Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. október
Kis történetek hajdani FRADI focistákról Néhány régi történetet, esetet elevenítünk fel olyan hajdani válogatott Fradi-focistákról, akiknek nevét az ifjabb szurkolónemzedék tagjai már nem ismerik. A maguk korában valamennyien közismert és népszerű labdarúgók voltak. (A név után zárójelben a születési és halálozási év.) A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta első hivatalos nemzetek közötti mérkőzését. Bécsben a vendéglátó osztrákok simán, 5-0-ra legyőzték a mieinket. A magyar együttes egyik legjobbja a jól megtermett, erőteljes hátvéd, BERÁN JÓZSEF (1883—1905) volt. A jeles játékos nagy reményekre jogosított, de — váratlan tragédia történt. 1905 nyarán katonai szolgálatot teljesített és részt vett egy hadgyakorlaton. A nagy hőségtől eltikkadva, egy tanyai kútból merített vizet ivott. A következmény — hastífusz. A súlyos kórral sem a kisportolt szervezet, sem az orvostudomány nem tudott megbirkózni, a fiatal sportember 1905. augusztus 14- én elhunyt. Berán a magyar labdarúgó-válogatott első halottja. Testvérbátyja, Lajos akkor már ismert szobrászművész volt. öcs- cse síremlékét a Kerepesi úti temetőben ő készítette el. . . Ugyancsak az első válogatott mérkőzésen mutatkozott be a Fradi-szurkolók együk kedvence, a „nehéztüzér” POKORNY JÓZSEF (1883—?). Bécsben a premieren ugyan adós maradt a gólokkal, pedig népszerűségét éppen gólképességének köszönhette. Később a válogatottban is bizonyított: a következő 3 mérkőzésen 6 gólt helyezett el az osztrákok hálójában. Specialitása a „csőrrel” való rúgás volt, el is nevezték ,,a spiccel lőtt gólok rekorderéinek . . . Beránnak nemcsak kor- és csapattársa, hanem fizikumban és játékfelfogásban is méltó partnere volt a szintén hátvéd MAN GLITZ FERENC (1882—1940). Nem tartozott a gyors játékosok közé, noha jeles atléta is volt. Igaz, nem vágtázó, hanem — gyalogló. Ebben a versenyágban korának legjobb magyar versenyzőjeként tartották számon. Az FTC labdarúgó-osapatának tagjaként kapott 8 (!) bajnoki aranyérem meilé a Fradi atlétájaként is nyert 3 aranyat a 30 km-es gyaloglásiban! Nyolc zöld-fehér bajnokcsapat tagja volt WEISZ FERENC (1885—?) is. (Ezt később az MTK-ban még eggyel megtoldotta.) A 17-szeres válogatott játékost kivételes sokoldalúsága tette különösen nevezetessé: kapustól balszélsőig minden helyen szerepelt, méghozzá nem is akárhogyan! A válogatottban öt helyen jutott szóhoz: középcsatár kivételével a támadósor többi négy posztján, valamint balfedezetet is játszott. Aktív sportpályafutásának befejezése után élvonalbeli játékvezető vált belőle. A daliás termetű, igen jó megjelenésű RUMBOLD GYULA (1887—1959) volt a hazai labdarúgás első igazi népszerűsítője — a nők körében. Korabeli feljegyzések szerint az ő színre lépése után hamarosan megsokszorozódott a pályák nézőterein a női szurkolók száma . . . Korának egyik legkiválóbb hátvédje volt, nem kevesebb, mint 33 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Európa legjobbjai között tartották számon, még az angolok is felfigyeltek rá. Nemcsak a lábával, hanem a kezével is jeleskedett: kitűnő iparművész volt. Szépen festett, s ezt felhasználva, az MLSZ vele festette meg a legnépszerűbb játékos, Schlosser Imre arcképét — 25. válogatottsága alkalmával. Az első világháború előtti években az FTC és a válogatott egyik jellegzetes alakja volt ..Madár Náci”, azaz KORÓDY KÁROLY (1887—1917), az első modem játékfelfogású középcsatárunk. Nemcsak a góllövéssel törődött, hanem ügyesen irányított is. A háború idején katonai szolgálatot teljesített a harctéren, s végül ott halt hősi halált. Ennél is tragikusabb talán a fürge, ügyes kis jobbszélső, RÓNAY ZOLTÁN (1888—1920) esete. Fogságba esett, s évekig távol volt hazájától. Családja 1920-ban nagy áldozatok árán „kiváltotta”, hazahozatta. Ütban hazafelé azonban súlyosan megbetegedett, és megérkezése után nyomban a járványkórházba szállították. Hiába volt minden erőfeszítés, két hét múlva meghalt. Szeretteit egyetlen pilanatra sem láthatta viszont . . . Érdekes módon került a válogatottba a középcsatár NIKOLSBURGER REZSŐ (1900—1970) 1920-ban. A németektől elszenvedett 1-0-ás vereség után a válogató bizottság annyira elégedetlen volt Orth játékával, hogy a következő mérkőzésen — kihagyta. A futball- óriás árnyékában és a közönség eleve kedvezőtlen magatartásával szemben az egyébként tehetséges Nikolsburger eleve bukásra volt kárhoztatva . . . A Fradi első klasszis képességű kapusa a népszerű „Pók”, AMSEL IGNÁC (1899—1973) volt. Ö az első, aki vidéki csapatból, a Csabai Előre játékosaként került a nagy válogatottba — bennszülött kispesti létére. Az első cserekapus volt a nemzeti xl-ben. 1921- ben, az 1. magyar—lengyel mérkőzésen szünet után Zsák Károly helyére lépett — sikerrel. 1-0-ra nyertünk. Becenevét azért kapta. mert úgy vonzotta magához a labdát, mint pók az áldozatát . . . A húszas évek elején óriási tehetség bontogatta szárnyait a Fradiban. „A legnagyobb tehetségnek ígérkezett. Azt a stílust játszotta, amit negyedszázaddal későibb Bozsik” — írta róla 1960-ban egy hajdani kiváló szakember. ROKKEN IMRE (1903—1925) 21 éves korában már a válogatottban is érett játékosként mutatkozott be. Érthető, hogy milyen meghökkenést okozott itthon, amikor 1924 nyarán — anyagi okok miatt — Olaszországba szerződött. Az olasz közönség is hamar szívébe zárta, de a dicsőség nem tartott sokáig. 1925 februárjában a magyar sportlapok is nagy aggodalommal közölték: Rokken torokgyíkban (diftéria) megbetegedett. A szervezet ellenállása és az orvosok minden erőfeszítése hasztalan volt, az ifjú csillag 1925. február 28-án végleg kialudt. Itthon temették el — tízezrek részvétel mellett. A Fradi történésze. Nagy Béla már megírta. hogy a kapus Huba (Huber) Rezső első válogatottságakor alig 2—3 percet töltött a pályán, s közben egyszer sem ért a labdához. Szinte ugyanez az eset ismétlődött meg SZEDLACSIK FERENC (1898—1973) egyetlen válogatottsága alkalmával. 1928-ban az osztrákok elleni budapesti mérkőzésen a megsérült Bukovi Márton helyett állt be a 18. percben. A keménykötésű középfedezet azonban gyorsan rendbe jött, s alig 2 perces ápolás után, a 20. percben visszatért a pályára, Szedlacsik pedig kiállt. (Akkor még lehetett visszacserélni.) A jeles balösszekötő. a 100 százalékos bajnokcsapat tagja többször már nem jutott szóhoz a magyar válogatottban. Korábban — csehszlovák színekben — viszont igen. ANTAL ZOLTÁN Folytatásos rejtvénypályázatunk befejező részéhez érkeztünk. A helyes megfejtők: Dalos Vilmos, Rózsa Tibor, Aradi Mihály, Kőszegi Ferenc, Horányi Ervin, Molnár Imre, Magyari László, Aradi Ferenc, Joó Zoltán, László Ferenc, Hélisz József, Gálik Zoltán, Morcsányi András, Gombolni János, Gom- bolai Jánosné, Vásárhelyi Lajosné, Vásárhelyi Lajos, Oszlopi László, Oszlopi Lajos, Németh József, Grün- wald Gyula, Lóczi Pál, Pista Tibor, Galamb Sarolta, Kulcsár László, Méry Dezső, Miklós Pál- né, Kulcsár L ászióné, Gyuricza János, Agárdi Péter György, Sólya Benedek, Sáfri János, Szabó István, Baranyi Judit, Gyurátz Péter, Bárány József, Czinkóczi Éva budapesti lakosok, valamint Szabó Béla, Szeged; Bek Júlia, Zalaegerszeg; Szabó Imre, Debrecen; Szomorjai Lászlóné, Göd; Palovics János, Biatorbégy; Kónya Lőrinc, Felső Jó- zsa; Gálos Lajos, Kun- szentmiklós; Sátor Lóránt, Alcsutdoboz; Bánki Gábor, Sopron; Kun- dermann Jenő és Kun- dermann Lívia, Ajka; Mikeny Pongrác, God; Kerek Tibor, Kápolna; Mikesy György, Göd; Palovics Lajos, Biator- bágy; Gregus József, Máitravidéká Erőmű lakótelep ; Simon Pál, Szombathely; Pista Ferenc, Egyházasrádóc; Gábor József, Mór; Cse- kő Imre, Derecske; Gálos Lajos, Kunszentmik- lós. Amennyiben mostani rejtvényünket is jól fejtik meg (beküldési határidő: 1977. december 31.), úgy 1978 tavaszán az FTC Üllői úti bajnoki mérkőzéseire ingyenes belépőket kapnak, továbbá kitartó „munkájukat” névre szóló emléklappal is honoráljuk. Az egy-egy alkalommal esedékes emléktárgy sorsoláson a következő helyes megfejtők nyerték az FTC FALI- KERÁMIÁKAT: Kocsis Ernő — Köztársaság tér 6., Juhász János — Gát u. 31., Agárdi János — Kiss Ernő u. 10., Virág Ibolya — Apponyi u. 13., Gyurátz János — Déry Miksa u. 15. A nyertesek nyereményeiket az FTC-ajándékboltban vehetik át.
