Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1977. október

• „Házon kívül” még kevesen tudják — és ezen nem is lehet csodálkozni —, hogy január óta a Ferencvárosnál tudományos kutatócsoport kezdte meg működését. Az elnevezés — ez nem kritika, hanem önkritika, méghozzá a csoport vezetőjének részéről — nem a legszerencsésebb, mert kutatásról egyelőre szó sincs, csak a Testnevelési Főiskola Kutató Intézete, valamint a Sportkórház szakemberei által kipróbált és alkalmazott tudományos együttműködésről. Másképpen fogalmazva: a ferencvárosi

stáb külső és belső munkatársakkal a teljesítményfokozás céljával mindazokat a megengedett eljárásokat alkalmazza, amelyeket korábban csak a válogatott sportolókon alkalmaztak.

Ennyit elöljáróban, de ez a bemutatkozás még nem elég. Bővebbet Dani Csabá- nétól, a tudományos csoport vezetőjétől tudtunk meg, aki nagy örömimél fogadta, bogy munkájukról szó esik.

— Nemrégiben meglepődve olvastam egy újságcikkben, hogy a tudományos kutatómunka terén eddig csak a Bp. Spartacus és a Bp. Honvéd mutatott példát, más egyesületeknél jóformán semmi sem történt — ezzel a néhány mondattal kezdte a beszélgetést Dani Csabáné, aki 1968- ban végezte el a Testnevelési Főiskola tanári szakét, ezzel a néhány mondattal meg is szabadult mérgétől, s így folytatta:

— Csoportunk négy szekcióból áll, az orvosit dr. Juhász József főorvos, a pszichológiait dr. Jakabhá- zy László, az edzéselméletit Farmosi István, az edző- továbbképző-, oktató-, adminisztrációs és a munkát összehangoló „csapatot” pedig jómagam vezetem. Röviden a négy egymással szorosan összefüggő terület tevékenységéről. Kezdjük talán az orvosi szekcióval. Az első és legfontosabb feladat az egészségügyi kartoték- rendszer kialakítása volt, amely hasonlít a Sportkórház nyilvántartási rendszerére. Ezeken a lapokon a versenyzők sérülései, betegségei, fizikoterápiás és egyéb kezelései mellett még a felírt gyógyszerek, sőt azok a vizsgálatok eredményei szerepelnek, amelyekre a sportolót beutalták. A kartotékok másolatai az edzőkhöz is eljutnak, s így munkájukban jelentős segítséget nyújtanak. Folytatnám azzal, hogy már hosz- szú ideje végezzük az úgyTUDOMÁNYOS KUTATÓ CSOPORT AZ FTC-BEN

Kerékpár ergométeres terhelés (Borbola Imre birkózó)

Hrenek János atléta terheléses élettani vizsgálaton dr. Ékes Erzsébet szakosztályi orvosnál az OTSI laboratóriumában

nevezett spiroergometriás méréseket, valamint a savbázis vizsgálatokat, amelyekből az edzettség állapotára, az erőnlétre, esetleg a túledzésre lehet következtetni. A vizsgálati eredményekből edzőink olyan dolgokra jöttek rá, amelyek korábban fejtörést okoztak. Néhány versenyzőről például kiderüli, hogy „nem lazsál”, hanem a túlságosan nagy terhelés miatt tört le. Persze ellenpélda is akadt, néhány szakosztálynál ugyanis azt a következtetést kellett levonni, hogy a terhelés jóval nagyobb is lehetne.

Dani Csabánétól azt is megtudtuk, hogy az orvosi szekció munkája az OTSI és a TFKI segítsége nélkül mit sem érne, s nagy szerencse, hogy a Ferencváros az elsők között építette ki az ott dolgozó orvosokkal és kutatókkal a kapcsolatot. Kérdés, meddig tart a zöld-fehérek előnye, mert ha a többi egyesület is segítséget kér, előbb vagy utóbb szűk lesz a ház. Az olvasó tájékoztatására elmondhatjuk, hogy a tudományos munkát segítő műszerek ára csillagászati ösz- szegekkel egyenlő, s azok megvásárlására egyelőre egy klub sem vállalkozhat.

