Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 43. szám
koztattam az eseményekről, majd amikor letettem a kagylót, közöltem, átmegyek az FTC-hez. Az ilyesfajta távozás nem számít a kifejezett örömünnepek közé, de én nem sértődtem meg a vezetőimre, nem nehezteltem rájuk, nem dúltam, fúltam, hanem egyszerűen tudomásul vettem a dolgot Végülis ez az élet, nem én vagyon az egyedüli, akit válaszút elé állítottak. A profiknál nálam sokkal nagyobb tudású, nevesebb futballistákat is sűrűn érte hasonló sors. Úgy vettem hát kézbe először a zöld- -fehér mezt, hogy ebben megint első számú szélső legyek s ne csak harmadik. Ügy kezdtem el dolgozni a hétköznapokon s úgy hajtottam a meccseken... — Ki ellen játszotta első mérkőzését a Ferencvárosnál? — Egy nemzetközi tornán mutatkoztam be. Külföldi résztvevőként a spanyol Celta és a holland Telstar szerepelt még rajta. — Könnyű, vagy nehéz volt a beilleszkedés az FTC együttesébe? — Mondhatom, hogy nem volt nehéz. Vonatkozik mindez lényegében véve minden átigazolásomra, hiszen minden új klubban hamar megtaláltam a helyem. A Ferencvárosnál ráadásul nem egy hosszú ideje együtt játszó társaságba csöppentem bele, hanem lényegében véve egy újonnan alakuló együttesbe. Akkor épített Dalnoki Jenő egy új, fiatal gárdát, akkor dobta tűzbe a „csikókat’. Rabot, Nyilasit, Ebed üt. Szabót, az újak voltak túlsúlyban, a fiatalok s mondhatom jól éreztem magam közöttük. — A régi barátaihoz vonzódott még akkor, vagy a Ferencvárosnál szerzett új kapcsolatokat? — Barátsággal váltam el játékostársaimtól a Bp. Hon- védnál s éppen olyan jó volt a viszonyom az Üllői úti fiúkkal is Otthon ülő típus vagyok, nem amolyan mász- kálós, de így is közel kerültem mindenkihez. A „csikók" között Pusztai László is megújhodott. Élen járt a lelkesedésben, a küzdeniakarásban, s lendületes, gólveszélyes játékával nagy részt vállalt a sikerekben. Mi hozta a nagy lobogást, a sok jó teljesítményt? — Elsősorban a cél, amit akkor kitűztem magam elé; mindent megtegyek azért, hogy bebizonyítsam, többet érek annál, amire akkor taksáltak. Volt ehhez elég akaraterőm, kitartásom s munkabírásom, ráadásul a bizonyításra nagyszerű közeg állt rendelkezésemre. Olyan fiatal együttes, amelyik még „éhéé' volt a dicsőségre, a sikerre, akit lehetett tüzelni, hajtani, felpaprikázni arra, hogy kibontakoztassa igazi képességeit. Én is húztam, ők is húztak, mindenki húzott s mondanom sem kell mennyire feldobott engem is a sűrű siker. Mind közelebb került a nagy vágy, az, hogy egyszer bajnokcsapatban búcsúztathassam a labdarúgó évet, aranyérmet vehessek a kezembe. És végül sikerült... — Milyen volt az első találkozás a régi együttesével? — Számomra felettébb emlékezetes 4 : 3-ra győztünk a Bp. Honvéd ellen s én két gólt szereztem. A másodikat az utolsó percben s ez jelentette a végső győzelmet — Érzett elégtételt akkor? — Nem így fogalmaznék. Nagyon akartam, bizonyítani szerettem volna, hogy igenis érek valamit. Azt hiszem minden játékos így van ezzel, ha túl könnyen lemondtak róla. Nos mondanom sem kell, mit éreztem, amikor jöttem le a játéktérről. Nem bosszú volt ez, sokkal inkább önigazolás — Még mindig tart ez a bizonyítási vágy, ha a piros- -fehérek ellen szólít csatába a játékvezetői síp? — Most már a rangadók iránti tisztelet parancsot inkább nagyobb akarást, lelkesedést, becsvágyat. A Honvéd nagy ellenfél, dicsőség legyőzni. Becses lenne az a két pont Pusztai László már 34 éves, de lendületes, gyors lelkes játéka még ma is döntő tényező a ferencvárosiak csapatjátékának. Pláne ha még most is akarja emlékeztetni egykori klubját... V.S. FTC Napló 1945-1949 Tempó Magyarok! Hajrá Magyarok! A könyvhétre jelenik meg az FTC Napló következő — immár 10. kötete! Ez a könyv a Fradi felszabadulás utáni éveit mutatja be, 1945-től 1949-ig. Az FTC Napló sporttörténeti sorozat különkiadásaként még két — a régi magyar labdarúgást érintő témát is feldolgozott a szerző. A Tempó magyarok! és a Hajrá Magyarok! — című könyvekhez Antal Zoltán sporttörténész a következő előszót írta: Sokféle sporttémáról írtam már, de előszót — még egyszer sem. Nagy Béla, a Ferencvárosi Torna Club fáradhatatlan, ezerkezű, ötletekben kifogyhatatlan krónikása tisztelt meg most azzal, hogy felkért, írjak néhány szót legújabb „vállalkozása", az ezúttal trilógiát alkotó, három kötetet kitevő munkája elé, amely különféle válogatott csapataink - a nagyválogatottól az ifikig — mérkőzéseivel foglalkozik. A szerző az immár nyolc évtizedet felölelő kort egészen eredeti módon — a szurkolók buzdító szövegeiből, „csata- kiáltásaibóT' kiindulva bontja három részre. Ezért viseli az első korszak a TEMPÓ, MAGYAROKI, a második a HAJRÁ, MAGYAROK!, végül a harmadik a SZÉP VOLT, FIUK! címet. Ám Nagy Béla nemcsak ezekkel a címekkel hozza közelebb olvasóihoz az eseményeket, hanem a feldolgozás módjával is. A szurkolókat leginkább érdeklő adatok — időpont, színhely, eredmény, magyar összeállítás és gólszerzők — mellett a kísérő szöveg zömmel egykorú tudósításokra, értékelésere, kommentárokra támaszkodik, bőségesen idéz azokból. Ezek segítségével korhűen idéz fel sok-sok olyan esetet, érdekességet, sztorit is, amelyek más labdarúgó könyvekben még nem láttak napvilágot, s amelyekre a legrégibb szurkolók is máralig-alig, vagy egyáltalán nem emlékezhetnek. Noha a mű — a szerző bevallott szándéka szerint — elsősorban FTC-centrikus (a középpontban többnyire a válogatottban gólt, gólokat szerzett Frádi-játékosok állnak), meggyőződésem, hogy a magyar labdarúgás minden híve érdeklődéssel és tetszéssel forgatja majd e trilógia egyes köteteinek lapjait. Az FTC Napló 1945—1949, a „Tempó magyarok! és Hajrá magyarok!" együttesen kerül forgalomba. A három könyv ára 50,— Ft, amely az FTC ajándékboltban kifizethető és előjegyezhető. A megrendelt könyveket a megjelenés napján postázzuk kedves szurkolóinknak. 7
