Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1976. december
„Nem tudom egyesek miért kiabálnak folyton...” (Monológ) Hajrá Fradi! (Minikönyv az FTC-ről) A Hajrá Fradi! elmen megjelent minikönyvet, nemcsak az ilyen kis könyvecskék gyűjtői várták nagy érdeklődéssel, hanem a zöld-fehér tábor is. Kárpáti Györgyöt méltatja a 100. oldal. Ám nemcsak a vízi- labdasport egykor oly népszerű F'radi-játékosáról szól a minikönyv, hanem mindazokról a kiemelkedő egyéniségekről, akik az elmúlt évtizedek alatt dicsőséget szereztek a zöld-fehér színeknek és ezen keresztül hazánknak. Erről többek között így ír a könyvecske előszavában Haról János ügyvezető elnök: „FTC. Ez a három betű már több mint háromnegyed évszázada hogy bevonult a sportvilág történetébe, s azóta nemcsak itthon, hanem határainkon túl is fogalommá vált. . . Büszkék vagyunk a ferencvárosi sportolókra, s hogy büszkeségünk nem alaptalan, azt a több mint 300 oldal is bizonyítja... Hosszú utat tett meg a Ferencváros az 1899-es alakuló közgyűléstől napjainkig, de egyről soha nem feledkezett meg: feladatait nemcsak klubszinten kell teljesítenie, hanem az egyetemes magyar sport érdekeit szolgálva.” A Hajrá Fradi! felöleli a kiemelkedő zöld-fehér sportolók portréját, az FTC futballkróniká- ját és azokat az F'TC-istákat, akik magukra öltötték a címeres mezt. Kis betűkkel ír — nagynevű sportemberekről a minikönyv, amelyet figyelemmel alapossággal és a zöld-fehér színek iránti lelkesedéssel írtak a szerzők: Kozák Mihály (szerkesztő), Nagy Béla és Várszegi János. És hogy a minikönyv külsejében is méltó legyen a tartalomhoz, arról az ilyen jellegű könyvek avatott készítője, az Egyetemi Nyomda gondoskodott. Na tessék. .. már harsognak odafent a lelátón. Pedig csak most kezdődött el a mérkőzés. Ha egyszer megérhetném, hogy csendben, lélegzetvisszafojtva végigüli tízezer ember ezt a nyavalyás 90 percet, sokért nem adnám a dolgot. Persze mindehhez nyugodt idegzetű, s nem ilyen izgága emberek kellenének. Akik nem kerítenek minden piszlicsáré dolognak ilyen nagy feneket, mint ezek.. . Jó, jó, elesett a szélső, ezt én is látom, nem vagyok vak. De nem halt meg. A kezét, lábát sem törte el, de az egész klubvezetés összeszaladt. Gyúró, orvos, mentő, tűzoltó. Pedig nem a főlelátó omlott össze, csak egy játékos esett el a fűben. Mit?... Hogy eltörött a keze? Egy ilyen semmiség miatt? Hát igen, sajnos ez a jellemző a mi játékosainkra. Egyszerűen nem tudnak ütközni. Nem elég edzettek, nem elég kemények, hanem mind pipogya, anyám asszony katonája. Ez a szerencsétlen is csak egyszerűen felbukott. A védő lábába. Buktatta, na igen, buktatta, de ettől még nem kellett volna kiesni az edzőpályára. Ez már a csatár kifejezett gyámoltalansága volt. Na most meg mi ez a hangzavar a nézőtéren? Nyilván összeszólalkozott két szurkolótábor. Persze, azt hiszem, nem egymás között veszekednek. .. nem, most már biztosan tudom, velem van megint bajuk. Azért mutogatnak az ujjúkkal. Csak azt tudA labdarúgó bajnokcsapat tagjai: álló sor fent halról: Martos, Vepi, Juhász, Bálint, Rab, Megyesi, Yicz- kó. Középen: Vad, Mucha, Hajdú, Dalnoki Jenő vezető edző, Kollár, Ehedli, Engelbrecht. Lent: Pusztai, Kelemen, Nyilasi, Szabó, Magyar, Branikovits, Staller. A jégkorong bajnokegyüttes: áll- nak: Deák, Enyedi, Kereszti, Ilav- rán, Mészöly, Póth, Muhr, llajzer 1, Rajkai László edző. Lent: Farkas, Fekete, Schilling, Szabó, Balogh, Kovács, llajzer II, Földvári. A szabadfogású birkózó csapat- bajnok: álló sor halról: Zsihrita János vezető edző. Petrezselyem, Suhajda, Kispéter, Bulla, Németh, Bauer. Fehér, Mák Lajos gyúró. Térdel: Gyulai, Széles, Idei, Gál, Klinga, Vanesik, Porbala. nám, mi a bajuk? Most senkit sem vágtak fel, mindenki a talpán, a szélső is ott fut a kapu felé, körülötte az ég adta világon senki. Hja vagy úgy? Azt kiabálják, hogy lesről indult. Pedig nem volt les. Még ha nyolcezren egyszerre kiabálják, akkor sem. Hű, a dobhártyám kiszakad. . . pedig most aztán a világon semmi szabálytalanság nem történt. Mi? Hogy valaki kezezett? Hát persze, hogy kezezett. A kapus. Az nyúlt kézzel a labdahoz. Vagy várjunk csak... lehet, hogy mégsem a kapus volt. Lehet, de legalább is nagyon hasonlított a kapushoz. Egyébként az vesse rám az első követ, aki ilyen messziről meg tudja kiilönböz- tetni a kapust, meg az ellenfél középcsatárát. Na de ez aztán semmi a világon nem volt. De tizenegyes semmi szín alatt sem. Csak azért, mert a balszélső beesett a hálóba, nem lehet mindjárt büntetőt ítélni. S azért sem lehet kiállítani egy védőt, mert elgáncsol egy vagy két... jó, mondjuk három, esetleg négy, vagy mint a mostani példa is bizonyítja, öt csatárt. Míg a sérülteket ellátják kötésekkel, bedugom a füleimet, mert megfájduló fejem ebben a pokoli zajban. Kiállítani. .. mindjárt kiállítani. Ez lenne a legegyszerűbb. De nem ez a nevelés. Persze vannak kivételek. Mint ez a középpályás, ő mehet az öltözőbe.. . az ilyen emberre nincs szükség apályán. A- ki elrúgjasipszó előtt a labdát. . . Ráadásul még legyintget is... A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: HAHÓT JÁNOS Szerkesztette: NAGY BÉLA és VÁRSZEGI JÁNOS Fényképek: POZSONYI LAJOS Magdics László, Záhonyi Iván. 7Ó.S752 Egyetemi Nyomda, Budapest Felelós vezető: SÜMEGHI ZOLTÁN Igazgató A lti-17. OLDALON LÉVŐ CSAPATKÉPEK 30
