Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 99. szám

2000 magyar volt. A magyar újságok első oldalakon írtak rólam. Azt ír­ták: az új Toldi Miklós! Na, hát nem illett szégyenben maradnom. S mikor megszólalt a gond, én megint csak megvesztem, elfelejtettem, hogy cir­kuszt ígértem, elsötétült előttem minden. Megfogtam az ellenfelem két csülkét, egyet rántottam rajta s már két vállon is volt az ipse . . . Őrült ordítozás és tapsvihar. A sike­rem most már megalapoztam. Egy hét múlva a Madisonban bemutató mérkőzést kellett vívnom. Ez már komoly meccs volt. Az ellenfelem jött, mint a fergeteg, én megtánto- rodtam, a lábam hirtelen fájni kez­dett — leültem. Az ellenfelem meg csak jött. Ültő helyemben a hóna alá nyúltam és rövid harc után úgy lefektettem, hogy porzott bele a szőnyeg. Másnap az amerikai lapok azt írták, hogy „Birkhus csak két hete van Amerikában és mégis be tudta csapni Steinborgot. Tetette a sérül­tet, pedig hát fájó lábbal így nem lehet birkózni!" Pedig hát nem csaptam be én senkit. Kórházba is szállítottak — ez volt a felelet az új­ságcikkekre .. . Három nap múlva megint ringbe szólított a szerződés. Ellenfelem most John Maxos volt. Ez úgy megijedt tőlem, hogy elkez­dett futni s nekem üldözni kellett, hogy elérjem ... Az egész aréna ka­cagott addig, míg a földre nem rán­tottam. Most már felém fordult az érdeklődés: a világbajnok is engem hívott tréningpartnerként . . . Me­nedzserem a nevemben kihívta Ame­rika legjobbjait. Tízezer dollár az el­ső díj! És senki sem mert jelentkez­ni .. . Közben azonban a lábam egyre jobban fájt. Ekkor elhatároztam, visszatérek Európába — meggyógyul­ni. Birkhus Sándor sajátságos teremt­ménye az Istennek. Óriás. Izmai való­ságos páncélként borítják csontjait. És Birkhus Sándor, ez a kolosszus mást is tud, mint birkózni. Renge­teg könyvet olvas. Verseket ír. Pszi- cho-analízissel foglalkozik. Freudot is. Bauert is ismeri. Ady Endrét idé­zi és legfőbb vágya, hogy Szabó De­zsőt megismerje. És csak négy polgá­rit járt. Előadóképessége hihetetlenül jó. Elhisszük, hogy lángoló, hazasze­reteteitől izzó szavaival frenetizálni tudta az amerikai magyarokat. — Engem az újságok és a könyvek tettek azzá, ami vagyok. A kocsmát nem ismerem. És szerelmem a sport. Boldog vagyok, csak az fáj, hogy már nem vehetek részt az olimpián . .. (Nemzeti Sport alapján) Dr. Papp László, egyesületünk elnökségének a tagja elmesélte, hogy személyes barátság fűzte Birkhus Sándorhoz, aki Amerikából hamaro­san visszatért, és 1940-ben bekövet­kezett haláláig (szívroham ölte meg) Budapesten élt. Sokat dolgozott és keveset sportolt... Mindig ferencvárosinak vallotta magát, és mindezt sógora — aki nem más, mint Kiss József a klub jelenlegi számvizsgáló bizottságának elnöke, az FTC örökös tagja — nos, ő bizo­nyíthatja, hogy Birkhus évtizedekig, élete végéig a IX. kerületben, a régi Remete (ma Sobieski János) utcában lakott. ..

Next

/
Thumbnails
Contents