Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 104. szám
A férfi torna részlegben magasszintű edzésmunka folyik, ez mindkét évben két-két felnőtt bajnokságot ered ményezett. Ifjúsági és serdülő versenyzőink tehetségesek és szorgalmasak, mégis bajnokságot mindkét korcsoportban csak az akrobatikus tornában nyertek a beszámolási időben; a felnőtt versenyzők közül 1982-ben Bartha Mária nyert bajnokságot akrobatikus ugrásban. A ritmikus sportgimnasztikai részlegben csak négy felnőtt versenyző volt. Az eredményes működésnek nagy akadálya, hogy a kerületben nincs a sportág edzései céljára alkalmas terem, amely otthona lehetett volna a részlegnek. A kisméretű és alacsony helyiségekben nem lehetett olyan gyorsütemű munkát végezni, amilyent a sportág fejlődése igényel. A bajnokságban 1981-ben egyéni helyezés nem volt, 1982-ben pedig a felnőtt egyéni bajnokságban versenyzőink legjobb eredménye egy 6. helyezés volt. Az elnökség torna szakosztályunk ritmikus sportgimnasztikai részlegét 1982. végén átadta az Óbuda TSz sportegyesületnek. Úszó szakosztályunkban a versenyzők és az edzők nagyon rossz körülmények között edzenek, illetve dolgoznak és ez természetesen meglátszik az eredményeken is. A beszámolási időszakban úszóink eredményei nagyon szerények voltak. Nemzetközi eredményeket elérő felnőtt versenyzőnk nem volt. Bajnokságot 1981-ben csak az ifjúsági versenyzőink nyertek (hármat), és egy serdülő versenyzőnk, Kuji Gyöngyi (kettőt), 1982-ben felnőtt, ifjúsági és serdülő bajnokunk nem volt, egy úttörő versenyzőnk azonban két bajnokságot nyert. Vízilabda szakosztályunknak az eredményekben való visszaesése a beszámolási időszakban tovább folytatódott. Az OB I. osztályú felnőtt csapatunknál nemzedékváltás történt. Több játákésunk abbahagyta a versenyzést, illetőleg átigazolt más egyesülethez, mások pedig katonai szolgálatból nem tértek vissza sportegyesületünkbe. A csapaton belül az edzésekhez való hozzáállásban és a fegyelemben zavaró tényezők jelentkeztek. 1982-ben a felkészülést három játékos leállása zavarta meg és az ügy rendezése három hónapot vett igénybe. Ennek hatása a továbbiakban is érezhető volt a szakmai munka színvonalában, a csapategység hiányában, s összességében azt eredményezte, hogy csapatunk a bajnokságban a tizedik helyen végzett. Elnökünk volt: Hosszú beteség után elhunyt Komo- rettó Béla, az egyesület egykori elnöke, a magyar edzői gárda egyik kedves egyénisége. Kevesen tudták róla, hogy a harmincas évek elején az FTC-ben Izsák Zsazsa bácsi keze alatt kötött örök szerelmet a labdarúgással. Mint a többi Wekerle-telepi tehetség, ő is kölyökválogatott volt. Pályafutása meredeken felfelé ívelt. A negyvenes években már a MÁVAG NB l-es csapatának erőssége volt. Egy csepeli rangadón azonban olyan súlyosan megsérült, hogy ez a térdsérülés sokáig visszavetette. A háború utáni években az EDOSZ munkatársaként került kapcsolatba a sporttal. Majd a Dohánygyárban dolgozó fiatal játékosedzőre szak- szervezeti sportaktívaként figyeltek fel és kiemelték. Az akkor Kinizsi név alatt fúzionáló sportkörök budapesti elnöke lett. Mindig a baráti szellemet igyekezett előtérbe helyezni. Örökké vidám, mosolygós arca még a fájó vereségek után is vigaszként hatott. Mátrai Sanyi csillogó szemmel említette, hogy élete két nagy változását köszönhette Béla bácsinak. Először, amikor válogatott atlétaként aláíratta vele a labdarúgásra átminősítő lapot, másodszor pedig, amikor az Egyetértés NB l-es edzőjeként segített új szakmája kezdeti nehézségeit leküzdeni. Béla bácsi nyugdíjazása után sem szakadt el kedvenc sportágától. Tartotta kapcsolatait régi játékosaival, barátaival és minden mérkőzésre kiült a lelátóra. Nagybetegen még megvitatta unokáival a VB döntő TV által megismételt közvetítését, az utolsót, amit látott. Amíg élt, a szíve a sportért dobogott. Temetésén így búcsúztak tőle egykori barátai: Mindig azon igyekezett, hogy igaz fradistákat neveljen belőlünk. Olyant, amilyen ő maga is volt ... Súlyos veszteség érte a Ferencvárost: hetvenéves korában tragikus körülmények között elhunyt Logodi Láldó az FTC örökös tagja. Laci bácsi elment. Örökre. Nem áll már ott az Üllői úti stadion játékoskijá- rójában, sem a Népstadion füve mellett. Nem simogatja meg többé a ferencvárosi apróságok kócos üstökét, nem viharzik keresztül a szövetség folyosóin, nem rendez már kakaós banketteket, s nem igazol le több kis lurkót a patinás klubnak. Elment, itthagyta sok-sok „gyerekét", barátját s örök szerelmét, a csapatot, a futballt. Aki ismerte, szerette a mindig jókedélyű, mosolygós sportembert, csodálta energiáját, temperamentumát, ügyszeretetét. Ő, aki mindig elsőnek ment ki a pályára s utolsóként jött el onnan, most nem várta meg a mérkőzés végét... Aki ismerte, aki szerette, megőrzi emlékét. Temetésén Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnökhelyettese többek között így búcsúzott a klub örökös tagjától: Az utolsó tablókon még alig száradt meg a felirat, még mindegyiken ott a fotója és a névaláírás: Logodi László intéző. Neki az intéző szó mindent jelentett, szolgálatkész, rohanó munkástól, aktákat szó szerint intéző aktíváig, 200 ferencvárosi serdülő őszhajú apjáig. Mosolyogva mondta idősnek, fiatalnak egyaránt: — Édes fiam! — és ennek melegsége volt, s egy szerető szívű ember kedvességét adó ajándékának érezhettük. Sajnos már mindenről csak múlt időben, az elmúlást idézve beszélhetünk, de a testi elmúlás felett ott él a szívekbe szökő, emléket őrző szeretet, amely mindenen felül emelkedve itt — köztünk tartja Laci bácsi egyéniségét. Az idők múlásával homályosodhat ugyan a róla őrzött kép — de felejteni őt úgy érzem soha nem fogjuk. Drága Laci bácsi! Ravatalodra zöld-fehér szalagos koszorú borul, e két szín és valamennyiünk szeretete kísérjen utolsó utadon. 5
