Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 106. szám
Dr. Csanádi (1923-1983) Az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának a tagja és sportigazgatója 1983. március 7-én súlyos betegség következtében elhunyt. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar és a nemzetközi sportmozgalmat. * csak szuperlativuszokban emlegetett bajnokcsapatnak. Ez nem akármilyen rangot jelentett, hiszen Hennivel, Rudassal, a felejthetetlen Kispéter Mihállyal, Lakattal, Kérivel és a félelmetes ötösfogattal: a Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor villámcsatársorral együtt kergetni a labdát, együtt örülni a sikereknek, minden sportember nagy vágya volt. Külön fejezetet érdemlő, meghatározó tényező. A labdarúgó pályáról ereje teljében távozott, akkor amikor még tudása cseppet sem kopott meg. Felmérte, hogy most más területen is helyet kell állnia, s így szegre akasztotta a stopliscipőt, hogy fiatal diplomásként a jövő tanár- rait, labdarúgó edzőit készítse fel élethivatásukra. Hosszú éveken át a Testnevelési Főiskolán a sportjátékok tanszékét vezette. Ám a Ferencvárossal egyetlen percre sem szakította meg a Árpád kapcsolatát. Ha kellett, szak- tanácsadóként, és ha úgy hozta az élet edzőként a kis- padról szolgálta klubját. Az utolsó találkozás alkalmával, a kórházi ágyhoz kötve, lesoványodva, még mindig felcsillant a szeme, amikor a Ferencváros került szóba. Meggyőzően, fantasztikus hittel és szeretettel tudott beszélni a zöld-fehér színekről, a régi játékostársakról, a sportbarátokról, mindazokról az emeberkről, epizódokról, amelyek ide, az Üllői úti pályához kötötték. Az olimpiai mozgalom iránti vonzódását, mint elmondta, egykori tanárának, a szellemi olimpiát nyert dr. Mező Feri bácsinak köszönheti. 0 plántálta belé az olimpiai eszméhez való ragaszkodást, s azt a szándékot, hogy egész munkássága alatt az olimpizmus szellemének megvalósulásáért tevékenykedjen. Már 1948-ban, a londoni olimpiai játékok előtt részt vett a sportolók felkészítésében és négy esztendő múlva, amikor a magyar sport óriási diadalát érte el Helsinkiben, — a 16 aranyérem idején, — a magyar delegáció technikai vezetője volt. S az elmúlt 31 esztendőben nem volt olyan olimpiai játék, amelyen dr. Csanádi Árpád ne vett volna részt a maga tökéletességre törekvő munkastílusával, egyedülálló precizitásával. « 1958-ban a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkárává választották, majd 1962-ben kinevezték a sporthivatal elnökhelyettesévé. Kivételes kvalitását, sportvezetői képességét, tapasztalatát elismerve 1964-ben a NOB is méltányolta, amikor tagjai közé választotta. Száz százalékosan igazolta a személyéhez fűződő bizalmat, hiszen később mint a végrehajtó bizottság tagja, majd a program-bizottság vezetője hatalmas munkát vállalt magára, amelyet maradéktalanul teljesített. Ennek köszönheti, hogy a moszkvai játékok után Samaranch elnök személyesen kérte fel a NOB sportigazgatói tisztére. Erre a feladatra is kiválóan A sportvilág elismert, köztiszteletben álló személyisége távozott el, aki széles körű felkészültségével, sokoldalú ismereteivel és mindenekelőtt fáradhatatlan munkastílusával vívott ki elismerést itthon és külföldön egyaránt. Hatvan éves korában, élete teljében ragadta el a halál, azt a sportvezetőt, aki az ötkarikás játékok népszerűsítésében, az olimpiai mozgalom kiteljesítésében pótolhatatlan érdemeket szerzett. Nem túlzás leírni azt a jelzőt, hogy kivételes kvalitású, széles látókörű sportvezetőt vesztettünk dr. Csanádi Árpád személyében. Klubunkhoz való ragaszkodása a Ferencvároshoz való kötődése közismert volt róla és ezt ő sohasem titkolta. Büszke volt arra, hogy az egyik legpatinásabb magyar klub mezét hordhatta, s tagja lehetett az 1949-es Az FTC csapata az 1947-es mexikói portyán. Dr. Csanádi Árpád az első sorban, középen 4
