Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 98. szám

Gól 1902-ben és 82-ben — Nálam a labda, szabad az út s nyílsebesen rohanok a kapu felé. Szé­dület fog el, amint védetlen látom a kaput magam előtt. A kapuvéd ki­rohan, én pedig lövök, s a következő pillanatban ágyúdörgésszerű hatalmas tombolás reszketi meg a levegőt. Toll nem képes leírni azt a minden való­mat megrendítő, lélekemelő hatást, amit ez a mámorba ejtő lelkesedés bennem előidézett. Szerettem volna magamhoz ölelni az egész világot, vé­gigcsókolni örömömben azt az édes publikumot, melyet a játék folyamán elkövetett bosszantó hibáim után ez az egy goal kiengesztelt, s elismerése­képpen most ujjongó éljenzésbe tört ki. Alig tudom türtőztetni örömömet s beleszédülök abba a mozgalmas képbe, melyet a kendőlobogtatás s a kalapjukat magasba dobáló gyerekek, s a nézőtér ujjongó, tomboló tömege fut elém. Diadalittasan folytatjuk a játékot s bár újabb eredményhez nem jutottunk, egy erkölcsi siker tudatá­ban felemelt fővel hagyjuk ott a küz­delem színhelyét. Mindezt Hajós Alfréd, az első ma­gyar olimpiai bajnok, a BTC váloga­tott labdarúgója írta visszaemlékezé­seiben. Most pedig nézzük, hogy egy mai játékos hogyan éli át a gólszerzés örömteli pillanatait... Az 1982—83. évi bajnoki nyitá­nyon az első gólt Nyilasi Tibor lőtte. Hogyan is történt? — Rendkívül idegesek voltunk, kí­sértett a Haladás elleni rossz emlék, hiszen köztudott, hogy tavasszal a bajnokságunk részben a tőlük elszen­vedett vereség következtében úszott el. Az esős időben bizony alaposan csúszott a pálya, s talán ennek is tud­ható be, hogy a szombathelyi védők­től elpattant egy labda, amire Ebedli Zoli rácsapott és Pölöskeihez továb­bított. Vártam a továbbítást és Ga­bi hozzám is fejelte a labdát. A kapus is számított erre, de szerencsére a lá­bam figyelte és annak irányába moz­dult. Nekem sikerült úgy eltalálnom a labdát, hogy az megtévesztette a kapust és képtelen volt a lövést vé­deni. Mint az első gólomnak úgy örültem, de a társaim is — öleltek, szorongattak, szinte a vizet is lecsó­kolták az arcomról. Éreztük mind­annyian, nagyon kellett ez a gól, hiszen már közei egy órája játszot­tunk ekkor. Sikerült, és bizony ez alaposan „feldobott”, a továbbiak­ban már társaimmal együtt, úgy ér­zem nem okoztunk csalódást. Na­gyon jó volt hallani, amint a szakadó esőben végig kitartó nézők az utolsó percekben ütemes tapssal és „Szép volt fiúk!" kiáltással köszöntöttek. Jó volna ezt sokat hallani. Dehát ez elsősorban rajtunk múlik . . . Nagy Béla MOLNÁR GÁBOR szurkolónk a tavaszi FTC—Vasas rangadón volt utoljára mérkőzésen. Szíve itt a Népstadionban dobbant utoljára, a lelátón halt meg . .. Az FTC és a Cooptourist együttmű­ködési szerződését a klub nevében Hargitai Károly, az utazási iroda ré­széről Horváth Jenő írta alá. A sok újszerű és hasznos kezdeményezés közül is kiemelkedik az a tavaszi utazási tervezet, amelynek keretében a fradisták ellátogatnak néhány világ­hírű stadionba (Práter, San Siró, Takács II az egykori híres csatár ka­pusként kezdte pályafutását, majd véletlenül került a támadósorba. Hús- vétkor anyaegyesülete a Vasas felnőtt és ifjúsági csapata Diósgyőrbe utazott barátságos mérkőzésekre. Abban az időben az volt a divat vidéken, hogy meghívták ebédre a vendégjátékoso­kat egyes tehetősebb családokhoz. Az egyik csatár szépen el is rontotta a gyomrát. Froncz Döme edző kijelentette: — a kis Takinak az ifimeccsen nem volt semmi dolga a kapuban, eleget pi­hent ahhoz, hogy újból beálljon ját­szani a beteg csatár helyett. 19 éves volt ekkor. Müncheni olimpiai stadion) és megte­kintik majd Svájcban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új múzeumát is. Az utazás zártkörű, azaz csak az FTC sporttörténet stúdió tagjai, valamint a klub pártolótagjai vehetnek azon részt. A részletes programot és a vár­ható részvételi díjat lapunk követke­ző számában közöljük. 3

Next

/
Thumbnails
Contents