Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1977. október

Hat

„fesztivál nap” Moszkvában

Júliusban az a megtiszteltetés ért, hogy a KISZ KB Honvédelmi és Sportosztálya meghívott a II. Magyar—Szovjet Barátság Fesztivál sportolói küldöttségébe.

Augusztus 17-én vasúton indultunk el a fesztiválra, s másfél napos utazás után érkeztünk Moszkvába. Ütközben minden megállóhelyen hangulatos ünnepségeket rendeztek a küldöttség részére, megkaptuk a helyi Komszomol-vezetőktől a város ajándékát — friss kenyeret és sót — valamint a népi táncosok csoportja és zenekar adott rövid műsort.

Moszkvában a Vörös téren megkoszorúztuk a Lenin-mauzóleumot, majd az Ismeretlen Katona sírját a Kreml kertjében. Később autóbusszal néhány órás városnézés következett, amelyet a Nép- gazdasági Kiállítás megtekintése zárt. Este vonattal indultunk Leningrádba.

Augusztus 20-án kora reggel érkeztünk meg a feldíszített leningrádi „Moszkva” pályaudvarra. Rövid ünnepség után mi sportolók a tízemeletes „Leningrád Hotel” lakói lettünk, ahol a fesztivál vezetősége lakott. Itt lett teljes a küldöttségünk. Név szerint a következők képviselték a magyar sportolókat: Németh Angéla olimpiai bajnok gerelyhajító, Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, Hegedűs Csaba olimpiai bajnok birkózó, Németh Miklós olimpiai bajnok gerelyhajító, Gedó György olimpiai bajnok ökölvívó, Verőci Zsuzsa Európa-bajnok sakkozó, Molnár Imre olimpiai IV. helyezett tornász, Sziráczki Brigitta modern gimnasztikái sportoló. Frank Béla asztaliteniszező, Babati Lajos, a Pest megyei KISZ Bizotság Honvédelmi és Sportosztályának vezetője, Radnóti László rádióriporter, Gyárfás Tamás sportújságíró, továbbá Spiegel József, a KISZ KB Honvédelmi és Sportosztályának osztályvezető-helyettese, sportküldöttségünk vezetője.

A fesztivál ideje alatt működő „Magyar Klubban” Találkozás a bajnokokkal címmel olimpiai bajnokaink és Verőci Zsuzsa tartott élménybeszámolót. Spiegel József és Gedó György a tömegsportról, az „Edzett Ifjúságért” mozgalomról tartott nagy sikerű előadást, míg én az egyesületi KISZ-munkáról, az FTC-ről és az FTC és kerületének tömegsportjáról számoltam be mintegy száz érdeklődőnek.

Nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy a leningrádi fiatalok menynyire ismerik, tisztelik az FTC-t, eredményeit. Több kérdés volt az FTC labdarúgóit érintő témában, de kérdeztek birkózóinkról, női kézilabdázóinkról, kajakkenusainkról, a vízilabdázókról és több neves sportolónkról.

Előadásaink után játékos sportvetélkedőn vettünk részt, amelyet Radnóti László és Gyárfás Tamás vezetett több mint háromszáz néző előtt. Másnap egy fedett stadionban „Belépés nemcsak tornacipőben” címmel a rádió egyenes adásban közvetített sportdélutánjain szerepeltünk. A fentieken kívül Verőci Zsuzsa három napon át szimultánt adott a magyar klubban, s negyven játszmát megnyert.

Szabad időnkben több kirándulást tettünk a szép Néva-parti városban, rengeteg élményt szerezve. Mindent egybevetve: a meghívás nagy megtiszteltetést jelentett egyesületünk KISZ Bizottsága számára és személyemnek is.

DUNAI IMRE,

az FTC elnökségi tagja, a KISZ Biz. titkára, a kajak-kenu szakosztály technikai vezetője

EDZŐI

SIKEREK

Igaz, hogy a siker viszonylagos, függ a csapat játékos- állományától, az ellenfelek erejétől, és még számtalan külső és belső ok határozza meg értékét. így például 1954- ben tekintélyes siker volt a két nemzetközi klasszisú „nagycsapat” mögötti harmadik hely a labdarúgó-bajnokságban és az Esti Kupa biztos megnyerése. És még lehetne más példákat- is felhozni.

