Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1978. január

A BEK-győztes tekézők.

az eredménye, hogy az egész szezonban egyetlen végleges kiállítás sem volt a mi együttesünkből.

Itt tartott a beszélgetésünk, amikor újból a Szuper Kupa diadal jutott az eszembe. A televízió jóvoltából láttam a mérkőzést, átéltem azokat az izgalmas pillanatokat is, amikor az olaszok 4:4-re egyenlítettek, de a csapatnak még volt ereje újítani.

— Véleménye szerint mi volt a döntő ezen a találkozón?

— Az, hogy több akciógólt dobtunk mint az olaszok, s jól kihasználtuk az emberelőnyös helyzeteket. Bevallom, 4:4-nél is nyugodt voltam, mert tudtam, hogy együttesünk jól felkészült, kitűnő az erőnléte, töretlen a küzdőszelleme, s van szíve harcolni az utolsó másodpercig.

Mayer Mihály, az egykori sokszoros válogatott, olimpiai- és Eu- rópa-bajnok vízilabdázó mindezt olyan lelkesen mesélte el, mintha ő is tagja lett volna a csapatnak. Sőt, akár úgy is mondhatnám, hogy főszereplője, hiszen nemcsak nagyszerű szakmai hozzáértését, edzői rátermettségét bizonyítja a több ferencvárosi siker, hanem tanítványai ugyanúgy küzdenek mint annak idején ő, az egész világon elismert hátvéd.

Már csak egy kérdés maradt hátra: mit jelent a csapat jövője szempontjából a „mesterhármas”, közte a Szuper Kupa elnyerése?

— Remélem, most már itthon is nagyobb lesz az elismerésünk, mint eddig, mert jobbára csak „harmadik csapatnak” könyveltek el bennünket. A siker az egész szakosztályt serkenti, s mint már a bevezetőben mondtam: ott akarunk lenni a bajnokságért küzdők sorában.

Duna Kupa után Európa Kupa

Nem kétséges, hogy a vízilabda az egyik leglátványosabb sportág, a jó mérkőzéseknek mindig van közönsége. A tekézők viszont sokkal szerényebbek, ők akkor is örülnek, ha eseményeikre néhány tucat szurkoló verődik össze. Pedig az FTC teké- zői nagyobb „nyilvánosságot” érdemelnének, hiszen nemcsak itthon, hanem külföldön is jó eredményekkel büszkélkedhetnek. Az eddigi szereplést betetőzte az 1977. évi Európa Kupa megnyerése, amelyben a férfi csapat minden várakozást felülmúlt.

Hankó György, az együttes edzője hetedik évét kezdte meg idén a klubnál. Az egykori kitűnő játékos, aki a MOM csapatánál is nagyszerű szakmai hozzáértést mutatott, 1972- ben szerződött az Üllői útra. Három évig a női csapatot irányította —, s mindhárom esztendőben bajnoki ezüstéremhez jutottak a játékosok. A férfi gárdánál ugyancsak három évet tudhat már maga mögött, s itt még előbbre lépett a sportolóival: egy második hely és két bajnoki cím,

továbbá két győzelem a Duna Kupában, s legutóbb a bajnokok Európa Kupájában, ami mindennél többet mond.

— A tekében többnyire a szocialista országok versenyzői játsszák a vezető szerepet, tehát az Európa Kupában is elsősorban velük kell megküzdeni —, mondta az edző. — így a kupa-előcsatározásai alkalmával Lengyelország és az NDK bajnokcsapatánál bizonyultunk jobbnak, s így jutottunk el a novemberi döntőbe, amelyre a csehszlovákiai Olomoucban került sor. Túlzott reményeink nem lehettek, hiszen a román, a nyugatnémet és a jugoszláv bajnok erős gárdával vonult fel, többek között olyan versenyzőkkel, akik egyéniben és párosban már világbajnokok is voltak. De együttesünk eddigi legjobb teljesítményét produkálva, várakozáson felül szerepelve kupagyőztes lett.

Yisszalapozva az események sorában: az FTC már az első nap jól kezdett, 145 fás előnyt szerzett a második helyen álló jugoszláv Medves- cak csapata előtt. A folytatás még jobban sikerült, nőtt az előny, s a zöld-fehérek mögött a helyezésekért vívott küzdelemben helycserék történtek. így aztán a következő végeredmény alakult ki:

1. FTC 10 923 fa

2. Constroctorul Galati (román) 10 606 fa

3. Vollkugel Eppelheim (nyugatnémet) 10 545 fa

4. Medvescak Zágráb (jugoszláv) 10 520 fa

— A múlt esztendő feltétlenül az egyik legsikeresebb volt szakosztályunk történetében —, hangsúlyozta Hankó György, amikor azt "kérdeztem, hogy milyennek értékeli az 1977-es évet. — A tizenkét csapatból álló bajnoki mezőnyben hat pont előnnyel lettünk elsők: megnyertünk hét kupaversenyt, ezekben veretlenek maradtunk; Csányi Béla egyéniben, s a Csányi —Sütő László kettős a párosban országos bajnok lett; csak a tízek bajnokságában nem tudtunk úgy szerepelni, ahogy szerettük volna. Sütő volt a legjobb versenyzőnk, de ő is csak negyedik lett. Ebben, a „tízeken” mutatott mérsékeltebb szereplésben közrejátszott, hogy az Európa Kupa küzdelmei után fáradtak voltak a sportolóink.

Mielőtt tovább „értékeltünk” volna, megkértem az edzőt, hogy sorolja fel azoknak a játékosoknak a nevét, akik közreműködtek a győzelmek kivívásában, a kupa elnyerésében, íme „ők heten”:

Csányi Béla, Sütő László, Nagy László, Horváth József, Bencze János, Dénes László és Tragizer István. — Közülük a 23 éves Nagy László a legfiatalabb, ő a párosban tavaly ifjúsági Európa-bajnok is volt. Csányival és Sütővel hárman a magyar válogatottnak a tagjai. A legidősebb a 38 esztendős Dénes László, bár a tekében a „harmincas évek” még fiatalnak nevezhetők.

Az edző megállapítása, hogy a csaknem hat éve együttműködő csapat érett, jól felkészült, nagy tapasztalattal rendelkezik. Általában I a tekézés mindkét „szakában”, a telibedobásnál és a tarolásnál is egyformán jók a versenyzők, s talán ez a kiegyensúlyozottság is hozzájárult a sikerhez. A sikerhez, amely alapot jelenthet a további tervek megvalósításához. Elrre az évre ugyanis hármas célt tűztek maguk elé:

1. megvédeni a bajnoki címet,

2. újból elnyerni az Európa Kupát,

3. minél [több versenyzőt adni a válogatottnak, amely 1978- ban Luzernben világbajnokságon vesz részt.

Es miért ne lehetne mindezt elén»*? Kozák Mihály