Fradi műsorlap (1978-1979)

1978. november 27.

- Köszönöm, nem iszom - mond­ta s körülnézett. - Inkább egy kis le­vegőre lenne szükségem . ..- Kinyitnánk talán az ablakot - ugrottunk fel, de a labda legyintett.- Hagyják. Azzal nem sokra men­nék. Ha lenne kéznél esetleg egy pumpájuk. Szereztünk egy autópumpát, s attól kezdve, hogy néhány légkörrel több volt vendégünkben, mindjárt jobb lett a hangulata.- Hogy telt el az elmúlt éve?- Hát elég zaklatottan. Szinte nem volt megállásom. Az a rengeteg ed­zés, a bajnoki meccsek, meg a külön­féle kupameccsek nagyon meggyötör­tek. Nem beszélve a VB-ről. Nézze­nek rám, milyen törődött vagyok s milyen sok helyen hiányzik rólam a bőr.- Milyen volt ön szerint a színvo­nal a mérkőzéseken?- Onnan fentről nézve, ahol elég sokat tartózkodtam, nem volt könnyű ezt megállapítani. Megvallom, kicsit beleszédültem a magasan előrevágott indításokba. Azt láttam, hogy alat­tam rohannak többen is, de ha lees­tem közéjük, ők sem bántak velem valami finoman. Még a kapuk köz­vetlen közelében is akkorákat rúgtak belém, hogy majd kiszakadtak belő­lem a pettyek. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy kétszer is sú­lyos baleset ért. Egyszer az ötösről berúgtak a pálya mögötti gondnoki lakás ablakába, ahol összevissza vág­tam magam s tizenöt centis varrást eszközölt rajtam a szertáros. Alig jöt­tem rendbe, amikor egy szeleburdi csatár gólhelyzetben kirúgott a Nép­stadionból, a közeli fűtőházba, ahol elgázolt egy gőzmozdony. Mondha­tom, még a szelepet is kinyomta be­lőlem s kétórás műtét után foltozott össze a klub cipésze.- Hogyan bántak önnel a játé­kosok?- Mint korábban is említettem, nem valami finoman.- Gorombák voltak talán?- Inkább ügyetlenek. Úgy értek hozzám, hogy bármennyire akartam, nem tudtam megmaradni a közelük­ben. ök ugyan sokszor megnyilatkoz- ták, hogy mennyire szeretnek, de azok után ahogy bántak velem, én ezt meg­kérdőjelezem. Ha szeretnének, nem így nyúlnának hozzám. A nagyapám mesélte - aki egyébként még fűzős volt -, hogy az ő idejében szinte daj­kálták a labdát a futballisták. Szé­pen, puhán kezelgették, szinte simo­gatták. Ha én ezt a maiaknak mesé­lem, kinevetnek. Azt mondják, hogy az én nagypapám még kocka alakú volt. Mit mondjak az ilyen kegyelet­sértőknek? . . .- Mi a véleménye a különféle rendszerekről?- Nézze, én nem politizálok.- Játékrendszerekre gondoltunk. Felállítási formákra.- Szakmai kérdésekbe nem szíve­sen ártom bele magam, de ha egyszer kérdeznek, hát elmondom: nekem az a hadrend tetszik, amelyben mondjuk vannak szélsők. Esetleg center is. Sőt, én maximalista vagyok s valahogy az a rögeszmém, hogy a hátvédek is tudjanak futballozni. Ne csak rúgja­nak, vágjanak engem, mint a répát. Meg az ellenfél csatárait. Folytas­sam? I 15

Next

/
Thumbnails
Contents