Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1978. szeptember
Andrássi Katalin amikor a Fradi kapuját rohamozom, s lövésre lendül a kezem egykori csapatom ellen. i I Visszatérve a magyar válogatotthoz, Gerendás szerint nem is olyan nagy baj, hogy Gyarmati Dezső együttesének nagy sorozata a nyugat-berlini mérkőzésen megszakadt. — Állítom ezt, méghozzá abból kiindulva, hogy a magyar válogatott babérjaira túlságosan sokan fenték a logukat, és nemzetközi szakberkekben már-már ellenséges hangulat alakult ki velünk szemben. A VB óta az olaszoké a dicsőség, most ellenük indul a támadás. Kabala vagy sem, nehéz eldönteni, de 1976-ban is úgy nyertünk Montrealban olimpiát, hogy az azt megelőző esztendőben a VB-n a második helyre szorultunk. Ha hinni lehet ennek a „véletlennek”, akkor Moszkvában nem lesz baj! DR. PARTI JANOS: „SZÁMÍTOK RAJUK” Aranyakkal és még sok szép éremmel, helyezéssel tért haza a magyar kajak-kenu válogatott Belgrádból, az Ada Ciganlia vizén megrendezett világbajnokságról. A Ferencvárost képviselő versenyzőknek viszont nem sok dicsőség jutott, erre számítani lehetett. Hogy miért, arra a legilletékesebb, dr. Parti János, a válogatott szövetségi kapitánya válaszolt: — Megítélésem szerint Rajnai Klári, aki a magyar női mezőny kétségtelenül legtehetségesebb, legjobb adottságú kajakozója, a montreali sikerek után jóval kevesebb becsvágy- gyal dolgozott, annak ellenére is, hogy erre a negatív jelenségre többször felhívtam a figyelmét. Tudom, felkészülése, életrendje kevésbé volt kiegyensúlyozott, s nyugalmas, a korábbi időszakhoz képest. Előrehaladását még az is gátolta, hogy az átigazolás gondolatával foglalkozott. Őszintén örülök, hogy végül is Klári nem vált meg a Ferencvárostól. Ellenkező esetben — ha kivárt volna — a válogatott keretben sem vehettem volna figyelembe, holott számítok rá, hiszen továbbra is fantáziát látok benne. Rajnai kitűnő mozgású versenyző, evezése precíz, gazdaságos, s ha ezekhez a jó tulajdonságokhoz még harcosság is „csatlakozna”, máris jobb eredmények születnének. Gondottom, Klári elgondolkozott azon, hogy helyette miért Pozsonyi evezett a rangos egyéni számban, s a jövőben újra minden erejével, igyekezetével a hazai rangelsőség kivívásáért fáradozik. — Andrássi Katival egész más a helyzet, ő az új hullámot képviseli, s ha evezése még nem is olyan kidolgozott, mint Rajnaié, hiányosságait egyelőre óriási igyekezetével ellensúlyozni tudja. „Menedzserként” került a válogatottba, s kapott bizalmat a világbajnokságon, mint a négyes hajó tagja. Meghívása után még keményebben dolgozott, így vívta ki azt az elismerést, hogy a csapathajóban a „vezérevezős” helyére kerülhetett. Tizenkilenc esztendős, van még ideje a bizonyításra, és ahogy én ismerem Katit, sokat hallunk a jövőben róla. Az egyetlen bal- szerencséje, hogy az NDK-s és szovjet kajakos lányokhoz képest meglehetősen alacsony, emiatt pedig alighanem csak négyes és páros hajó tagja lehet, az egyes nem fekszik neki. Ez legyen a legkisebb baj... BÁLLÁ „KÖTÖTTBEN”? Nem valami fényesen szerepeltek a birkózók a tengerentúlon megrendezett világbajnokságon, s ez a megállapítás különösen akkor érvényes, ha a mexikói eredményeket összehasonlítjuk a Európa-bajnokságon elért jóval értékesebb teljesítményekkel. Kiinga László, aki a válogatott edzője, így vélekedett: — Gyulai Misi, aki az Európa- bajnokságon bronzérmes volt, a VB-n sajnos „elvérzett”. Ha jobban figyel, biztos a dobogón végezhetett volna, mert kitűnő képességű versenyző. Egyébként az igazsághoz tartozik, hogy fura gyerek. Néha megmakacsolja magát, dacból birkózik, és győz, aztán hirtelen átvált, és dacból nem birkózik. Az edzőknek csak akkor van vele nyert ügyük, ha megtalálják a megfelelő hangnemet. A VB-n egy iráni, egy török és egy japán jutott Gyulainak, egy kétvállas győzelme kevés volt a továbbjutáshoz. Ezt követően a 23 esztendős Fehérről esett szó, akit Kiinga „robotbirkózónak” nevezett, mivel nagy teherbírású versenyző. — Több nagy nemzetközi versenyen már megmutatta, hogy mire képes, de az EB-n és a VB-n kiesett. Talán azért, mert egy kicsit „áilmos” stílusban küzd, fel kell gyorsulnia, „pattogósabb” harcmodorra kell áttérnie a boldoguláshoz. Ügy is mondhatom, hogy nemcsak a kötött izom- zatát, hanem a birkózással kapcsolatos felfogását is ki kell „lazítania”. Végül a magyar birkózás „óriásbébijéről”, Balláról esett szó, aki a VB-n jóval elmaradt a várakozástól. De hogy miért, arról bővebben csak most esett szó: — Még az EB-n történt, Balia első mérkőzésén, hogy a bolgár fiúval való küzdelem közben reccsent a térde, és azt hittük, ezzel kész! Még a bolgár is úgy meglepődött, hogy megállt, tanácstalanul szemlélte ellenfelét, s alighanem „csak akkor esett le igazán az álla”, amikor Bállá bicegve is, de megverte. Aztán, a hazatérést követően megkezdődtek az orvosi vizsgálatok, Bállá még a pozsonyi „csodaorvosnál”, dr. Binovs- kynál is szerencsét próbált. Ügy tűnt, teljesen rendbejött, a felkészülés hajrájában viszont mégsem lehettünk elégedettek, mert idehaza továbbra sem akad megfelelő edzőpartner. A VB-n ennek következménye már az első mérkőzésen meglátszott, igaz, akkor Bállá egy japán ellen még győzött. Aztán iráni ellenfelétől kikapott, s az aranyérmes szovjet Angyijevtől pedig mindössze másfél perc leforgása alatt, őszintén örültem annak, a 24 éves birkózó maga is belátta, nemcsak a sérülés, no meg az edzőpartnerhiány vetette vissza, hanem az is, hogy egy kicsit „elengedte” magát. Egyszóval nem adott mindent bele. Egészen biztos vagyok abban, hogy Bállá még hallat magáról, gyorsan helyrebillenti a mérleget. Azt is elárulhatom, hogy a jövőben a kötöttfogással is megpróbálkozik, ahol talán még nagyobb sikerek várnak rá, mint a „szabadban”. KÉT EZÜST CSÁNYINAK A tekesport mind több sikert „szállít”, s vonatkozik ez a megállapítás a női, valamint a férfi szakágra is. Szűkítve a kört, s csak a ferencvárosiakkal foglalkozva, hozzá
