Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1978. szeptember

biek. Ezek a fiatalok nem tartják irodistának azt a néha még fellelhető kis „klikket", amely magatartásával rossz hírét kelti a klubnak.

Élő kapcsolat a szurkolókkal, élő kapcsolat a sportolókkal. Ez utóbbi sem üres szólam. Minden összejövetelen megjelenik néhány ismert játékos, vagy versenyző. Aki öregbíti az FTC jó hírnevét, arról nem feledkeznek meg. Ajándékkal, sok jó szóval kedveskedtek például a KEK győztes női kézilabda csapatnak, ezt megelőzően a Szuper Kupában első helyen végzett vízilabdázóknak, a BEK-ben győztes tekézőknek, a BEK harmadik birkózó csapatnak. Az idei. korántsem teljes lista jelzi, hogy a klubtagok nem szűkítik le tevékenységüket a labdarúgásra, hanem a sportegyesület valamennyi szakosztályát a magukénak vallják.

Persze, bármennyire is kedves számukra mondjuk a birkózás, vagy a tekézés, a futball népszerűségével egyik sem vetekedhet. Amikor a nyáron ott jártam, meghívott vendégként részt vett a beszélgetésen a labdarúgó csapat néhány aktív, illetve nemrég visszavonult játékosa és az akkor leköszönt Dalnoki Jenő. A jelenlévők úgy ünnepelték az edzőt, mintha csodálatos győzelmek után érkezett volna közéjük. Ha mást nem tett volna idén ez a tagság, csak azt, hogy segített visszaadni önmagába vetett hitét a klubért három évtizede dolgozó sportembernek, már akkor sem dolgozott hiába. „Ebben a pillanatban úgy érzem, az sem fáj. hogy búcsúznom kell". — mondta ott meghatóban Dalnoki.

Jártak már jónéhányan a régi nagy játékosok közül is a rendezvényeiken. A teremben például újra felharsant a kórus: „Gyurka! Gyurka!", ugyanúgy mint több évtizeddel azelőtt, amikor Sárosi György a zöld gyepen rúgta a nagyszerű gólokat. Sárosi régi játékostársát, a legendás Toldi Gézát is köszöntötték. Aki meghívott vendégként van jelen, emléktárgyat is kap ajándékba. Hogy miből vásárolják? Tagdíj nincs, az összejövetelek résztvevői annyit tesznek a pénztárba, amennyit akarnak. Ha valaki nem nyúl a zsebébe, nem néznek rá szemrehányóan, azt sem kérdezik, miért? Az adakozás tehát teljesen önkéntes.

Az összegyűlt „vagyonra" Tóth István szigorúan ügyel. Dr. Papácsy Ervin két közvetlen segítőtársával. Hélisz Józseffel és Pethő Zoltánnal, valamint a többiekkel együtt példás aktivitással és önzetlenséggel dolgozik. Ók nem kérnek, csak adnak. Jó szívvel, a Ferencváros iránt érzett szeretetből.

Magyarországon nem, de talán külföldön sem működik ilyesfajta társulás. Sehol másutt nem hallottam arról, hogy a pártoló tagság mellett ennyire hatékony klubtagság fejlődjék ki. Ezt elő kell mozdítani, mert nemcsak a Ferencvárosért, hanem az egész magyar sportért is tehetnek valamit.

Zsolt Róbert

Papácsy Ervin dr., Hélisz József és Csikós Gyula az egyik rendezvényen

klubtagok, mint a Népstadionban szétszórtan elhúzódó nézőseregre.

Ám előbb-ulóbb ott is érvényesülni fog a szavuk, hiszen amit csinálnak, lelkesen csinálják. A havonkénti összejövetelekre sokan eljárnak azok közül, akik múltjukkal, sportemberi értékeikkel nagy tekintélyt vívtak ki maguknak nemcsak a Ferencvárosban. hanem az egész magyar sportéletben. Ott látni gyakran Bukovi Mártont, és a húszas években vele együtt szerepelt szintén sokszoros válogatott Fuhrmann Károlyt, a harmincas esztendők nagy generációjából Kemény Tibort, Ki- szely Istvánt; aztán többeket a közelmúlt neves sportembereiből. Persze hogy odafigyel a közönség arra, amit ők mondanak, hiszen kinek higgyenek, ha nem nekik, a régi nagy irodistáknak.

Dr. Papácsy Ervin hétesztendős munkássága alatt szintén ismertté vált az egész szurkolótábor előtt.

Vérbeli ferencvárosi, önzetlen, egyenes ember, tehát ha kíván, tanácsol valamit, akkor tudják róla: csak a klub érdekeit veszi figyelembe. Társaival együtt minden mérkőzésen ott van, ahol a legforróbb a hangulat. Ha egy kívülálló próbálna ilyenkor hatni a szurkolókra, megnézhetné magát. Rájuk viszont hallgatnak.

A havonta rendszeresen megtartott összejöveteleken került közel egymáshoz a klubtagok vezetősége és a szurkolótábor elitje. Az „elit” szót arra a rétegre értem, amely mindig a legsportszerűbben áll ki a Ferencváros mellett, jóban is, rosszban is. Miután a székház tanácstermébe legfeljebb százötvenen férnek, a vezetőség kénytelen szűkíteni a létszámot. Szeretettel hívják meg mindig a törzsgárda tagjait, de szívesen látnak újoncokat is maguk körül. Mindig ott van az összejöveteleken 40— 50 fiatal; azok, akik a hangadók a lelátókon, s akikre hallgatnak a töb27