Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 102. szám
Sajtófigyelő Kocsmában kezdte Csányi Béla a brnói teke VB-n és az FTC sporttörténeti stúdió összejövetelén. Valaha kugli néven emlegetett kocsmai szórakozás volt. Mondhatnánk úgy is, nagyapáink „kiegészítő” sportja a vasárnap délelőtti, hétköznap esti fröccsözés, sörözés mellett. Ma Magyarországon 185 pályán, 279 csapatban, 7228 igazolt versenyző űzi a közben felnőtté vált sportágat. Minden második évben világbajnokságot rendeznek, ahol a legelső — az 1953-as — VB óta, jelentős magyar sikerek születtek. Legutóbb Csányi Béla nevétől volt hangos a tekevilág. A Brno-i VB-n párosban és egyéniben is első helyet szerzett. Ezzel megismételte a romániai Mangáliában 2 évvel ezelőtt elért eredményét. — Hogyan lesz valakiből négyszeres tekevilágbajnok? — Elsősorban szeretni kell a tekét. Mintán én szerettem, boldog voltam, hogy a kocsmáros — aki jó barátom volt — megengedte nekem, hogy a tekepályán a ledöntött bábukat állítgas- sam. Magyarul állítófiú voltam. 14 éves koromban a helyi IKV leigazolt, és ezután úgy ment, mint a karikacsapás. 1968-ig NB II-ben játszottam, közben 1967-ben ifjúsági bajnokságot nyertem, 1969-ben kerültem a Fradihoz, és 1970-ben már abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a felnőtt válogatott tagja lehettem. Egyébként ennek az egésznek van még egy érdekessége. A kocsma, ahol kezdtem, Szegeden a Szél utca 13-ban volt, mi a 16. szám alatt laktunk, a 14-ben pedig az a Szabó József, aki 1962-ben Pozsonyban tekevilágbajnokként állhatott a dobogó legfelső fokára. Talán az is lehet, hogy ezen a kocsmán múlott ? — Mi a jó a tekében? — Csinálni. Ugyanis a' nézőknek talán unalmas végignézni, hogy a versenyen egy ember kétszázszor gurítja el a golyót. — Kétszázszor ? — Egy kategóriában. Ugyanis van csapatverseny, páros és egyéni. Ez azt jelenti, hogy összesen hatszázszor kell elgurítani a 16 cm átmérőjű, 2,9 kg-os gumigolyót. És persze nem mindegy, hogy hová. Kétféle sorozat van, a telidobás és a tarolás. A telidobásnál az automata minden gurítás után helyére teszi mind a kilenc bábut, s a versenyző újra guríthat. A tarolásnál viszont addig kell újra meg újra gurítani, amíg az álló bábukat le nem ütjük, taroljuk. Ilyenkor az a jó, ha minél kevesebb gurítással érjük el célunkat. — Mi a különbség a mostanában divatos bowling és a teke között ? — A bowlingnál tíz bábura dobnak 35 cm átmérőjű, 7,5 kg-os golyóval, melybe az ujjaknak kapaszkodókat is kialakítottak. A tekénél a bábuk is úgy vannak elhelyezve, hogy elméletileg a golyó elférhet köztük. Vagyis jóval kevesebb találatot lehet elérni. A bowling titka szerintem a több találat sikerélménye. — Lehetne a tekéből tömegsport ? — Feltétlenül. Egyrészt „nyitott pálya” akciókkal, másrészt pályaépítéssel. Ennek a vállalatok, gyárak, szállodák lehetnének legeredményesebb előmozdítói. Megérné. Szerintem a teke az a sport, amire valóban lehet mondani, hogy nemcsak sport, hanem kiváló szórakozás. Paizer Gordon György Utazási Magazin — 1982. 4. szám 15
