Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. október
kaptunk. Csaknem az egész csapat csináltatott egy ottani szabónál angol szövetből öltönyöket. Ezek sajnos nagyon szűkre sikerültek. Nem akartuk átvenni a használhatatlan ruhákat, erre a szabó sürgősen bepö- rölt, s az ottani bíróság vasárnap délután — külön pénzösszegért — kinyitott és tárgyalást tartott. El is marasztalták a szabót... Egy mérkőzés, egy gólzáporos győzelem az 1937-es máltai napokból: Ferencváros—La Valletta 12-1. „A Ferencváros egy tucat góllal ajándékozta meg a Valet- tát. A két csapat között levő klassziskülönbség az ellenfelet nem mutatta elég érettnek. A két csapat egyszerre jelent meg a pályán, a magyarok zöld-fehérben, a máltaiak sárga-feketében. A nagy ünneplés után a magyarok nem sokat teketóriáztak, látszik, hogy gólra törekszenek és Sárosi dr. hamarosan el is éri a nap első gólját. A Valetta öt perc múlva egyenlít.” Az olasz II Littoriale lap bírá- rálata megállapítja még, hogy ,,a Ferencváros megérdemelte a közönség sűrű tapsait, mert helyenként csodálatos támadójátékot mutatott be, s ezzel szemben a máltaiak tehetetlenek voltak.” Két „vizes” hír A következő két „vizes hír" 1923 szeptemberéből való: — Tóth Sándor átúszta a La Manche-csatornát! Webb, Sullivan és Tira- boschi után most, mint egy távirat jelenti, egy magyar születésű fiú, Tóth Sándor is átúszta a La Manche-csatornát, mégpedig 16 óra 54 perc alatt. Egy héttel később az úszás részleteiről is tudósított a Nemzeti Sport: „Az angol partók előtt az áramlatok minduntalan visszavetették. Ekkor az angól Bourgess, aki Tóthot csónakon kísérte, vízbe ugrott és vele úszva minden módon igyekezett lelket önteni Tóthba. Végre 16 óra 54 percnyi vízben tartózkodás után délelőtt 11 óra 50 pereikor sikerült partot érniük Hope Poininal. Ahogy a vállalkozás sikerének a híre elterjedt, az összes hajók megszólaltatták szirénánkat és Tóthot valóságos diadalmenetben vitték a szállodába.” „Félmilliós ajándékhoz jutott a MUSZ. Schubert Ágoston az OFA igazgatója, az Ádám fivérek (FTC) és Kraszner József tanácstag révén, akik két teljesen az előírásnak megfelelő hálós vízipóló kaput ajándékoztak a szövetségnek.” Összeállította: NAGY BÉLA Szállt a müezzin imája... Az FTC birkózók Törökországban „A török gyerekek első játéka, egy másik török gyerek, összekapaszkodnak és birkózgatnak, azaz önfeledten játszanak.” Ha ebben a kedves állításban van is némi túlzás, az kétségtelen, hogy a török birkózásnak nem csupán a hagyományai nyúlnak az időtlen időkbe vissza, hanem a jelenlegi tömegarányai is óriásiak. Aki valaha is komolyan vette a szőnyegek birkózó világát, az mindig vágyott megismerni a török birkózást. Az FTC birkózóinak az idén alkalma nyílt erre. A rendkívül sikeres országos szabadfogású bajnokságon öt első helyet szereztek meg, s örömükben útrakeltek. Mindjárt másnapon megtöltötték a zöld-fehér autóbuszt és irány: Bursa. Az EB színhelyére, az egyik legerősebb török szabadfogású együttes, a Tofas SAS Bursa BEK-gyöztes csapatának szálláshelyére. Bulgáriában kempingben aludtak, Isztambulban kompra szálltak, és ki a tengerre. De előtte egy fura élmény. Zsibrita János edző még itthon figyelmeztette a törökös kinézetű Vígh Pétert: ne nagyon kujtorogjon el a csapattól, mert majd nem engedik vissza. Ügy is lett. A török sajtó fényképet kívánt készíteni a gárdáról. Készülődés. Vígh sehol. Arrébb bámészkodott vagy száz méterrel. Észbekap, rohanna oda a többiekhez. A fotósok lökdösik. Mégis beáll. Érte nyúlnak, és kipenderítik: csak a magyarokat fényképezzük! Ettől kezdve azonban ő is teljes egészében élvezte a török vendégszeretet minden előnyét, a figyelmességet, a készségességet, és a vendég elsődleges jogát a program megbeszéléseken. A kompról az autóbusz egyenesen a Bursa feletti Uludag hegyre, a Tofas edzőtáborba hajtott. Meleg