Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1978. szeptember

Fehér András Besze Gábor zilabdában is sokszor felcsattan a taps egy-egy remekbeszabott lövés, védhetetlen bomba nyomán. Az idei bajnokságban is jelentős szerepet játszó FTC együttesének Fehér And­rás a „gólzsákja”. Már a szezon el­ső felében több mint két tucat gólt lőtt az ellenfelek hálójába, s amikor beszélgetésünk készült, a további fordulókban is folytatta a „gyártást”. — Igaz, korábban más posztokon is játszottam, de nekem a középcsa­tár helye az igazi — mondta a 24 éves játékos, aiki a válogatott keret­ben is szerepel, s már több nemze­tek közötti mérkőzésen vett részt. — Minden idegszálammal arra törek­szem, hogy lövőhelyzetbe jussak, és a legalkalmasabb pillanatban vág­jam a hálóba a labdát. Dr. Mayer Mihály, az FTC edzője így vélekedett tanítványáról: — Fehér minden olyan adottsággal rendelkezik, amely a mai korszerű támadó vízilabdában elengedhetet­len. Igen sok akciógólt lő, rendkívül hasznos a* emberelőnyök kihaszná­lásában, sokszor ügyesen csapja be az ellenfelek védőit, kapusait. S ha sikerül tovább javítania az állóké­pességét, akkor feltartóztathatatlan lesz a vízben ... De hogyan is lett Fehér András „mesterlövész”? Erről beszélgettünk a 193 cm magas, 90 kilós „vízióriás­sal”. — Mint minden gyereket, engem is vonzott a víz, tizenkét éves korom­ban tanultam meg úszni, s azt hit­tem, majd bajnok leszek — mondta — De aztán hamar kiderült, hogy képességeim jobban megfelelnek a vízilabdának, Gerendás Lajosnak, az első edzőmnek nagyon-nagyon sokat köszönhetek, ö tanított meg az első vízilabdatempókra, valójában ő is­mertetett meg ennek a nagyszerű já­téknak a ABC-jével. Pályafutása a Vörös Meteorban kezdődött, innen igazolták az FTC- hez, aztán a Honvédban játszott — miután katona lett —, s három éve került vissza az Üllői útra. Tavaly a Magyar Népköztársasági Kupa mérkőzésein szinte mindvégig csúcs­formában játszott, s különösen ekkor hívta fel magára a figyelmet. Gyar­mati Dezső szövetségi kapitány is számításba vette, de a világbajnok­ságra nem jutott ki. — A Fradiban nagyon sokat segí­tenek a társaim, hogy olyan labdá­kat kapjak, amelyekkel eredményes lehetek — említette. — A nemzet­közi mérkőzéseinken is többször ta­láltam már hálóba. Boldog lennék, ha a válogatottban az eddiginél több lehetőséget kaphatnék a bizonyítás­ra. Úgy érzem, nem okoznék csaló­dást. Idén néhány kilót magamra szedtem, ezzel megerősödtem, nem hagyom, hogy elnyomjanak a vízben. Rövidebb távon gyorsaságban is fel­veszem a versenyt a póló „sprinte­reivel”, s mindig keresem a kapu előtti legjobb pozíciót. A bajnokság befejezése után az FTC együttese részt vesz a Kupa­győztesek Európa Kupájában, szeret­né megismételni tavalyi győzelmét. S talán a Szuper Kupában is sikerül­het a duplázás ... De ehhez Fehérnek is sok gólt kell szerezni. Kozák Mihály sem kell, hogy Nyirán Pálné „biro­dalma” közkedvelt hely. — Szeretem ezt a feladatot — mondta, s aztán „visszakérdezett”: — hogy kik adják a legtöbb tenni­valót? Természetesen a labdarúgók. Jól ismerem őket. És bár itt elkülö­nítve dolgozom, azért rám is hat a jövés-menés, ami egy ilyen nagy klubban mindennapos. Amikor arról kérdeztük, hogy mit tart a legfontosabbnak a munkájá­ban, mindössze ennyit válaszolt: — Azt, hogy nem szabad tévedni, hibázni. Szemben a folyosón van a könyve­lés, Kovács Sándorné főkönyvelő­helyettes látogatásunk idején az ál­lományi létszám kimutatáson dolgo­zott, amely az idei foglalkoztatottak felmérése, de már alapja az 1979. évi költségvetésnek is. ö más funkciót is ellát a Fradiban: a szakszervezeti bizottság titkára. Arra a kérdésünk­re, hogy milyen munkát végzett az idén a szakszervezeti bizottság, így válaszolt: — Nőnapi megemlékezést tartot­tunk, munkatársainknak kirándulá­sokat szerveztünk, döntöttünk segé­lyezési kérelmekben, szerveztük a társadalmi és politikai akciókat, be­leszólásunk van a jutalmazási és bé­rezési javaslatokba. És természetesen dolgozóink kulturális igényeit is pró­báljuk kielégíteni. Szabó Ernőné munkaügyis és gép­kocsi előadó. Amikor egy pillanatra leültünk melléje, a két autóbusz és a személygépkocsi hasznos kilométe­reit számolta. — Kik használják a legtöbbet az autóbuszt? — érdeklődtünk. — A labdarúgók, evezősök, kaja­kozok, de a többi szakosztály sem „panaszkodhat”. A kerület iskolái­nak is odaadjuk tanulmányi kirán­dulásokra. CsukoVics Jánosné könyvelő a ha­vi egyeztetést végezte. Teleírt papí­rokkal, kitöltött rubrikákkal dolgo­zott. Munkája, mint mindenkinek a gazdasági osztályon, nagy pontossá­got igényel. Kovács Lászlóné anyagkönyvelő. Tőle azt is megtudtuk — többek kö­zött —, hogy a felszerelések értéke több mint 10 milliót tesz ki, a leg­drágább sport a kerékpár és a jég­korong. A szOba ötödik „lakója” Nagy Ka­talin előadó, az osztály levelezéseit bonyolítja, ezenkívül a szakszerveze­ti bizottság gazdasági felelőse és a KISZ szervező titkára. Valamennyien a háttérben dolgoz­nak. Munkájukkal mégis az élvonal­ba tartoznak. .. Toldi Ferenc 15

Next

/
Thumbnails
Contents