Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. október
— Kezdetben nehezen szoktuk meg a hűvös időt és az átlagnál sokkal melegebb vizet, — vélekedett Gerendás György. — Így például reggel vagy este, — hiszen voltak késő esti mérkőzések is — gőzölgőit a víz, szerencsére azonban jó volt a világítás és láttuk a labdát... Én egyébként a szabad időmben igyekeztem megismerkedni a várossal és nagyon sok képeslapot küldtem hozzátartozóimnak, barátaimnak. — Sajnáljuk viszont, hogy csak kevés mérkőzést láttunk, mert általában a találkozóink előtt érkeztünk, s amint vége volt, mentünk vissza a szállodába, — folytatta Wiesner. — No, de azért jutott időnk arra is, hogy moziba menjünk, ami igazán jó kikapcsolódásnak tűnt az idegtépő mérkőzések között, — tette hozzá Steinmetz. — Láttunk egy-két piff- puff filmet is, ezek aztán beszélgetési témáink lettek. Szóval elteltek a napok, s mit tagadjuk: jó volt már hazajönni. És itthon nemcsak a gratulálok várták az FTC három Európa-bajnok vízilabdázóját, hanem már az újabb események is. Bajnokság, nemzetköri és hazai kupamérkőzések. Mint a múlt évi Magyar Népköz- társasági Kupa győztese, a Ferencváros elindulhatott a Kupagyőztesek Európa Kupájában is. Befejezésül egy kérdést tettem fel a három játékoshoz: — Milyennek látják az FTC jelenlegi vízilabdacsapatát? Steinmetz: Tavaly óta megerősödtünk, Fehér személyében erős középcsatárunk van. Wiesner: Jól együtt van a csapat, szeretnénk előbbre lépni. Gerendás: Bízzanak bennünk. Ha akadnak még kisiklásaink, azért sok örömük lesz majd a medence partján buzdító szurkolóinknak. Az eredmények azt mutatják, hogy a fejlődés töretlen volt. A Fradi vízilabdázók helyt álltak a bajnokságban, és a nemzetközi porondon is. KOZÁK MIHÁLY Miért nem rendeztek bikaviadalt az FTC pályán? A fenti cím is érzékelteti, hogy az FTC NAPLÓ eddig megjelent három kötete (1899—1925-ig) nemcsak alaposságban, hanem érdekességben is felülmúl minden ehhez hasonló kiadványt. Nagy Béla olyan feladatra vállalkozott, amely ilyen feldolgozásban egyedülálló, túlnő egy klub keretein — valóságos sporttörténelem. Ezért tartjuk nemcsak értékesnek, hanem érdekesnek is az eddig megjelent három kötetet, mert feldolgozási módja az FTC híveinek a szemszögéből nézve sok, eddig soha nem ismertetett eseményeket állít elénk. Felkeltheti nemcsak az idősebbek figyelmét, hanem a mai évjáratok sportbarátainak az érdeklődésére is számíthat. Pataki Mihály, az első világháború utáni évek egyetlen élő tagja írta a kötetek szerzőjéhez: ,,Az FTC-ben eltöltött fiatal éveink kedves eseményeire, emlékeire idősebb korunkban is mindig szívesen emlékezünk. Köszönöm Neked, hogy az első világháború utáni évek FTC NAPLÓ-ját, amelynek eseményei, tanulságos történetei a labdarúgó szakosztály további munkájához remélhetőleg újabb erőt adnak.” Ebből is következik, hogy a labdarúgás állott mindig az egyesület életének homlokterében. A futball volt az első számú sportág a Ferencvárosban a múltban és az — jelenleg is. Annak ellenére — ez kiderül az FTC NAPLÓBÓL — sok más egyéb sportágban vezető szerepet vittek a zöld-fehér * fi JUtt# ii-mi f P'i'yu.n színek képviselői a magyar sportéletben. De a foci volt mindennek a sava-borsa. És ezen nem is lehet csodálkozni . . . Mi is volt hát az említett bikaviadal? 1924-ben történt . . . Hír jelent meg arról, hogy egy, barcelonai üzletemberekből álló vállalkozó csoport, mint Európa több városában, Budapesten is bikaviadalt akar rendezni. Az FTC sporttelepét szemelték ki, és máF kitűzték az időpontokat: szeptember 14., 18. és 28-ra. Már hozzá is láttak a szükséges munkálatokhoz. Ha* marosan készen állt az ,.aréna”. ,,A város felé eső futball kapu előtt húzódik el a deszkakerítés, és köralakban fut a pálya közepéig. A bikák istállója az új lelátó alatt van, ahonnan deszkafal közt jutnak be az arénába.” Végül is a bikaviadalt csak az akkori külterületen, Üj pesten engedélyezték. így az Üllői úti pályán nem vonultak fel a torreádorok . . . De nemcsak ilyen érdekességek voltak azokban az esztendőkben. Az 1923— 24. évi bajnoki nyitányra, az UTE—FTC mérkőzésre (egyébként 2-0-ra nyert a Fradi) a játékosok három taxival jöttek ki Üj pestre, és a kocsik megvárták a mérkőzés végén a játékosokat. Egy újságíró kiszámította, hogy ez a kis kirándulás kerek 300 000 koronájába került az egyesületnek, villamossal viszont lényegesen kevesebb lett volna. Még szerencse, hogy győzelemmel hálálták meg a vezetők nemes gesztusát. 1924-ben az olimpia állott a sportélet középpontjában. Ezek között a fájó labdarúgó-vereség a párizsi olimpián . . . Az MLSZ természetesen tanácsülésén foglalkozott a kudarccal. A tanácsülésen szót kapott (ilyen sem fordult még elő) egy játékos — Blum Zoltán is. Szerinte nem a sokat emlegetett elszállásolás volt az oka a 3-0-ás vereségnek, hanem a játékosok között eluralkodott rossz szellem. Ehhez még hozzá kell tenni: Blum Zoltán nem kapott helyet az olimpiai csapatban. Túl a labdarúgáson: ezekben az években a vízilabdázókról, az atlétákról, az úszókról, az evezősökről, a vívókról, a birkózókról, és más sportágbeliekről is felvillantanak a könyvek egy-egy epizódot, jellemző esetet. Az 1925-ös évvel lezárult az úgynevezett amatőrkorszak, és helyét a profizmus váltotta fel a labdarúgásban. Ezekről már a következő évek FTC NAPLÓ-i számolnak be. v. J. VARGA PÁL i V Egy hosszú, szenvedésekkel teli élet lezárult. 30 évvel ezelőtt a nagy lelátó leszakadása nyomán egész életére nyomorék lett. És mindennap, ha kinézett az ablakon, azt a helyet látta, ahol vele együtt százak szenvedtek sérülést, ö volt a legsúlyosabb sérült. Hosz- szú ideig harcoltak az orvosok életéért, hogy megmentsék. Akkor szerencsére még az orvosok győztek. Szerencsére, mert benne egy nagyszerű embert, egy jó barátot ismerhettünk meg. Közel három évtizeden át szolgálta egyesületünket, s nyugdíjba vonulásakor munkája elismeréséül a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Itt élt a pályán, itt élt közöttünk. Megpróbáltuk számára pótolni a család hiányát, s valamennyien családtagunknak éreztük. Aki hasznos emberként élte le életét, akinek munkája sokaknak örömet okozott, aki tetteivel embertársait segítette, annak emléke nem száll vele a sírba, hanem a szívekben tovább él. Varga Pál az FTC örökös tagja marad, mert az emlék addig él, amíg gondolunk rá, s a drága PaH bácsira örökké emlékezni fogunk.
