Fradi műsorlap (1978-1979)
1978. november 27.
- Köszönöm, nem iszom - mondta s körülnézett. - Inkább egy kis levegőre lenne szükségem . ..- Kinyitnánk talán az ablakot - ugrottunk fel, de a labda legyintett.- Hagyják. Azzal nem sokra mennék. Ha lenne kéznél esetleg egy pumpájuk. Szereztünk egy autópumpát, s attól kezdve, hogy néhány légkörrel több volt vendégünkben, mindjárt jobb lett a hangulata.- Hogy telt el az elmúlt éve?- Hát elég zaklatottan. Szinte nem volt megállásom. Az a rengeteg edzés, a bajnoki meccsek, meg a különféle kupameccsek nagyon meggyötörtek. Nem beszélve a VB-ről. Nézzenek rám, milyen törődött vagyok s milyen sok helyen hiányzik rólam a bőr.- Milyen volt ön szerint a színvonal a mérkőzéseken?- Onnan fentről nézve, ahol elég sokat tartózkodtam, nem volt könnyű ezt megállapítani. Megvallom, kicsit beleszédültem a magasan előrevágott indításokba. Azt láttam, hogy alattam rohannak többen is, de ha leestem közéjük, ők sem bántak velem valami finoman. Még a kapuk közvetlen közelében is akkorákat rúgtak belém, hogy majd kiszakadtak belőlem a pettyek. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy kétszer is súlyos baleset ért. Egyszer az ötösről berúgtak a pálya mögötti gondnoki lakás ablakába, ahol összevissza vágtam magam s tizenöt centis varrást eszközölt rajtam a szertáros. Alig jöttem rendbe, amikor egy szeleburdi csatár gólhelyzetben kirúgott a Népstadionból, a közeli fűtőházba, ahol elgázolt egy gőzmozdony. Mondhatom, még a szelepet is kinyomta belőlem s kétórás műtét után foltozott össze a klub cipésze.- Hogyan bántak önnel a játékosok?- Mint korábban is említettem, nem valami finoman.- Gorombák voltak talán?- Inkább ügyetlenek. Úgy értek hozzám, hogy bármennyire akartam, nem tudtam megmaradni a közelükben. ök ugyan sokszor megnyilatkoz- ták, hogy mennyire szeretnek, de azok után ahogy bántak velem, én ezt megkérdőjelezem. Ha szeretnének, nem így nyúlnának hozzám. A nagyapám mesélte - aki egyébként még fűzős volt -, hogy az ő idejében szinte dajkálták a labdát a futballisták. Szépen, puhán kezelgették, szinte simogatták. Ha én ezt a maiaknak mesélem, kinevetnek. Azt mondják, hogy az én nagypapám még kocka alakú volt. Mit mondjak az ilyen kegyeletsértőknek? . . .- Mi a véleménye a különféle rendszerekről?- Nézze, én nem politizálok.- Játékrendszerekre gondoltunk. Felállítási formákra.- Szakmai kérdésekbe nem szívesen ártom bele magam, de ha egyszer kérdeznek, hát elmondom: nekem az a hadrend tetszik, amelyben mondjuk vannak szélsők. Esetleg center is. Sőt, én maximalista vagyok s valahogy az a rögeszmém, hogy a hátvédek is tudjanak futballozni. Ne csak rúgjanak, vágjanak engem, mint a répát. Meg az ellenfél csatárait. Folytassam? I 15