Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 98. szám
Szakosztályvezetők mondják: Juhász László (atlétika) Véget ért a nyár, sok sportágban befejeződött a szezon, most mások kerülnek előtérbe. S bár az atlétikában már nincs olyan hosszantartó holtidény mint egykor, a „sportok királynője" is jobbára tavasztól és az ősz kezdetéig uralkodik. Az 1982-es naptári évből ugyan még sok hátravan, az atléták körében viszont már mind többet hallani az idei mérlegről, arról, hogy mit sikerült elérni, illetve mi jelent lemaradást. A hazai élvonal éppen a közelmúltban rendezett athéni Európa-bajnokság vizsgázott - a húsz sportoló között ferencvárosi nem volt, — jelentős válogatott viadalok, nemzetközi versenyek, s természetesen hazai erőpróbák tették teljessé a csaknem hat hónapig tartó nonstop programot. A véletlen úgy hozta, hogy amikor Athénban randevúzott az atlétika szí- ne-java, a kontinens elitje, találkoztunk Juhász Lászlóval, az FTC szakosztályának a vezetőjével. Vélemény? — Ismét beigazolódott, hogy a sportágban további lehetőségek vannak a fejlődésre, s újabb „határok" érhetők el, — mondta érdeklődésünkre, aztán így folytatta: — a nagy versengésbe nehéz beleszólni, de örvendetes, akadnak hazai klasszisok. És a szakosztályban? — Még tavaly tavasszal történt, hogy szakosztályunk vezetésében, a felelős szakemberek személyében jelentős változások történtek, engem is akkor neveztek ki. Nehéz helyzetben kerültünk a funkciókba, hiszen éppen az azt megelőző év gyenge eredményei miatt lettünk A-kategóriásból B-s, s elég sok hiányosság felszámolása volt feladatunk. Nem ijedtünk meg a munkától, Majercsik Mihály vezető edző és kollektívája reálisan mérte fel a helyzetet, sokan segítettek, az FTC egykori neves hosszútávfutója, a már 70 év felett járó Németh Béla is szorosan mellénk állt. A versenyzői gárda tagjai közül különböző okok miatt nem mindenkire számíthattunk, illetve tartottunk igényt, azokra építettünk, akik gondolkodásukban, szellemükben is megfeleltek. A szakosztály partnerekre talált az egyesületben, s a közös erőfeszítések eredményeképpen megindult felfelé. Mégpedig olyan mértékű javulás következett be, amelyre talán senki sem számított. Bizonyításként néhány adat: 1981-ben 95 volt a minősített sportolók száma, serdülőtől a felnőttekig bezárólag, — idén 115! amíg tavaly mindössze 2 felnőtt első osztályú és csak 7 aranyjelvényes fiataljuk volt, 1982-ben az utóbbi szám tizenhétre (serdülő és ifjúsági) emelkedett; az olimpiai pontokat tekintve az előző esztendőben 58 volt a mérleg, idén a teljes zárás előtt is már hetvennél jártak. A bajnokok „dicsőségtábláján" ezt olvashatjuk: Horváth Béla megnyerte az országos felnőtt 10 000 méteres futóbajnokságot, s ötezren második lett; ugyancsak ezüstérmes a női súlylökésben dr. Armuth Edit; az 1500 méteren Szvoboda János, aki 800 méteren bronzot nyert. A serdülő A-kategóriában Mikó Tamás (gerelyhajítás), Molnár Márta (távolugrás) és Takács Mária (súlylökés) bajnoki címet szerzett. Hiányosság viszont, hogy az ifjúsági korosztály tagjai a fentiekhez hasonló eredményekkel még nem büszkélkedhetnek. Elképzeléseik szerint az atlétika melyik szakágában akarnak a legtöbbet elérni? — Az csak jó lehet, ha egy szakosztály sok versenyszámban tud tehetségeket felvonultatni és eredményeket elérni, de ehhez sokszáz atléta keli. Mi igyekszünk hűek maradni az egyesület hagyományaihoz, s különösen a közép- és hosszútávfutásra, valamint az összetett versenyekre fordítunk nagy gondot. Az utóbbi a fiatalok sokoldalú felkészítése érdekében igen fontos! Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy természetesen más számokban is nagy szeretettel karoljuk fel a fiatal reménységeket. Manapság mind több sportvezetőtől hallani, hogy évről-évre nehezebb megnyerni a fiatalokat a sportnak, így az atlétikának sincs olyan varázsa, mint régen. Vonatkozik ez a gond a Ferencvárosra is? — Bár létszám emelkedésünk nem ezt mutatja, való igaz, hogy jó propaganda kell a sport megszerettetéséhez, s mi igyekszünk ezt megtenni. Egyesületünknek több bázisiskolája van, szakosztályunk a Darus utcai, a Toronyház utcai, a Lenhossék utcai és a Székely híd utcai iskoláktól eddig is kapott segítséget s a jövőben fokozottabban számít rá. Jó kapcsolataink vannak néhány vidéki iskolával, így például a Nógrád megyei kis Jobbágyi atléta-palántái közül négyen, akik az úttörő olimpián remekül helytálltak, hozzák igazoltak. Mi gondoskodtunk arról, hogy a Pesti Barnabás élelmiszeripari szakközépiskolában tudjanak tanulni, s edzőink nagy szeretettel foglalkoznak velük. Várjuk más vidéki gyerekek, fiúk és lányok jelentkezését is, azokat, akik úgy érzik, az FTC-ben biztosítva van a jövőjük. Bár az idei hosszantartó nyár is segített abban, hogy az atlétáknak ne legyen időjárási gondjuk a gyakorlással és versenyzéssel, beszélgetésünk alatt szó volt a tavaly megnyílt népligeti futófolyosóról. Annál is inkább, mert a téli hónapokban ez ismét nagy segítséget jelenthet. Menynyire tudták kihasználni? — kérdeztük. — Szinte felmérhetetlen, hogy a szakosztály tevékenységében milyen értékes egy ilyen fedett létesítmény, s tizenkét edzőnk jól együttműködve igyekezett jól kihasználni. Nemcsak gyakorlásokra, hanem a szokásosnál több fedett versenyt rendeztünk, amelyek alkalmasak voltak fiatal sportolóink rutinszerzésére is. Magunk többször meglepődtünk, amikor szép számmal vidékiek is jelentkeztek ezekre a versenyekre, s az 1982—83-as téli idényben hasonlóak az elképzeléseink. Versenyeinkre mindenki előtt kitárjuk kapuinkat! Ennek, s az Üllői úti, illetve népligeti erőfeszítéseknek pedig nemcsak a Ferencváros, hanem az egész magyar atlétika élvezheti majd a hasznát. Tovább, felfelé! Kozák Mihály FRADI MŰSORLAP Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla Készült az MGSZ PRINT gondozásában Felelős vezető: Tulipánt József (82315)