Klubunk múltja azonban kötelez : igazi sikernek csak a bajnokságot, az MK—MNK győzelmet és a nemzetközi kupa (BEK, KEK, VVK—UEFA, és KK) döntőjébe jutást tekintjük. Hiszen talán nem is volt év, hogy ne végzett volna érmes helyen az együttes, vagy ha mást nem, ne nyert volna kisebb tornát, kupát. így 1952- ben (amikor igazán mélyponton volt a csapat) megnyerte a Vasas előtt a Béke Kupát.

összeállításunkban tehát azokat az edzőket soroljuk fel, akiknek az irányításával „igazi sikert” értek el labdarúgóink. A ,,B” a bajnoki címet, az „M” az MK—MNK győzelmet, az ,,N” a nemzetközi sikert jelzi. Az évszám után a * jelzi a sorozat folyamán edzőváltozás volt és befejezéskor már más ült a kispadon; a ** pedig, hogy más edzővel kezdődött a sorozat, de ő fejezte be. (Csak az „M” esetében fordult ilyen elő. Év közben edzőváltozással sohasem nyertünk bajnokságot vagy értünk el nemzetközi sikert.)

BLUM Zoltán

B: 1931/32, 1933/34;

M: 1933, 1935;

N: 1935 KK II.

CSANÁDI Árpád

M: 1956/58*

CSANÁDI Ferenc

M: 1972.

DALNOKI Jenő

B: 1975/76,

M: 1974, 1976.

N: 1974/75 KEK II.

DIMÉNY Lajos

B: 1939/40, 1940/41,

M: 1942.

HLAVAY György

N: 1938 KK II., 1939 KK II. LAKAT Károly B: 1967, 1968,

N: 1967/68 WK II.

LYKA Antal

B: 1948/49.

MÉSZÁROS József

B: 1962/63, 1964,

N: 1964/65 VVK I.

RAUCHMAUL Emil

B: 1937/38.

SÁNDOR József

N: 1937 KK I.

SCHAFFER Alfréd

M: 1913**, 1944.

SÓS Károly

M: 1956 W.

TÁTRAI Sándor

M: 1956/58**.

TÓTH POTYA István

B: 1926/27. 1927/28,

M: 1927, 1928, 1943*,

N: 1928 KK I.

A legeredményesebb edző tehát Tóth Potya István volt, utána Blum Zoltán és Dalnoki Jenő következik, gyakorlatilag azonos teljesítménnyel.

összeállította:

Nagy Domokos Imre

NEGYED

„A Klárika tudja...”

Szinte megszokott már, hogy sok ügy es-baj os kérdésben, a nemzetközi események egyeztetésében, utazásokban és érkezésekben mindig Juhász Gyuláné, a Klárika intézkedik és informál. ö a nemzetközi ügyek főelőadója, azelőtt viszont... — de erre már tőle kértünk választ.

— Elöljáróban szeretném elmondani, hogy én már betöltöttem a 25. évet az FTC-ben, ezt nem is felejtették el, — mondta. — Mint NB

I-es röplabda játékos kerültem az Üllői útra, aztán rövidesen az akkori ÉDOSZ-klub titkárságán kaptam gyors-gépírói munkakört; első főnököm Száraz Pista bácsi volt. Később az ÉDOSZ-ból Kinizsi, a Kinizsiből Ferencváros lett, visszatérve a sok évtizedes, hagyományos névhez, — s én maradtam ott titkárnő. Nem mondom, volt elég tennivalóm, megismertem a klub egész életét és gyakran hozzám fordultak kérésekkel vagy kérdésekkel, — nem pedig az elnökhöz vagy más vezetőhöz. „Segítsen Klárika...” — „Megmondaná Klárika...” — gyakran hallottam ezeket a szavakat. Első kitüntetésemet is titkárnői beosztásban kaptam:

1962-ben az Érdemes dolgozó címmel jutalmaztak.

És Klárika valóban érdemes volt erre a címre, mert mindig fáradhatatlanul dolgozott, s munkája mellett — miután már az első évben búcsút mondott a röplabdának — arra