerben. így aztán számomra úgy csillog ez az aranyérem, hogy szinte vakít. Annyit kaptam egy év alatt a futballtól, mint más egy kiemelkedő pályafutás alatt sem, így aztán van mit becsülnöm s van miért keményen dolgoznom holnap és holnap után ..."

Időközben felépült Zsiborás is, most már ketten vetélkedtek. És bár egyiküknek sem ment rosszul a védés, egyszerre ketten nem állhatták a háló elé. Hol az egyikük, hol a másikuk védett, mígnem Kakas arra kérte a vezetőket, hogy engedjék őt el a csapatból.

Elengedték. A játékos a zöldfehér színeket a piros-kékkel cserélte fel s a Fáy utcába, a Vasas együtteséhez költözött.

Reggel korán indult az angyalföldi gárda. Már fél nyolckor

ott berregett a csapatot szállító autóbusz a klubház előtt, hogy Békéscsabára vigye a társaságot. Mindjárt két mérkőzésre. Egy bajnokira s egy MNK összecsapásra.

Lacival a busz előtt beszélgettem.

— Hogy érzed magad új egyesületedben? — kérdeztem a fiút.

• Igazán nagyon jól. Baráti a társaság s jó szívvel vannak irántam.

— Tulajdonképpen miért jöttél el a Fradiból?

• Az ok nagyonis prózai. Védeni akartam. Ügy érzem abban a korban vagyok, amikor már nehéz dolog hosszabb ideig a kispa- don üldögélni s várni, amíg lehetőséghez jutok. Félreértés ne essék, nem a versenytől féltem, hanem egyszerű időpocsékolásnak tartottam, hogy két hasonló képességű játékosból az egyik csak néző legyen. A Vasas hívott s lehetőséget ajánlott a heti bizonyításhoz, persze, hogy azonnal elfogadtam.

— Milyen volt az a közel három esztendő, amelyet az Üllői úton töltöttél?

• Nagyon, de nagyon szép. Amivé lettem, ott lettem . . . Sok izgalmas, nagyszerű csatának lehettem a részese. Ha most azonnal ki kellene emelni egyet is a sok közül, bizony nagyon nehéz dolgom lenne, aligha tudnék rövid úton választani közülük. Amikor bajnokok lettünk azt hiszem három meccsen is végül 10 emberrel vívtuk ki a sikert. Hogy nekem mennyi részem volt a diadalokban? Volt amikor kijött a lépés ... de a győzelem mindig a közös munka gyümölcse volt.

— Mit éreztél, amikor először védtél volt csapattársaid ellen?

• Nem kis izgalmat. Kis híján nyertünk. Ha nem kapjuk azokat a buta gólokat . .. Persze ha jobban ismerjük egymást más a helyzet. Nekem is könnyebb lesz, ha összecsiszolódok Híres Gabiékkal. A Fradiban sem ment az máról holnapra, gondolom idővel a Vasas védők mozdulatából is sokra tudok következtetni s jól megértjük egymást.

v.s.