Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1976. december
„írjunk egy Fradi-indulót” sportélettől, de azóta is az az első, hogy minden bajnoki forduló után kinyitja a rádiót és meghallgatja: győzött-e a Ferencváros? — Nagyon sok örömet szereztek nekem a focisták és mindig büszkén mondtam, hogy én is fradista vagyok. Régen még azt is elhallgattam, hogy ,,csak” ökölvívó, mert hiszen a fontos az volt, hogy az egyesület tagja vagyok. Így érzek ma is, és ezért született meg a legújabb dalom. De azért annyit elárulhatok, hogy ebben nagy szerepet játszott a megnyert bajnokság. Mintha én is visszafiatalodtam volna, olyan hevesen lángolt fel bennem a vágy, hogy újra tegyek valamit kedvenc egyesületemért. Így jutott eszembe a régmúlt és az egykori barátok iránti nosztalgia. S amikor erről Z. Horváth Dr. Papácsy Ervin átadja a Baráti Kör ajándékát Z. Horváth Gyulának Középen Breitner János, a dal szerzője Gyulának beszéltem, ö kitalálta, ami már régóta forgott a fejemben. — Írjunk egy Fradi-indulót! — mondotta. És én máris a zongoránál ültem. Nem tartott sokáig és versbe öntve énekelhettük együtt a dalt, hiszen már hosszú idő óta bennem forrott, a melódia. Az igazi öröm azonban még hátra volt: amíg eljöhettem az Üllői útra és elénekelhettem a dalt. Hát így született ez a nóta, amelyről szeretném, ha mielőbb megtalálná az utat a Fradi szurkolók szívéhez. . . Ez már megtörtént, hiszen minden Üllői úti bajnoki mérkőzésen a szurkolók hallhatják a dalt, amelyet a szerzőpár hanglemezen ajándékozott az egyesületnek. S a lelátó egyikmásik pontján mintha már a közönség is együtt énekelne Breitner Jánossal, aki ha nem is lehet ott minden bajnoki mérkőzésen, hiszen állandóan hangver- senykörúton van, gondolatban ott ül a lelátón és biztatja kedvenceit. Legutóbbi nagysikerű szerzői estjén, az Erkel Színházban, Tamási Eszter arról faggatta Breitner Jánost, melyik dalát szereti a legjobban? De hiába találgatott, csak nem jött rá. Nem maradt más hátra, mint rákérdezni: hát akkor mit szeret a legjobban? — A Fradit! És felcsattant a taps, mintha minden néző fradista lett volna. A sportszerű és szellemes vallomás az egyesületi érzelmektől függetlenül elnyerte a közönség tetszését és ettől kezdve szinte szünet nélkül szólt a taps. Az élmények úgy ömlőnek az örökifjú Breitner Jánosból, mint fülbemászó muzsikája. De amikor azt kérdezem, megőrzi-e bajnoki címét a Ferencváros egy újabb esztendőre — elkomolyodik. Egy kicsit gondolkodik, majd felderül az arca, mintha valamilyen új melódia szállta volna meg — Győzzön vagy veszítsen, én amíg élek, mindig csak azt fogom mondani: Hajrá Fradi! VÁNDOR KÁLMÁN