A rövid kitérő után a pszichológiai szekció tevékenysége 'került napirendre.

— Dr. Jakabházy László, dr. Budavári Ágota és segítőtársaik a különféle edzéshelyzeteket térképezik fel, sportolóink a pályán való viselkedésével, a csapat- szellemmel, az edző-versenyző kapcsolattal foglalkoznak, de az átmeneti letörések, fásult állapotok okát is kutatják. Dr. Budavári Ágota már személyiség- teszteket is készít, nemcsak az első vonal, hanem a fiatalabb korosztály képviselőivel is. Hasznosnak bizonyultak azok a találkozók is, amelyekre a serdülő és ifjúsági korú versenyzőink szüleit hívtuk meg, hogy a „csemetékkel” kapcsolatos problémákat megbeszéljük. Üjdonságnak számít, hogy leraktuk a tanácsadó szolgálatunk alapjait is, amelynek a papák-mamák látják hasznát.

Az edzéselméleti szekció munka-társai elsősorban az utánpótlás-nevelés nehéz feladatán szeretnének segíteni. Ez az egyik olyan terület, ahol a TFKI segítsége az előrehaladás feltétele.

— Csak egy igazán érdekes vizsgálatról számolnék be, arról, hogyan folyik az evezősök megfigyelése a vizen. A lapátokra XJRH-érzékelőket helyezünk el, a hajókon pedig a felvett jeleket továbbító adót. A parton egy másik berendezés rögzíti a csapásszámot, illetve annak változását a táv közben, kilopondban kifejezve a húzóerőt, az áthúzási sebességet, de még a mozgás esetleges hibáit is. A tudományos módszer, a technikai segítség birtokában még arra is feleletet kapnak az edzők, hogy két versenyző „összeültethető”, vagy sem, azaz jó, ha egy hajóban eveznek, vagy inkább más párral kell próbálkozniuk. Ha több műszer lenne, a kísérleteket más sportágakra is ki lehetne terjeszteni.

Végül a negyedik szekcióról, az összhangot, a jó „csapatmunkát” biztosító csoportrész működéséről esett szó.

— Sokat futkosunk az egyik edzéshelyről a másikra, az Üllői úti székházban a legnehezebb megtalálni bennünket. A szervezés mellett gondoskodnunk kell arról, hogy az egyesület vezetősége mindig kellőképpen tájékozott legyen, s az egymástól elég messze dolgozó szakosztályok közül egy se panaszkodjon, hogy valamivel is hátrányosabb a helyzete. Büszkén emlékezünk vissza azokra az edzőtovábbképző „minikonferenciáinkra”, amelyekre az ország legjobb szakembereit, Így dr. Juhászt, dr. Nádorit, dr. Aport, dr. Frenkl Róbertét és dr. Nagy Györgyöt hívtuk meg, s amelyeken a szakembereink egyre nagyobb számban vettek részt. Dr. Apor Péter még a vizeletfehérje kimutatására is megtanította az edzőket, s így nagy segítséget adott a túlterhelés egyik jelének gyors felfedésére.

Néhány mondat kiegészítést kaptunk még Vitencz Gézától, a módszertani osztály vezetőjétől:

— Bár tíz éve hozzákezdhettünk volna a munkához! A mai sport olyan igényeket támaszt a fiatalokkal szemben, hogy csak rendszeres vizsgálatok mellett, a tudományos technika segítségét igénybe véve szabad az edzőknek az egyre nagyobb edzésadagokat kiszabniuk. A mi kis tudományos csoportunk sokat vállalt, de eddig még mindent teljesített. Remélem hamarosan több lehetőségük lesz a munkára, s annak nemcsak a Ferencváros, hanem az egész magyar sport hasznát láthatja.

SZALAY PÉTER

23