Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 101. szám
Sajtófigyelő Emlékek Olümpiából Egy, az olimpiai eszmét terjesztő intézet működtetése régi keletű gondolat az olimpiai mozgalom történetében. Már Coubertin is foglalkozott az olimpiai tanulmányok elmélyítésére hivatott intézmény felállításával. Álma azonban csak jóval halála után, 1961- ben vált valóra. Ekkor kezdte meg munkáját a Nemzetközi Olimpiai Akadémia, azzal a céllal, hogy tudományos megalapozottsággal foglalkozzék az eredeti olimpiai eszme tanulmányozásával és terjesztésével. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elismerése és támogatása mellett a NOA idén már a 22. ülésszakot rendezte. Eddigi történetében rekordot jelent, hogy az idén 59 ország képviseltette magát. Magyarországot az Eötvös Kollégium a világon egyedülálló olimpiatörténeti szemináriumának két hallgatója és jómagam, mint ennek az órasorozatnak egyik vezetője és a NOA nemzetközi irodalmi pályázatának egyik díjazottja képviseltük. Majd minden évben szerepel egy magyar előadó neve is a meghívottak listáján. Idén dr. Eiben Ottót, az ELTE tanszékvezető tanárát érte a megtiszteltetés. A világ minden tájáról összejött fiatalok Athénban gyülekeztek. Itt, a Pnyx dombon zajlott az ülés megnyitó ünnepsége. Juan Antonio Samaranch üzenetét a résztvevőkhöz a NOB alelnöke, a japán Masaji Kijokawa tolmácsolta, aki 50 éve a 100 méteres férfi hátúszásban nyert olimpiai bajnokságot. A megnyitók általában mindig és mindenki számára örök emlékként vésődnek az emlékezetbe. A NOA-ülés megnyitója elég egyszerű, minden túlzó hivalkodástól mentes, mégis mérhetetlenül ünnepélyes. Utánozhatatlan meghittségét a helyszín sugallja. A vendégek, mintha csak az Aeropagosz tagjai lennének, úgy ülnek a magaslaton, lábuknál Athén a maga .felfoghatatlan kiterjedésével, és az isteni magasságban karnyújtásnyira az Akro- polisz. Mindez olyan hangulatot és va- rázsos levegőt bocsát a résztvevőkre, hogy bűvköréből Athént elhagyva sem szabadulhat senki. Márpedig másnap nekivágtunk az ülés tényleges színhelyének, Olümpiának. Korinthoszon és Patraszon át több órás utazástól gyűrötten érkezett a három busznyi hallgatóság a kicsiny faluba. A fáratag és a nagy meleghez nem szokott vándor kínja-keserve egy szempillantás alatt elmúlt, mihelyt megpillantottuk a szent berket, az antik világ legnagyobb sportversenyeinek színhelyét. No de térjünk vissza az ülésszakra. Annál is inkább, mivel kivételes színvonalú előadásokat élvezhettünk végig. Néhány mutatóba: a nyitóelőadást Mohamed Mzali, tunéziai miniszter- elnök, NOB-tag tartotta „Az olimpiai sportoló erkölcse" címmel. A NOA rektora, a magyar származású Ottó Szymiczek „Olimpiai mozgalom — Olimpiai Játékok — Olimpizmus" című előadása volt talán a legtárgyszerűbb és legaktuálisabb. A NOA elnöke, a görög Nissiotis professzor, aki ősszel Budapestre készül a legmagasabb szintű versenysport problémáival foglalkozott. Monique Berlioux, a NOB igazgatója a NOB szervezeti felépítéséről, mindennapi munkájáról számolt be. Mint minden évben, szót kaptak a sportolók is. így megismerhettük Dr. Hans Lenkét, aki 1960-ban a római olimpián szerepelt az aranyérmes német evezős nyolcasban, s ma a karls- ruhei egyetem filozófia professzora. Thomas Bach, az 1976-ban olimpiai bajnokságot nyert NSZK férfi tőrcsapat tagja, mint a sportolói bizottság tagja a legutóbbi olimpiai kongresszus új vonásáról, a sportolóknak közvetlenül a NOB munkájába való bevonásáról számolt be. A talán legnépszerűbb — de mindenképpen a legcsinosabb — előadó az amerikai Donna de Varona. 1960 és 1964 olimpiai úszóbajnoknője volt. Az előadások után a résztvevők szemináriumi csoportokba osztva rendszeresen megtárgyalták az adott témaköröket. A két heti munkát a legbarátibb nemzetköziség itt gyakorlatban megvalósult gondolata zárta keretbe. A szó teljes értelmében vett barátság tette egy ideálisan harmonikus életű közösséggé az öt földrészről „verbuválódott" hallgatóságot. Az élmények közül nagyon sok maradt az ember tollában, de egy dolog, egy tanulság, ami mellett nem lehet elmenni szótlanul, ide kívánkozik. Kollégáinktól megtudtuk: a világon már hét nemzeti olimpiai akadémia működik. Köztük az olimpiai mozgalomban kevéssé számottevő Chilében és Tajvanon például. Újabb és újabb országok nemzeti olimpiai bizottságai tartják fontosnak és készítik elő saját akadémiájuk létrehozását (pl. Szovjetunió, Kanada). Egy ilyen olimpiai hagyományokkal rendelkező országnak, mint a miénk, megtisztelő feladata lenne bekapcsolódni ebbe a szellemi áramlatba és ily módon aktívan közelebb segíteni a megoldásokhoz a korunk felvetette súlyos kérdésekkel küzdő nemzetközi olimpiai mozgalmat. DOBOR DEZSŐ Sportvezető 1982. szeptember
