Fradi műsorlap (1978-1979)

1978. november 27.

Várkonyi Sándor humoralbumából SÍR A LABDA Ha az alábbi esetekkel, történetekkel mosolyt tudok csalni az olvasó ar­cára, annak őszintén s nagyon örülnék. Ha netalántán lennének, akik vésze­sen komoly mondanivalót is találnak a legtöbben, akkor biztosan tudom, nem dolgoztam hiába. (A szerző) Nevelés Az edző a taktikai értekezlet után rövid fohászt intézett fiaihoz.- Drága gyermekeim - kezdte —, mivel fontos és nehéznek ígérkező mérkőzést vívunk az elkövetkezen­dőkben, így arra szeretnélek kérni benneteket, hogy gondosan készülje­tek erre a találkozóra. Lehetőleg könnyű vacsorát fogyasszatok, s ko­rán térjetek nyugovóra. A zenés szó­rakozóhelyeket kerüljétek, mert az al­kohol nem csupán öl, butít és nyo­morba dönt, hanem kifejezetten visz- szaveti a labdarúgók formáját. A fiúk csillogó szemmel helye­seltek.- Az csak természetes, hogy sport­szerűen készülünk a találkozóra — mondta a kapus, miközben felsegítet­te az edzőre a kabátot. - Jómagam mindössze fél liter kecsketejet, s né­mi kétszersültet költők el estebéd gyanánt, s fejpárna nélküli kemény fekhelyen hajtom álomra a fejem, mint hajdanán a legszigorúbb rend szerzetesei. Most azonnal megyek is haza, kidobom az ágyamból a matra­cokat és csak úgy pőrén, a sodronyra ágyazom.- Természetesen le is fekszel mi­hamarább? - kérdezte a mester. A fiú a szívére tette a kezét.- Hogy merülhet fel kétség ez ügy­ben? - nézett körül. - Ez magától értetődik. Már hat órakor. A tyúkok­kal. Mert én akkor érzem igazából jól magam egész nap, ha előtte leg­alább tizennégy órát alszom. Ezzel váltak el. Este a szakember elment egy kicsit sétálni s mivel a kapus lakása előtt vitt el az útja, úgy döntött, felugrik hozzá. Hátha álmá­ban véletlenül kitakaródzott, még megfázik, ha nem takarja vissza. Láb- ujjhegyen ment oda az ablakhoz, s bekukucskált a szobába. Üres volt. Az edző aggódni kezdett. Hogy az a szegény gyerek még utóbb nem talál­ta elég keménynek a sodronyt s az ágy alá feküdt. Becsengetett hát, hogy rábeszélje, használja inkább az ágyat. Csöngetett, de hiába. Nem jött ki senki ajtót nyitni. Az edző várt még egy kicsit s mi­vel elmúlt már n óra, hazament. Másnap az öltözőben felelősségre vonta a fiút.- Miért nem voltál otthon este? - kérdezte zordan. Az tágranyílt, ártatlan szemmel né­zett rá. 12

Next

/
Thumbnails
Contents