Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 100. szám
Szakosztályvezetők mondjak: Magyar Zoltán (kajak-kenu) Kedves történettel kezdte beszélgetésünket: „Még újonc vezető voltam a Ferencvárosban, amikor az egyik délelőtt telefonhívást kaptam. Magyar Zoltán? — kérdezték a vonal túlsó végéről, s én természetesen igennel válaszoltam. Aztán arra kértek, hogy jöjjek el egy kis vidéki városba élménybeszámolóra. Gondoltam, ennek a fele sem tréfa, de amikor megkérdezték, hogy igazi lovon is meg lehet-e csinálni a híres vándort, rádöbbentem, az a Magyar Zoltán nem én vagyok, bár engem is Magyar Zoltánnak hívnak ..." Valóban többször előfordult ilyen félreértés, mert ritkaság, hogy egy klubban azonos nevűek legyenek, akár mint sportolók, akár mint vezetők. S az „igazi" Magyar Zolit jól ismerjük, pályafutása kezdetétől a búcsúig, de riportalanyunkat már kevésbé. Ezért, mielőtt az általa vezetett szakosztályról faggattuk volna, „elkértük" a személyi lapját. Huszonhét éves, Tiszaföldvárról került a Ferencvárosba az a fiatalember, aki mindig és minden sport ránt érdeklődött. Kosár- és kézilabdázott, futballozott, s még a lovaglással (nem a tornaszerrel) is megbarátkozott. A Ferencvárossal kereste és megtalálta a kapcsolatot, pártoló tag lett, de valójában csak akkor figyeltek fel rá, amikor egy igen jó ötlettel állt elő. „Próbálják elintézni, hogy a Fradi pályánál lévő Metró állomást zöld burkolattal lássák el" — javasolta. És hogy a javaslatból mi lett, azt mindenki láthatja, aki itt száll fel, vagy le. — Nagy örömmel fogadtam, amikor négy éve ajánlatot kaptam, hogy jöjjek el dolgozni az FTC-be, — emlékezett vissza. — Előbb a módszertani osztályon lettem munkatárs, majd technikai vezető a kajak-kenuzóknál, s két éve neveztek ki ennek a szakosztálynak a vezetőjének. Mellette tagja vagyok a propaganda bizottságnak, titkára a sporttörténeti stúdiónak, s szívesen vállalom cikkek megírását is. Sokoldalú sportember, aki „mellékesen" elvégezte a 2 éves sportvezeI----------------------------------------------—— tői iskolát, foci-segédedző, s utolsó éves hallgató a TF szervezői szakán. De most már valóban a szakosztályáról beszélgettünk, annak idei eredményeiről, ügyes-bajos dolgairól és helyzetéről. — Csaknem három évtizede már, hogy a felejthetetlen Granek István közreműködésével megalakult a szakosztály, amelynek sok szép „aranynapja" volt — mondta. — Sajnos, ezt a jó értelemben vett tündöklést nem használták ki kellően, nem gondoltak túlzottan a jövőre, s ezért néhány év kimaradt az utánpótlás nevelésben. Visszaesés következett be, s ma már akár azt is mondhatjuk, hogy a szakosztálynak Rajnai Klára volt az utolsó nemzetközi klasszisú sportolója. Volt, de meggyőződésem, hogy előbb-utóbb ismét jelentős szerepet játszunk a magyar kajak-kenu életében. A szakosztálynak 120 versenyzője van, közülük viszont csak hét a felnőtt, akik az első osztályúak, míg 8 az aranyjelvényes fiatal. A 120 fő arányosan oszlik meg a férfi- és női kajak-, s a kenu szakág között, ami a szakosztály sokoldalúságát mutatja. Bíztató a sok fiatal, már 10 évesek is elkezdik a sportolást, s vonzó a gyerekek körében, hogy az egyesületnek nincs hajó gondja. A Latorca utca kajak-kenu „fellegvárban" csaknem 200 különböző egység várja a sportolókat, s a 6 edző (Bonn Ottó a vezető edző) örömére, nincs gond a kísérő motorokkal sem. így aztán valóban ideálisak a körülmények, amelyeket csak ki kell használni! — Nem rossz az idei mérlegünk, folytatta a szakosztály vezetője. — Horváth Erika bajnok lett a női kajak 2000 méteres számban, nyertünk öt ifjúsági bajnokságot, s a tervezett 56 olimpiai pont helyett 67 került az egyesület „kasszájába". Ezek mind jobb eredmények, mint az 1981-esek voltak. Örvendetes, hogy az IBV négy leányversenyzője közül három fradista volt, s szép helyezéseket is szereztünk. Tehetséges sportolóink közül említést érdemel még például Polgár Anna, Tóth Mária, Makrai Ágnes is. Remélem viszont, hogy a legközelebbi szezon után, még több reménységünkről lehet majd beszámolni. Szinte törvényszerű a sportban, hogy jó eredmények után megtorpanás, visszaesés következik, s ez fokozottabban fennáll, ha elő is segítették, hiszen amint hallottuk, hanyagság történt az utánpótlás nevelésében. De ez már a múlt, jó lenne elfelejteni, s most kizárólag a jövőre koncentrálni. Az elhangzottakban sok volt a pozitívum, s ha még hozzáadjuk, hogy a szakosztály elnök dr. Sütő Dezső is fáradhatatlanul tevékenykedik, akkor bíztatónak ítélhetjük meg a jövőt. És az sem közömbös, hogy a Gabonaforgalmi és Malomipari Tröszt, valamint a Gödi Duna- menti Tsz nagyszerű bázisa a kajak- -kenu szakosztálynak, segíti, támogatja ennek a nem éppen könnyű sportágnak a rajongóit. Kozák Mihéi' FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Puskás Péter Lapzárta: 1982. október 1. Készült: az MGSZ PRINT gondozásában Felelős vezető: Tulipánt József (82348)
