Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 104. szám

Hetvenötször volt válogatott, meg­annyi gólja, sok-sok emlékezetes cse­le a magyar és a külföldi közönség előtt is kedveltté tette. — Ezért is ragaszkodom mind a két családomhoz, a klubomhoz és otthonomhoz. Édesapám most 75 éves. Hála dr. Juhász József főorvos­nak, a Fradi és az Albert család házi­orvosának, az apám ismét egészséges. Ma is nagyon összetart a családunk. Nincs ünnep, névnap, születésnap, hogy ne ünnepeljünk együtt, közö­sen. — 1963-ban ismerkedtem meg a feleségemmel. Minden teher az ő vál­lán van, és rendkívül sok áldozatot hozott a családért, de különösen ér­tem, köszönöm is neki, mert ő is a si­kereim egyik részese. Hogy az én éle­tem és a gyerekek élete lényegében gond nélküli, az csak egyedül az ő ér­deme. Magdi lányom az idén érettsé­gizik, Flórika az általánost fejezi be. Ez az év nagyon nehéz a gyerekeknek és nekünk is, mert egyeztetni kell a tanulásra és az edzésre szánt időt. Magdi ugyanis a Fradi ifjúsági csapa­tában kézilabdázik, kisfiam pedig már négy éve rúgja a labdát. Mind a ketten keményen dolgoznak, s alig van szabad idejük, de arra mindig sza­kítanak, hogy szurkoljanak egymás meccsein. Magdi színházi dramaturg­nak készül, Flórika a Petőfi Gimná­zium sporttagozatára jelentkezett. Érettségi után a Testnevelési Főisko­lára szeretne bejutni. De hát ez még messze van ... — ... és milyen gyorsan elrohan az idő — szól közbe Albert Flóriánná. Hadd mondjam el Albert Flórián- néról, hogy valaha Bársony Irén né­ven színésznő volt. Irénke bármeny­nyire is értette, szerette a színpadot, Albert Flórián kérésére lemondott hi­vatásáról, és vállalta az otthoni ügyek nem kis gonddal járó intézését, a csa­lád összefogását s a férj „kiszolgálá­sát". NAGY BÉLA — Ma is lemondanék a színpadról, a megálmodott karrierről házasságom javára. A színház sok házasságot tett már tönkre, és a mi családi színpa­dunkon éppúgy váltakoztak a vígjáté­kok, a tragédiák, tehát a dráma műfa­jai, mint bármelyik színház színpa­dán. Sokat izgultam Flóriért. Minden meccse egy-egy premier volt számom­ra, és most, hogy befejezte az aktív labdarúgást, kezdhetem az idegessé­get, az izgulást a gyerekekért, Magdi­ért és Flórikáért. Azt mondják, nehéz egy labdarúgó élete, de higgyék el, a feleségé sem könnyebb. Jóllehet, hogy együtt örültünk a sikereknek, de a kudarcokat is együtt szenvedtük el. Ilyen a mi családunk, és ez a kö­zösség, úgy érzem, egyben biztosíté­ka is a két gyerek boldogulásának és sikerének. A gyerekeket már annál nehezebb szóra bírni, mert eléggé zárkózottak, és csak a tanulásnak, a sportnak él­nek. Ahogy mondani szokták: jó gye­rekek. Ez nem azt jelenti, hogy nincs velük gond. De hát melyik család nem ilyen. Végezetül ismét a ház asszonyáé a szó. — Több mint tíz éve dolgozom a vendéglátóiparban. Magdi már fel­nőtt lány, kevesebb szüksége van re- ám. A fiam is ragaszkodik az önálló­sághoz. A borozóban hetenként há­romszor dolgozom. Sokszor fáraszta­nak az emberek. Szerencse, hogy va­laha színésznő voltam, így akkor is tudok mosolygós arcot vágni, ha mást érzek belül. Marad örömnek a család, boldogságnak a nagy Flóri, a kis-Flóri és Magdi. Perczel Piroska (Ádám — 1982.4. szám) MEGNYÍLT! Kruj Ivánná Fradi shop BUDAPEST, IX., Hámán Kató út 86. (az ABC mellett) 17

Next

/
Thumbnails
Contents