ételt kaptak, szép szobákat, kedves emberi mosolyokat. Pedig éjjel három óra volt... Äz Üludag télen síparadicsom, nyáron ideális edzőhely a birkózóknak. Különösen a szabadtéri természetes szerek teszik nélkülözhetetlenné. A fa lombkoronáját levágják, kérgét lefejtik, tükörsimára csiszolják, és kész a tornaszer. Ezen mászni kézzel, lábbal... Nincs ennél jobb kiegészítő mozgás. A Fradi-birkózók azonban még a bajnoki sikerek hangulatában éltek. Megfigyelnek mindent, érdekli őket a legapróbb részlet is, de többször végigcsinálni... Nem ez most az elsőszámú feladat. így látja ezt a csapat vezetője, Hargitai Károly is. És miután mindent megszemléltek, edzettek a török fiúkkal, arra kérik a vendéglátókat: vigyék le őket a szakosztály városi otthonába. Ott is szét akartak nézni. Szinte hihetetlen, hogy ez a hallatlan erős szakosztály alig három esztendeje alakult. A FIAT cég leányvállalata, a MURAT autók (olyanfajta megoldás ez, mint a Polski Fiat vagy a Zsiguli-gyártás) gyára nem szűkölködik anyagiakban. A legjobb birkózókat gyűjtötték össze. Ám azzal egyidőben elkezdték a gyerekek toborzását is, az utánpótlás kinevelését. Edzőjük Atik, a bolgár TF-en végzett, három évig a rivális országban edzett, és hazatérése után a Tofas edzője lett. S Orhan, a technikai vezető el is árulja, hogy az edző nagyon készül a mérkőzésre. Tartaléktollat is készített, tudjon eleget jegyzetelni. Nem volt sok jegyzetelni való. A vendéglátók 6:3 arányú vezetése után kialudt a villany. Vígh Péter a pillanatban 10:2-re vezetett. Bállá és Gyulai révén kiegyenlíthetett volna a csapat... De a villany nem gyulladt ki. Amikor a fiúk beletörődtek a változtathatatlanba, bevonultak a zuhanyozóba, lefürdöttek, azonnal lett villany. Fényárban költötték el a díszes vacsorát. A jellegzetes török ételt, a birkahúst, amelyet azonban olyan mesterien készítenek el, hogy rá sem lehet ismerni, hogy ürücomb. Rengeteg salátát, vitamindús zöldségféléket fogyasztott a csapat. Megállapították, hogy nagyon egészségesen táplálkoznak török barátaink. A vadregényes, buja növényzetű hegyoldalban még sétálnak egyet. Jókat kacagnak a fél szőnyegen lebonyolított verseny epizódjain. (Egy pincehelyiségben csak a szőnyeg felét rakták le, azon birkóztak, állandó veszélyében a falhoz csa- pódásnak.) Gáspár Ferenc, a bíró humoros szemüvegén keresztül nézve értékeli az eseményeket. Aztán hirtelen furcsa csend. Elnyújtott, síráshoz hasonló dallamra figyelnek. A müezzinek mondják imájukat. A csapat egész ott-tartózkodása alatt érzi. hogy a ramazan ünnepségek milyen nagy szerepet játszanak a törökök életében. Érezték ezt már a határon is, amikor egész autókaraván vámolását ki kellett várniuk. A Nyugat-Európában dolgozó vendégmunkások hazatérő sorát... Erezték az ünnepek hatását a bazárban is, ahol rengeteg kegytárgyat kínáltak a negédes árusok. S talán még a meleg is azért szökött árnyékban is 28 fok fölé, mert az ünnepekre mindenből a „leg” kell. A legmelegebb napok voltak kétségtelen ... Az. hogy ez elől a rekkenő hőség elől a tenger hűs hullámai közé menekülhessenek birkózóink, csak egy szavukba került. Mint az is, hogy ha már Törökországban járnak, láthassák Isztambult. Láthatták csodás templomait, szűk kis utcácskáit, ahol Medgyesi Lajos autóbusz-vezető minden művészetére szükség volt, hogy elvigye a kocsit. Ha mégse fértek el, a fiúk kiugráltak a buszból, és félrerakták a személykocsit, amelyik útba állt. Fel a járdára. Hazafelé pedig még a kapitalista világ mostanában oly gyakori jelenségével, a sztrájkkal is megismerkedtek. A benzinkutak dolgozói sztrájkoltak. Üzemanyag sehol. Végül is kannákban összeadtak valamennyit a szintén üzemanyagra várakozók. Azzal már átértek Bulgáriába. Onnan pedig megállás nélkül hazáig. Gyönyörű „pilóta"-teljesítmény. De legalább lehetett rendezni az élményeket. Volt mit. KASZÁS SÁNDOR « O
